Ide is eljutottunk. Maga a sorozat még folytatódni fog egy-két résszel, de a kifejezetten Rozival foglalkozó írások közül ez lesz (reményeim szerint) az utolsó, hacsak idő közben nem támad még valami hatalmas felismerésem, amit meg kell osztanom a világgal. Ilyen személyes témáról blogolni amúgy is…

Én se gondoltam volna, hogy ez ilyen hosszú lesz, de hát azt se gondoltam volna, hogy annyi ember közül, aki megpróbált már kizsigerelni, pont Rozi lesz a befutó. Folytassuk!    Arról már beszéltem, hogy Rozi mennyire szerette izomból rövidre zárni a vitákat, amik - még mindig - a közös projektünk…

Megyünk tovább Rozival töretlenül. Az előző témát valahol ott hagytam abba, hogy kifejtettem, Rozi gyakrabban váltogatja valóságait, amiben éppen létezik, mint a ruháit. De van még ott, ahonnan ez jött: Throwing us under the bus - általános vélekedés az emberekről, megbélyegzés   Próbálom…

Rozi végtelen munícióval látta el a blogot, úgy tűnik, szóval nézzük tovább:   Hazugság, elhallgatás, igazság, valóság Az már előző részekből kiderülhetett, hogy Rozi bármivel, ami akár kicsit is köthető az emberséghez, elég sajátos kapcsolatot ápolt. Nincs ez másképp a fent felsoroltakkal. Annyi…

Haladjunk a történettel, íme a folytatás (még nem tudom, hány bejegyzés lesz, a végére lehet kijön egy teljes anamnézis):   Rozália viszonya a rövidtávú memóriához és a figyelemhez hozza magával a következő nagy témakört: Számonkérhetőség, ellenőrizhetőség Főleg nyitási projekteknél az a…

Elérkezettnek láttam az időt, hogy beleofgjak ennek a sorozatnak a legnagyobb mumusáról való értekezésbe, akire eddig csak egy-egy megnyilvánulásával vagy tevékenységével utaltam. A drága (vot) felettesem, aki valamiért a fejébe vette, hogy... Igazából nem tudom, hogy pontosan mit, majd ha eljutok a…

A kontraszelektált felső réteget az egyik legégetőbb, és mindent átszövő problémának tartom, amivel sokszor magyarázom magamnak, miért tartunk ott, ahol. Vannak ennél mélyebben szántó, rendszert érintő kritikáim is, azonban hiszem azt, hogy jó rendszert csak akkor lehet kialakítani, ha arra valódi…

Részleteztem valamelyik bejegyzésben, hogy a mennyire nehezen viseltem a poszt-kádári munkatempóban tengődő légkört. Gondoltam, ha végre meglesz a saját irodánk, akkor ez jobb lesz, mert ennél bármi jobb. Tévedtem már nagyobbat is, de azért ez is mindenképp befér a toplistára. Minden arra volt…

Akkor folytassuk. Elérkezett végre a pillanat, hogy beleláthattam a számokba. Nagyon erősen vallom, hogy nem minden a pénzen múlik. Mindig vannak ilyen becslések, amiket el lehet végezni, hogy X keretből mit lehet kábé kihozni, és a befektetett pénzmennyiségtől milyen csodákat remélünk. Nem élek…

Na, szóval azért ez az önhibáztató címe a bejegyzésnek, mert ugyan turizmusban dolgozóként a nagynehezen felépített szaros kis életem (ami egyébként se volt egy nagy valami) teljes mértékben elmosta ez a retek járvány, és a jóságos kormányunk szociáldarwinista válság(nem)kezelése. Ami mégis…