Az a szomorú tapasztalatom, hogy az elmúlt hónapokban egyre több szakmabeli kapitulált a hatalomnak, és kezdték el átrendezni a közösségi oldalaikat annak reményében, hogy még nem kerültek fel egyetlen anti-NER listára sem. Évekre visszamenőleg bejegyzéseket törölnek, láthatatlanná tesznek, leszedik…
Folytatom ezt a kis sorozatot, amiben a járványhelyzettől független dolgokat próbálom végigvenni, megérteni, megemészteni, amik hozzájárultak ahhoz, hogy most elég nehéz az életem. Mivel a járvány egyre csak húzódik, a turizmus, különösen a szállodaipar pedig egyre közeledik a tömeges csődeljárások…
Ide is eljutottunk. Maga a sorozat még folytatódni fog egy-két résszel, de a kifejezetten Rozival foglalkozó írások közül ez lesz (reményeim szerint) az utolsó, hacsak idő közben nem támad még valami hatalmas felismerésem, amit meg kell osztanom a világgal. Ilyen személyes témáról blogolni amúgy is…