Rozi végtelen munícióval látta el a blogot, úgy tűnik, szóval nézzük tovább:

Hazugság, elhallgatás, igazság, valóság

Az már előző részekből kiderülhetett, hogy Rozi bármivel, ami akár kicsit is köthető az emberséghez, elég sajátos kapcsolatot ápolt. Nincs ez másképp a fent felsoroltakkal. Annyi azért szóljon mellette, hogy valóban érdekes lehet ez a működés. Csak vizsgálják inkább egy laborban, és ne nekem kelljen elszenvedni. Ezt majd a végén fogom tárgyalni, de az, hogy Rozi viselkedésének valamilyen patológia. Illetve szerintem biztos, de vajon biológiai vagy pszichológiai eredetű? Én őszintén remélem, hogy ez valamilyen diagnosztizálható betegség, úgy érzem, akkor könnyebben tudnék neki megbocsátani.

Nem tudtam ép ésszel felfogni, hogyan képes, némi alázás és személyeskedés után belátni, hogy tévedett, elfogadni az én válaszomat/megoldásomat, majd egy hét múlva kizárólag a saját álláspontjára emlékezni, és elejétől a végéig lefolytatni ugyanazt a vitát, minden alkalommal, valamilyen válogatott személyeskedéssel egybekötve, ugyanis ez minden alkalommal megszülte azt a helyzetet, hogy be kellett látnia, hogy nem volt igaza, ami mindig szégyenérzettel töltötte el, amit utána rajtam vezetett le. Megspékelve ezt azzal, hogy egyébként a saját kijelentéseinek, kérdéseinek nagy részére amúgy nem emlékezett soha. Akár olyanra, hogy jóvá hagyott valamit, vagy utasított valamire. Erre majd vissza fogok utalni.

Tartozéka volt még a Rozi package-nek, hogy a fülünk hallatára hazudott telibe különböző partnereknek, éppen kinél mihez fűződtek épp érdekei, ez pedig az iroda minden más dolgozójának elveivel ellentétes volt. Ez az ellentét leginkább azért tudott aktívan kijönni, mert miután ő 2-3 (rövid időn belül védhetetlenné váló) hazugságot, például hogy mikor nyit a ház, levágott a telefonba, utána valamelyikünknek lepasszolta a tárgyalás további részét, hogy amikor kibukik a hazugság, akkor már a mi arcunkhoz legyen kötve. Ezek közt olyan céges partnerek is voltak, akikről tudtuk, hogy egymással is beszélnek, és arra lettünk utasítva, hogy mondjunk nekik mást. Ilyenkor ment a halogatás, hogy "majd délután megírom az emailt", meg "közbejött valami", "elfelejtettem", stb., hogy pár órára még elfelejtse. Amikor még nem vágtuk le ezt a taktikát, hogyan vagyunk éppen sakkbábuk, már akkor sajnos tárgyalásba elegyedtünk több partnerrel, akik előtt sikerült szétégetni az arcunkat. Ebben a szituban már csak azt tehettük, hogy a további hitelromlást próbáltuk valahogy elkerülni, mindezt anélkül, hogy bemószerolnánk azt, aki valóban átkúrta őket (nem illik a felettesedre kenni valamit, ha ő nem egyezik bele). Amikor észrevette, hogy nem fűlik a foga egyikünknek sem partnerek átveréséhez, akkor Rozi alkalmazkodott az igényeinkhez. Messzebbről indította a hazugságláncot, és inkább kamuzott nekünk is az érintett kérdésekben, mert akkor majd biztos nem fogja egyikünk se rohadtul érezni magát, amikor ugyanúgy meg kell mondani a partnernek valamikor, hogy néhány dolog nem úgy van, ahogy, és mentegetőzhetünk össze-vissza, hogy nem tudatosan tájékoztattuk félre őket, és mi is rosszul tudtuk... De az a helyzet, hogy elég naiv tudok lenni esetenként, de ezt én se hinném el. Részben mert mi alkottuk a szálloda felsővezetését, akik egyébként a legtöbb esetben tényleg elég jól informáltak, ezért egy külső szemlélő jogosan támaszthatta felénk is ezt az elvárást, de szerencsétlenségünkre felettünk volt egy Rozi, aki valószínűleg még örömét is lelte abban (más magyarázatot nehéz találni), hogy tapogatózunk a sötétben, és közben próbálunk nem teljesen hülyének látszani.

Teljesen általános volt, hogy például a nyitással, kivitelezéssel kapcsolatban egy napon belül 3 különböző verziót is hallottunk, ebből az egyiket kifejezetten a mi kérdésünkre válaszul adva. Az egyik kivitelezést felügyelő faszival jóban lettem, akinél ezeket az infókat tudtam ellenőrizni, és szinte minden esetben hamisnak bizonyult Rozi állítása. Számon kérni nem lehetett, de legalább egy ilyen külső segítséggel neg tudtuk kímélni magunkat olyan tárgyalások elindításától, ahol ezeket a hamis infókat kellett volna felhasználni. De rengeteg más egyebet is elhallgatott előlünk, amire sokszor még valami kamut se talált ki, csak annyit mondott, hogy "azzal te ne foglalkozz". Amellett, hogy az értékesítési igazgatóval együtt, a munkánkhoz elengedhetetlen volt, hogy alap adatokkal rendelkezzünk, a felsővezetést amúgy sem szokás (és nem is célszerű) hermetikusan elzárni a hiteles információktól. De a kollégámnak például azt nem volt hajlandó megmondani, hogy a rendezvényterem berendezésére mekkora keret van. Ezzel mit sem törődve, háromszor kiadta neki, hogy nézzen bútorokat és technikát, hogy utána beközölje, hogy ezt mégse mi intézzük, hanem a beruházó/kivitelező.

Eredetileg abban állapodtunk meg, hogy kapunk ilyenekbe beleszólást, de itt nemhogy beleszólást, tájékoztatást sem kaptunk. Nálam kiderült, hogy több olyan dologra sem lesz végül keret, amit előzetesen elfogadtunk, de ezeket is csak véletlenül tudtam meg, mert elszólta magát Rozi, amikor a tulajjal telefonált. A legnagyobb gond ezzel az, hogy egy szállodát, és az ahhoz tartozó rendszert csak szilárd alapokra lehet építeni. Az épületnél ilyen az alapozás, az üzemeltetési rendszereknél meg a tények. Nem kell, hogy kész legyen a ház hozzá, elég, ha fixen tudom, hogy X dolog tényleg lesz-e, tényleg annyi lesz-e belőle, stb. Ennek az egész nyomorúságos projektnek az lett volna a lényege, hogy egyszer végre olyan rendszer legyen kiépítve, ami ténylegesen átvesz bizonyos (időigényes, macerás) funkciókat az embertől, és könnyebbé tegye a munkát, elősegítve azt, hogy a csapat többet foglalkozhasson a vendégekkel. Azonban esélyem nem volt számolni a hiányosságokkal, így tervezni sem tudtam velük, lévén, elhallgatták előlem. Egy folyamatosan szuperpozícióban lévő dologra lehetetlen bármit felhúzni, itt meg folyamatosan azzal kellett szembesülnünk, hogy akár hónapokkal korábban elfogadott dolgokat másítottak meg, és akármit kérdeztünk, egyértelmű igent vagy nemet semmire nem kaptunk. Ha kaptunk, akkor ami hétfőn igen volt, az kedden már nem. És ilyenkor felmerül az emberben, hogy tulajdonképpen minek töröm magam, ha még azt se tudom, hogy itt kacsalábon forgó palota vagy kacsaúsztató lesz? Majd szépen eldöntik, én addig szarok bele, tenni úgyse tehetek semmit. De nem akkor, ha Rozi van szolgálatban. Nem tudom, hány különböző adatbázist, rendszerfrissítést, átszámolást csináltatott meg velem ennek a napi szintű, alapvető dolgokban történő variálásnak köszönhetően. (Bútorok mennyisége, szobák besorolása, egyéb berendezések, irodabútor, személyzeti étkező bútorai, amit akarsz) Jó, itt nem teljesen Rozi volt a ludas, mert ő ugyan folyamatosan hazudott és ködösített, de kiderült, hogy négy különböző kiadású alaprajz van éppen forgalomban (egyféle nálunk, egyféle a tulajnál, egyféle a tehetségtelen belsőépítésznél, és mégegyféle a kivitelezőknél), és Rozinál nem is az volt, ami alapján éppen a kivitelezők dolgoztak. Tehát hazudott, de már az elhazudott információ sem volt korrekt.

Amit Rozi kijelentett, azt elvárta, hogy tényként kezeljük, akkor is, ha tíz perccel később olyan állítást tett, ami teljességében kizárja az előzőt. Megpróbálkoztam azzal a technikával, hogy mindig a legutolsót veszem igaznak, amit mond, de nem jött be. Volt, hogy a délután 2-es megbeszélésre és az ott elhangzottakra nem emlékezett, csak a délelőttire. Egyéb funny reakciója volt még az, amikor megpróbáltál esetleg pontosítani, vagy még egyszer rászánni magad egy vitára, amit már korábban lefolytattatok. Esetenként előfordult, hogy beugrott neki a téma, és hogy erről már beszéltünk. Ha így volt, akkor támadásnak vette, hogy én miért ismétlem magam, miért akadékoskodom, tárgyalok túl mindent, nem kell őt hülyének nézni, meg ne fárasszam már a faszságaimmal, elég egyszer elmondani. Clearly not. És senkit nem szokásom hülyének nézni, kivéve azokat az embereket, akik viselkedésükkel ezt kivívják maguknak. Ennek természetesen semmilyen módon nem adtam hangot Rozi felé, az kellett volna még!

De nézzük akkor meg, hol is tartunk a képletben: Rozália valósága nagyon rövid időközönként változik, vagy képes változni, és minden esetben az ő érdekeihez igazodik. Ha okot akar csinálni arra, hogy beléd rúgjon, akkor a tegnapi tíz szuperpozícióban lévő (egyformán igaz és nemigaz) kijelentése/kérése közül előveszi azokat, amik segítségével ezt megteheti. De ha épp ahhoz kell igazítania a valóságot, hogy belepiszkáljon a munkádba, azt fogja tenni. Amennyiben téged az egyik választott valósága szerint (félre)tájékoztat, majd percek múlva érdekei úgy kívánják, hogy valaki mást egy másik választott valóság mentén informáljon (félre), akár a te füled hallatára, egyáltalán nem zavartatja magát. Ha erre megjegyzést teszel, akkor csak simán letagadja.

Ha éppen arra van szüksége a lelkének, hogy egy tetszőleges napon "mindent jól csináljon", akkor úgy választja meg a valóságát, hogy ő akkor sem tévedhet, ha konkrétan a két egymást követő mondatai egymás cáfolatai. A saját tévedéseinek beismerését meglehetősen könnyen takarítja ki a memóriából, ám a tévedés alapjául szolgáló állítását, elgondolását már annál nehezebben. Az arról szóló, akár öt-tízszer újrajátszott vitában előszeretettel becsmérel, személyeskedik, kommunikál lekezlő módon. Ha épp nem akarja a harmadik alkalommal elismerni, hogy tévedett (annak ellenére, hogy mondjuk az első kettőnél összejött neki), akkor a pozíciója mögé rejtőzve lezártnak tekinti a vitát, te meg várhatsz holnapig, hogy megint elfelejtse, és újrakezdje, hátha most szerencséd lesz, és egyszerre bedobja a gép, hogy elismeri a tévedését, és még emlékszik is rá. Ha ez nem lenne elég, akkor néha olyan megállapításai is vannak, aminek nemhogy valóságalapja nincs, de előtte szóba sem került, egyszer sem, amolyan felnőtt konfabuláció. Érdekes (ha ezt lehet még annak hívni) módon, ezekhez is ragaszkodott a legjobban. 

Ilyen példa, hogy leszerződtünk egy online szolgáltatóval (akiknél szintén rommá égtem, mert fél évbe telt átnéznie egy 8 oldalas szeződést a drága Rozinak), akitől egy ilyen értékesítést segítő + automata e-mailezést kezelő + értékeléseket egy helyre összegyűjtő programra vásároltunk előfizetést. Július végén kértem be az ajánlatot, és Rozi még az aláírás pillanatában is meg volt róla győződve, hogy ez egy teljesen más funkciójú program. Tippek, hogy hányszor mondhattam el neki 7 hónap alatt, hogy mit csinál? Neki jobban tetszett a saját valósága, ahol ez a program varázsütésre átmásolja a Booking.com értékeléseket a Tripadvisorra, mindegy, hányszor mondtam el, hogy egyrészt ilyen szolgáltatás/funkció nem létezik, másrészt ha létezne is, akkor se ez lenne az. De tudom még fokozni, mert eredetileg ő kért meg arra, hogy kérjek be ajánlatot ettől a cégtől, ezek szerint anélkül, hogy az egyébként 2 perc alatt átböngészhető, színes ábrákkal ellátott weboldalukat végiggörgette volna. Na, de van még: amikor kétezernyolcszázhuszonhatodik alkalommal is felvilágosítottam ennek a szolgáltatásnak a funkcióiról, meggyanúsított, hogy félrevezettem a funkciókat illetően, mert ő azt hitte, hogy ez átmásolja az értékeléseket. Mindezt azzal a hanghordozással és nézéssel, mintha azt akarná mondani, hogy "Na, most jól lebuktál!". Gyakorlatilag részemről bármilyen befektetett energia nélkül megoldotta, hogy átverve érezze magát általam. Sajnos ezzel megtalálta az egyik dolgot, amivel könnyen triggerelhető és bántható vagyok, ami pedig az alaptalan vádaskodás. Ezt bezzeg nem felejtette el. De könyörgöm, ilyenkor legalább azt nem kérdezi meg magától, hogy egyébként mi a pék faszáért manipulálnám én őt bele egy havi 100 eurós cucc megvételébe? Ha nagyon ki akartam volna vele baszni, lenyúltam volna a kocsikulcsát, és átparkoltam volna a kocsiját a tér túloldalára ebédszünetekben, hogy úgy tűnjön, mintha minden nap elfelejtené, hogy hova parkolt volna, és nézném, ahogy szép lassan beleőrül. De ezen a ponton inkább feltételezem, hogy magából indult ki, ezért nem ugrott be neki ez a kérdés.

Folyt köv. - A többi poszthoz hasonlóan, továbbra is köszönöm, ha követed ezt a kis történetszálat, és időt szánsz a nyomoromra. Nagy küzdelem ezeket kiírni magamból, reméljük, valami értelme lesz. :) Ha észrevételed van, például elsőre leesik neked, hogy mi az, amit én nem veszek észre ebben az egész sztoriban, ha egyáltalán van ilyen, azt kiváltképp szívesen fogadom.