Akkor folytassuk.
Elérkezett végre a pillanat, hogy beleláthattam a számokba. Nagyon erősen vallom, hogy nem minden a pénzen múlik. Mindig vannak ilyen becslések, amiket el lehet végezni, hogy X keretből mit lehet kábé kihozni, és a befektetett pénzmennyiségtől milyen csodákat remélünk. Nem élek álomvilágban, amikor igényeket fogallmazok meg a munkáltatóim felé, akkor természetesen (na igen, ezzel már itt van baj) azzal számolok, hogy szarrágó lesz, és jönni fog a magyarázkodás, hogy így meg úgy nincs pénz, ezért egyik másik dolgot nem lehet most megfinanszírozni. Gyönyörűen el lehet kúrni azzal, ha ebbe kapásból belemész, tehát jön az alkudozás. Alkudozni akkor tudsz, ha már konkrét terv van a fejedben, hogy mit lépsz, amikor ezt a hisztit beközlik veled. Ez nem egy nagy művelet, mivel a tulajdonos ezt minden alkalommal meglépi valamikor, így tulajdonképpen a "B" tervet (tehát amikor mindent megadnak) prezentálod, de minden számolásodat az "A" tervre építed fel. Én azt szoktam ilyenkor csinálni, - ehhez elengedhetetlen, hogy bízz a saját képességeidben, és jó előrejelzéseket csinálj - hogy akkor egy lépcsőzetes finanszírozást alkudok ki (felszerelés, szolgáltatáshoz kellékek, bérfejlesztések, plusz emberek, stb), amiknek nagyon el kell találni az időzítését. De lényeg a lényeg, hogy ezek, legalább részben, már a működési költségeidből mennek, nem a beruházásiból, tehát ha jól teljesít a cég, akkor legalább részben megtermeled ezek költségét. Viszont magát a tényt, hogy ezt valamikor, valamiből meg kell lépni, ott kell tartani az asztalon, vagy elküldenek vele a gecibe, hogy hát ez nem várt plusz költség. Na mindegy, ezt nem lehet szépen leírni, végeláthatatlan számháború, aminek sose leszel elégedett a végére, de ha jól csinálod, akkor a tulaj se. (Churchill szerint a jó kompromisszum lényege, hogy a megköttetésekor senki ne álljon fel boldogan az asztaltól) Ez kegyetlenül hangzik, de minden más esetben csak te járhatsz rosszul. A tulajdonos, mivel kontraszelektált, vagyonát többnyire nem tisztességesen szerezte, valódi üzleti érzékkel nem rendelkezik, csak "okosba" oldja meg az életét, meg nem képes hosszú távon gondolkozni, így ő többnyire boldogan áll fel az asztaltól, aztán majd később a seggébe harap a probléma, de addigra már mindegy lesz.
Röviden összefoglalva, a terveidet egy "legjobb" - "optimális" - "legrosszabb" skálán kell megalkotni. A "legjobb" az csak amolyan viszonyítási pont, amit azért készítesz el, hogy kábé tudd, hova akarsz eljutni az első 2-3 év után, mivel az optimális indulási feltételeidet akkorra fogod elérni, ha ügyes vagy. Bemondasz a "legjobb" és az "optimális" közé egy tervet, amit általában eladsz, csillogó szemekkel elfogadják, majd valamivel később bejelentik, hogy valójában csak a "legrosszabb"ra van pénz. Ezt felalkudod valahova az "optimális" és a "legrosszabb" közé, és hagysz magadnak annyi kiskaput (pl. nyitáshoz közel bedobsz egy plusz bevételt generáló vagy költséget csökkentő húzást, amivel nem számoltatok előre, amit sajnos neked is útközben kell kitalálnod), amivel felhúzod a működésed pár hónapon belül az "optimális" szintre.
Ennek persze feltételei vannak, és ezt rengetegen elrontják. Ahhoz, hogy ezt jól kihozd, egy jó csapatra van szükség, szóval inkább mondj le olyan dolgokról, amik megkönnyítik az üzemelést, de később pótolhatóak, csak az emberek ne legyenek szarul fizetve, mert az a pár hónap, amíg kibűvészkedtek valami normális működést, az mindenkinek szívás lesz. Ebből kiindulva a saját - korábban elfogadott létszámú - csapatom bérköltségeire megcsináltam jó előre a három számolást, plusz egy 1,5-2 éves személyzetbővítési tervet, mert hát tudtam, mi következik. Viszonyításképpen megcsináltam a teljes személyzetre vonatkozó tervet is, hogy esetlegesen kinek a javára kell engednem a foglaltság változása miatt (ez leginkább a szobalányok és a karbantartók, mert ha ők nincsenek elegen, akkor zárhatod le a szobáidat sorra). És akkor jött a feketeleves:
Azzal sajnos nem számoltam, hogy ez a tulajdonos a dilettantizmus minden egyes árnyalatát kimeríti, illetve érkezésünkig valószínűleg rajta kívül senki nem látta ezt a működési keretet, amit ő gondolt. Szakember biztos nem. De valszeg olyan se, akinek legalább egy nyilvános vécé üzemeltetési tapasztalata megvolt. A betervezett bérkeret és az én "legrosszabb" becslésem közt hatalmas eltérés volt. Pontos összegeket nem merek írni, de a rendelkezésre álló keret nagyjából a kétharmada volt annak, ami a minimális összeg lett volna ahhoz, hogy a ház el tudjon indulni. Ez egy budai kerületben lévő közepes családi ház ára, szóval nem a kigazdálkodható kategória. Viszont jött a - kivételesen - felmentő körülmény, hogy januárra csúszik a nyitás, úgyhogy itt még gondoltam, lehetek okos, és újragondoltam egy lépcsőzetes személyzetbővítést. Rövid magyarázat: januártól áprilisig egy nyitó házban nem nagyon lesz vendég, viszont az év későbbi részére lekötött csoportokból és egyéb előre elutalt foglalásokból lesz akkora cash flow, hogy 4 hónap alatt gond nélkül el lehet érni az optimális működési létszámot, ráadásul már tárgyaltunk több partnerrel, akik az év második felére foglaltak volna előre, és fizettek volna. Úgyhogy minden részleg kapott egy gyomrost (kivéve az értékesítés, ezt majd kifejtem később), az én 14-15 fős induló létszámomból lett 11 (két teljes részlegre). Majd 10. A 10 úgy lett, hogy be kellett áldoznom plusz egy embert, hogy normálisabb fizetést kaphasson 3 olyan ember, akikről már tudtam, hogy ott fognak dolgozni. A rém kompetens igazgatónk azt mondta, a dolgok nagy részét lebeszélte már velük, és ne foglalkozzak ezzel, majd persze utólag közölte, hogy hát magasabb bért kell nekik adni. Ebből csak ketten tartoztak hozzám, a harmadik ember plusz bérét is a tőlem elvett forrásból finanszírozta. De ám legyen, a bővítési tervemet jóváhagyta, mire megérkezik a szezon, addigra megleszünk, gondoltam én.
Ekkor jött a következő hisztéria, miszerint most már félünk attól, hogy a tulaj nem fog kifizetni egy másik igen magas költséget, ez pedig az ún. csatlakozási díj. A legtöbb szálloda tartozik valamilyen lánchoz, brandhez, stb. Ennek több fajtája van, én egyiket jobban utálom, mint a másikat. Baromi sokba kerül, általában a központokban olyan elvárásokat fogalmaznak meg, amik nem igazodnak a magyar piachoz, és olyan követelményeket támasztanak, amire már nincs igény. Kábé mint a csillagozós vizsgáztatás. (Erről majd valamikor írok külön) Van előnye is egy ilyen csatlakozásnak. Csomó értékesítési és marketing hátteret adnak, kedvezményesen jutsz hozzá egy csomó szolgáltatáshoz, rendszerhez, és kerülsz fel irodák listájára, plusz nem neked kell kitalálni, melyik szolgáltatókkal szerződj le. Dolgoztam már ilyen házban, kezdő részlegvezetőként nagy segítség volt, hogy legalább egy layout-ot kaptam, mi az, amit fel kell építenem. Az egyéb negatív oldala az, már az imént felsoroltakon kívül, hogy ez úgy működik, mint a mobilos játékok, tele vannak "mikro"tranzakciókkal. Sokezer eurós marketingcsomagok, neked kell fizetni az ő minőségellenőreiket, és persze a foglalásaid után jutalék. Többezer euródba kerül, ha a minőségellenőr pont akkor telefonál, amikor a recepciósod elment szarni, és a gyakornok veszi fel neki a telefont. De ami engem a legjobban idegesített, az a mindenféle foglalási rendszerhez való korlátozott hozzáférés. Ez egy kétélű penge, azon kevesek közé tartozom, akik meglehetősen gyorsan ki tudják tanulni az ilyen rendszereket, és nem tudnak túl nagy katasztrófát okozni, akármibe nyúlnak bele. De egy láncnál nincs ilyen egyéni megkülönböztetés, hülyebiztos access-t kapsz. Ha valami letiltott cuccot akarsz állítani (néha triviális dolgokat is letiltanak sajnos), akkor meg írni kell a központnak. Ha értelmes emberrel akarsz beszélni, az 10ből 9szer out of office, mert rohadt kevés van belőlük, és kiküldetésen vannak valahol éppen, ahol nyitást asszisztálnak, vagy továbbképzést tartanak. Ha meg nem, akkor reménykedhetsz abban, hogy egy olyan Rajesh veszi fel a telefont vagy olvassa az emailed, aki tud angolul. Elvileg van ilyen, még nem találkoztam vele. Egyetlen kattintásba kerülő beállítás nagyjából 2 hét levelezés.
Emiatt nem teljesen bántam, hogy rákerült a kérdőjeles listára a csatlakozási díj, mert volt lehetőség megvizsgálni az alternatívákat. Úgy működik ez ilyenkor, mint a PC vásárlás. Ha komponensekből rakod össze, nem pedig megveszed a boltban a kész erőművet, akkor jobban jössz ki anyagilag, csak ehhez elengedhetetlen, hogy érts hozzá. A leendő értékesítési vezetővel összedugtunk a fejünket, olvasgattunk, kutatgattunk, ajánlatokat kértünk be, míg sikerült egy - mesébe illő, tudom - eredetinél erősebb koncepcióval előállni, ami ráadásul több, mint harmadával (itt szintén lakás/prémium autó árak nagyságrendben érdemes gondolkozni) olcsóbb is volt. Merthogy ugye az a költségvetésben nem látszik meg, hogy pl. nekem ez dupla annyi munkát jelent napi szinten. Viszont ingyen én se csinálok ilyeneket, szóval az én kikötésem ehhez az volt, hogy az így fel nem használt pénz legalább egy részét fordíthassuk arra, hogy ne letolt gatyával nyissuk ki a házat. Ebben megegyezés született, elfogadtuk az új biznisz modellt. Ez a megegyezés úgy tudott megszületni, hogy a tulajdonosnak, mint kiderült, esze ágában nem volt megkérdőjelezni a csatlakozási díjat, csak a félcédulás igazgatónk - legyen mostantól Rozália - bepörgette magát a semmin.
Ha teljesen független szállodaként indítasz el egy ilyen modellt, akkor - utálom ezt a szót - kulcs szerepe van a profizmusnak. Minden lépésed rohadtul át kell gondolni, és nagyon sok munkád van vele, mert nincs védőháló, ami felfogja a hibáidat. Mindennek megvan a maga előnye és hátránya. Ennek az előnye, hogy olyan konvencionális, költséges hülyeségeket engedhettünk el, amik már jó egy évtizede nem járulnak hozzá egyetlen hotel sikerességéhez sem, csak kevés a hozzáértő ember, aki mer is kockáztatni, inkább ül mindenki a tutiban, és belenyugszik, hogy van egy közepesen jó fizetése, és valódi sikerei soha nem lesznek.
Hogy kigyulladtak-e piros lámpák ez alatt? Folyamatosan. Viszont annyira jó modellt raktunk össze, amivel tényleg garantáltnak éreztem a projekt sikerességét, hogy gondoltam, nem számít, ha belefeszülök, legalább sikerül valami újat virítani ebben a halódó szakmában. Ritkán van olyan, hogy valami jobb is, meg olcsóbb is. Egy nagyon komoly anyagot állítottunk össze, mindenféle számolással, becsléssel, és mindenhol kihangsúlyoztuk az emberi tényező fontosságát. Mert végső soron ez már csak azon múlik. Sajnos, mint az többszörösen bizonyítást nyert, akinek az emberség, az empátia soha nem is jelentett semmit, annak ezt hiába mondjuk.
