A házban, ahol lakom, valamelyik lakásban felújítást végeznek, és meghallottam, ahogy egyik nap azon szitkozódnak a kivitelezők, hogy rossz méretű az ajtó, és nem tudják betenni. Erről eszembe jutott egy történet, amivel az egyik munkám során találkoztam, és tökéletesen bemutatja, milyen az, illetve milyen következményekkel járhat, amikor a hülyeség és a kapzsiság találkozik, de talán egy kis betekintést is nyújthat azok számára, akiket érdekelnek egy szállodafejlesztés mozzanatai, és hogy mikre érdemes figyelni. (Sose tudhatod, mit hoz az élet, hátha hasznos lesz.)

Tetőterasszal rendelkező szállodában dolgozni, még a maga kihívásaival is, egy egészen hálás feladat. Viszonylag kevés gógyival is nyereségessé tehető egységet lehet belőle varázsolni, életet hoz a ház falai közé, és kiváló vendégcsalogató, no meg stíluselem, ami plusz egyediséget (versenyelőnyt) kölcsönöz a szállodának. A szóban forgó munkahelyemig talán egyszer-kétszer láttam olyan megoldást, aminél én úgy éreztem, hogy kicsit rezeg a léc, és nem biztos, hogy a leghatékonyabb megoldást választották a működésre, de ezeknél is többnyire kiderült, hogy én tévedtem, pusztán tapasztalatlanság okán, mert még nem találkoztam ilyen fajta szervizzel, de pl. más országokban már többször bizonyított. Ezen változtatott ez a munkahelyem, ahol "végre" láthattam egy példát arra, hogyan kell már a beruházási, fejlesztési szakaszban teljesen tönkretenni egy ilyet. Ugyebár írtam fentebb, hogy még egy kisebb teljesítményű processzorral rendelkező beruházó/tulajdonos is jó bizniszt tud egy ilyenből csinálni... De arra a kis teljesítményre tényleg nagy szükség van.

Még a beruházási szakaszban jártunk, és amikor a kollégáimmal becsatlakoztunk a projetkbe, kifejezetten a feladataink közt volt, hogy próbáljuk meg a koncepciót egy kicsit gatyába rázni, eladhatóbbá tenni. Erről már írtam korábban is, és még fogok is, lényeg, hogy kidolgoztunk egy nagyon részletes és ígéretes modellt, amit több jelentős tapasztalattal bíró szakmabeli is méltatott, amikor másodvéleményeztettünk. Ennek része volt a tetőterasz is, aminél az adottságainak köszönhetően kimatekoltuk, hogy a tetőtéri bár mellett egy rendezvények megtartására alkalmas rész kialakítása is lehetséges, az eredeti tervhez képest (ráhagyással) 10-15%-kal került volna többe a tetőtér, bevételi oldalon viszont megközelítőleg 60%-kal hozott volna többet, és gyorsabban is térült volna meg. (Ez a szám nagyon magasnak tűnik, de mivel a vendéglátó részleg kiszervezett volt egy külsős céghez, a rendezvényeket egy más, kedvezőbb konstrukcióban tudtuk volna bonyolítani, pl. a terembérleti díj egy az egyben nálunk marad ilyenkor, míg az egyéb bevételeken osztozni kell)

Amikor egy előrejelzést, tervezetet készítesz, akkor az egyik legfontosabb adat, amivel dolgozol, az a kapacitásod, tehát mennyi szobád van, mennyi vendéget tudsz fogadni és kiszolgálni, ilyenek. A volumen nagyban befolyásolja azt, milyen ügyfélkört tudsz megcélozni (ha 40 főt tudsz befogadni, akkor a 200 főt foglalkoztató cég valószínűleg nem nálad fogja tartani a karácsonyi buliját vagy a továbbképzéseit). Nagyon leegyszerűsítve, az értékesítési részlegen dolgozó kolléga meg tudja mondani, hogy az adott csoport kábé mennyire fizetőképes, és mennyi rendezvényt/konferenciát csinálnak egy évben. Ehhez hozzájön az induló szállodákról szerzett tudásod, hogy mi az a biztonságos ütem, amivel be tudsz törni a piacra, és még néhány tényezőt számításba véve összerakod a szolgáltatást, beárazod, kimatekolod, hogy kábé mennyi bevételre számítasz ebből, azt felviszed a kis előrejelzésedbe, és már el is lehet kezdeni a kivitelezést, eszközbeszerzést, no meg a proaktív értékesítést (porszívóügynökösködést). 

Ha jól emlékszem, azt hoztuk ki, hogy (ültetéstől függően) 60-100 fő befogadását fogjuk tudni megoldani kényelmesen, ami a ház méreteihez képest egy kedvező szám volt. Ahogy kiléptél a liftből, volt egy tágas előtér, és egy széles folyosó, amin keresztül gond nélkül át lehetett folyatni ennyi embert még úgy is, hogy tudtuk, valamelyest be lesz építve. Viszonylag hamar megkaptuk erre az áldást, nem is számítottunk másra, általában a "kevés pénzből sokat" megoldásokat szokták szeretni (ez mondjuk később többszörösen megdőlt ezen a projekten). Mivel ezután új szakaszba lépett a beruházás, és megkezdődtek az emeleten a munkálatok, egy darabig parkolópályára is tettük ezt az egészet, örültünk neki, hogy jól végeztük a dolgunkat, innentől kezdve már a kivitelezést végzők dolga, meg a projektmenedzseré (akiről később kiderült, hogy nem létezik, de mindenki hivatkozik rá). Nagy hiba volt.

Történt ugyanis, hogy a következő alkalommal (talán 2 hónappal később nyílt meg előttünk újra az épület ezen része, és tarthattunk bejárást) egy egészen más látvány fogadott bennünket, amikor az értékesítési vezetővel felmentünk megnézni, hogy állnak. Úgy tudnám leírni, hogy a letargia-agyvérzés tengelyen kezdtünk el libikókázni, és billentünk egyik oldalról a másikra, ahogy dolgoztuk fel az érzékelt változásokat.

Az eleinte tágas folyosót (a terveken szereplő teljesen elfogadható mértékhez képest) úgy sikerült beépíteni, hogy egy nagyjából 140 centi széles sikátor lett belőle (az egyik karomat tudtam csak oldalirányba kinyújtani), melynek végén egy panelházakban használatos, 90 centi szélességű műanyag erkélyajtó (háromállású kilinccsel meg minden!) szogláltatta a tetőtérhez való hozzáférést. A szókincs már itt bazdmegre szűkült.

Még mielőtt elkezdtünk volna gondolkodni valami virágnyelvű, vendégnek beadható megfogalmazásán annak, hogy a "a tetőtérre sajnos csak libasorban lehet kijutni", figyelmesek lettünk rá, hogy az újdonsült sikátorunkból, ami a lift és az erkélyajtó között húzódott, balkézre két helyiség is nyílik. Logikus, különben miért építették volna be. A lifttől továbbhaladva az első helyiség balra (a vizesblokkok elhelyezése alapján) a vécé. 2 női, 2 férfi, ennyi fért oda. A második, erkélyajtóhoz közelebb lévő hely viszont aggasztóbb volt, ugyanis kiderült (szintén a terveken nem pont így nézett ki), hogy azt vendégszobának szánják. Tehát lift, vécé, szoba, kijárat a tetőtérre. Végünk volt. Miután kimentünk a tetőre, már szinte nem is ért bennünket meglepetésként, hogy a rendezvényes cuccoknak szánt raktár, amit oda kértünk, valahogy lemaradt.

Nem nagyon volt mit tenni, sajnos hiába csinálták teljesen az ellenkezőjét annak, amit mi, akik láttak már pár szállodát életükben, kértünk, rutinosan elnyomtuk a pánikreakciókat, és ráálltunk arra, hogy mentsük a menthetőt. Javasoltam ezért a tulajdonosnak, hogy mivel (később majd kifejtem, ha bárkinek kételyei lennének ezzel kapcsolatban) ez a szoba kiadhatatlan lesz, ez a helyiség kiváló rendezvényes raktár lehetne. Igyekeztem kihangsúlyozni, hogy tetőtéri vendéglátó egységet üzemeltetni tárolásra alkalmas hely nélkül nem nagyon lehet, még egy talponállót se. Sajnos a tulajdonos nem olyan figura volt, aki szívesen látta be, hogy nem ért valamihez (pedig sok ilyen dolog volt), az igazgatónk pedig előszeretettel használt ki minden lehetőséget arra, hogy a tulajnak benyaljon (a másik kedvenc hobbija a dolgozók megalázása volt), így ez a javaslatom elutasításra került. Hogy tovább rontsák a helyzetet, az előrejelzést, tehát a tervezett bevételi adatokat nem engedték módosítani, pedig súlyos átértékelésre lett volna szükség, és talán ez volt a legnagyobb baj. Ugyanis abba már beletörődtem, hogy a szakmailag igazolható (vagy éppen szükséges) javaslataim egy jó része kukába kerül, nekem, alkalmazottnak, összességében az a dolgom, hogy a hozott anyagból dolgozzak, ezért ehhez általában úgy állok hozzá, hogy egy ilyen esetben felmérem a következményeket, és alkalmazkodom hozzájuk. Mert hát nem hiszem, hogy sok olyan szakma van, ahol úgy tudsz elvenni az egyik helyről, hogy közben a másik érintetlen marad. (Ha beteszel plusz egy sor ülést az autódba, akkor elengedhetetlenül kisebb lesz a csomagtér, nagyjából ennyi. Ha pedig ennek ellenére a csomagtered előző méretéhez igazítod az elvinni kívánt cuccaid mennyiségét, a fizika meg fog büntetni.)

Sokszor megírtam már, hogy Magyarországon a tőkeerős ésvagy felsővezetői réteget alkotó személyek közt túlnyomó többségben vannak a rossz képességű, érdemtelen, kontraszelektált figurák, nem volt ez másként itt sem. Sok országban létezik olyan szabályozás a szállodai beruházásokra vonatkozóan, milyen minimum arányokat kell megtartani a háttérmunkára szolgáló, illetve azok a területek közt, ahol a konkrét szolgáltatás történik (szobák, kiszolgálóegységek), de itthon ilyen nincs, legfeljebb a munka-, és katasztrófavédelmi szabályok adnak valami minimális keretet. Ez a két említett tényező eredményezi azt, hogy a magyar tulajdonosok többsége az épület legutolsó kis lyukából is vendégszobát próbál csinálni, mert a gondolkodása csak addig terjed, hogy a több szobába több vendég fér, így az biztos több pénz.

No, hát én dolgoztam még régen egy hostelben, ahova 90valahány embert tudtunk besuvasztani 3 egybenyitott nagypolgári lakás területére, és dolgoztam később egy 50 szoba körüli luxushotelben, ahol asszem 105 volt a max férőhely. Ezek szerint ennek a két helynek kábé hasonló pénzeket kellett volna csinálnia? Ebből a hozzáállásból kifolyólag van az a "betegsége" rengeteg magyar szállodának, hogy a személyzeti területek rettenetesen alul vannak tervezve. A továbbiakban, ha még velem vagytok, azt kísérlem meg kifejteni a fenti példa alapján (a következmények, amikhez alkalmazkodni kellett volna), hogy két ilyen, egyébként nem olyan nagynak tűnő döntéssel hogyan lehet rengeteg pénzt bukni.

Szarul néz ki - Ha valaki rendezvényre akar lefoglalni egy helyet, azt mindig megelőzi egy helyszínbejárás, amikor az ügyfél többnyire másodmagával eljön hozzád, és összehasonlítja a promóciós képeidet a valósággal. Nyilván a kibaszott gagyi erkélyajtót és az oda vezető sikátort épeszű ember nem rakja ki a weboldalra, szóval itt már esélyes, hogy offolják az üzletet. Fontos a külcsín, ahogy egy étteremben sem éred be azzal, ha a kaját úgy tálalják, mint a Netpincéren rendelt gyrost. Tehát az első bukás az a kevesebb realizált üzlet.

Kényelem, logisztika - Képzeljük el, ahogy egy 100 fős konferencia résztvevőit egy 8 méter hosszú, szűk folyosón libasorban kiterelgeted a tetőtérbe, ahol egyébként a rendezvényektől függetlenül működik egy bár, ahonnan alapból lenne ki-be járó forgalom. Ha valaki fent iszik a haverjaival órák óta, és be akar menni vécére, akkor vagy megvárja, amíg kijön mind a 100 ember, vagy tolakodva, oldalazva végigveri magát rajtuk a folyosón, mert ugye eflérni nem lehet. A másik meg se érkezett még a rendezvényére, de már taposnak rajta a bár vendégei.

Kapacitás nem egyenlő székek száma - Emlékeztek? Írtam, hogy 2 női és 2 férfi vécé van összesen, mindez a lift és a szoba között. Például egy konferencián, ahol 60-90 percenként van 15-30 perc szünet, képzeljük el a látványt, ahogy ez a 100 ember megindul hólyagot üríteni, libasorban. Mivel a szűk folyosón a nők és férfiak nem tudnak egymás mellett sorban állni, ez tovább nehezíti a bejutást az amúgy is kevés mellékhelyiségbe. Ez azért is gondot jelenthet, mert a konferencia egy időérzékeny műfaj, a megrendelőnek nem fog tetszeni, hogy dupla hosszúságúak a szünetek. A bár és a szálloda vendégei szintén nem fognak tudni ezekben a szünetekben ott közlekedni, de a személyzet se, akinek mondjuk fel kell szolgálnia a szünetben a pogácsát meg az ásványvizet. Lehet ilyenkor mondani, hogy ez hiszti, de egy szállodában a vendég a kényelemért fizet, meg azért, hogy könnyítsék az életét (kiszolgálják), ne pedig bonyolítsák. Az utóbbi két tényező két bukást is előrevetít: a döcögős logisztika miatti elégedetlenség, tehát nem fognak visszajönni, illetve a csúszások miatt tovább fogják használni a termet, amit nyilván nem fogsz kiszámlázni, mert nem az ő hibájuk, hogy képtelen voltál egy normális ajtót meg vécét építeni. (És akkor a bárvendégek elégedetlenségét még nem is említettem)

Csökkentett mód - Az előző hatást ellensúlyozandó, rákényszerülsz arra, hogy alapból ne próbálj meg 100 embert oda besuvasztani, mert apokalipszishoz vezet. Mi végül abban maradtunk (bár jóváhagyást nem kaptunk rá), hogy ezt elkerülendő, 60 főben maximáljuk a létszámot. Két újabb bukó, ugyanis nem tudsz teljes kihasználtsággal működni (átárazással valamennyire ellensúlyozható, és nem lesz ténylegesen 40% a veszteséged, de jelentős lesz), és a nagyobb létszámú rendezvények piacáról is kiestél, tehát alapból kisebb tóban horgászol. 

A szabály kötelez - Ha egy ilyen gikszer bekövetkezik, el kell dönteni, hogyan tovább. Ha én vállalom azt, hogy minden szobában azonos színvonalú szolgáltatást nyújtok, akkor nem diszkriminálhatok egyetlen vendéget se pl. azzal, hogy neki fixen hajnali 1-ig (plusz 1-2 óra lerámolás, zárás) hallgatnia kell a tetőtéri bárban az italozó vendégeket. Nyilván azzal nem sokat lehet kezdeni, hogy az utcára néző szoba zajosabb, de nagyon más a történet, ha ezt a zajt konkrétan mi állítjuk elő. Így, ha szabályszerűen tartani akarjuk a szolgáltatás színvonalát (egyébként erre valamiféle törvényi kötelezettség is van), legkésőbb este 11-kor zárni kell a tetőteraszt, ami mínusz két óra üzemidő, tehát kevesebb ideig termel pénzt az adott egység. Vagy úgy döntök, hogy itt nem tudom biztosítani a szolgáltatást, úgyhogy ezt a szobát nem adom ki. Nincs az a hangszigetelés, ami kiszűri egyszerre a bár zaját, és a közvetlenül ajtó előtti folyosón masírozó, vécére járó vendégek zaját is. Ez megint csak kieső bevétel.

Kiadhatatlan szoba - Ugye a vécé és a kijárat között helyezkedik el. Mivel a tetőtéri bárok elég népszerűek, folyamatos forgalom van a szoba előtti szűk folyosón, ki-be járkálás a vécébe, késő estig zene, utána meg még a személyzet lepakolja a pályát, éjszaka meg takarítanak odakint. Ha rendezvény van, akkor gyakorlatilag nem is lehet a szobához hozzáférni. Persze, sok olyan szakmabelit ismerek, aki szarik rá, és kiadná így is, de higgyétek el, dolgoztam olyan helyen, ahol kiadtuk ezeket a szobákat, meg olyan helyen is, ahol nem, és sokkal több bajod származik abból, ha beköltöztetsz valakit egy olyan szobába, ahol fixen alacsony színvonalú szolgáltatást fog kapni. Sokkal többet veszítesz a negatív értékeléssel, panaszkodással, kompenzációval, mint az a 100-150 euró, amit eredetileg kifizetne érte a vendég. Ettől függetlenül ez egy olyan szitu, ahol két veszteség között választhatsz, tehát minden szempontból szar, de akkor már érdemesebb a kisebb szart választani. Nem nehéz összerakni, a kiadhatatlan szoba kieső bevételt jelent. Van egy pontja a házadnak, aminek "termelnie" kéne, de nem termel. Ha az adott szobatípusnak mondjuk 100 euró az átlagára (megközelítőleg amúgy ilyesmit terveztünk), az átlag kihasználtságod meg 70%, akkor ez éves szinten 10 millió forint kiesés, kb. egy felsővezető teljes bérköltsége.

Kidobott pénz - A szobánál maradva, a raktár kialakítása nem csak pratikussági szempontokból lett volna nagyon fontos, hanem a drága tulaj még bukott is egy kellemeset. Ugyanis egy szobát kialakítani nem két fillér. Ágy, asztal, tévé, programozható világítás, padlólap, szőnyeg, bútorok, fürdőszoba, ez egy közepesen drága autó ára, ami a szoba kiadhatatlanságából fakadóan soha az életben nem fog megtérülni. Ezzel szemben a raktár 1-2százezer forintból megoldható lett volna.

Minőség, személyzet - Fontos (lenne), hogy olyan környezetet alakítsunk ki, amiben a szálloda személyzete hatékonyan tud a vendégért dolgozni, és az energiáit nem az viszi el, hogy a munkahelye halálra szopatja mindenfélével. Egy átlag 8 órás rendezvény jó esetben mondjuk 10-11 órán át tart felpakolással, lerámolással együtt. Kivéve, ha a rendezvény a 4. emeleten van, a legközelebbi raktár meg a -1en, és egy vendégek által is használt lifttel tudsz a kettő között közlekedni, ahova még oda se készítheted a cuccokat, ugyanis egy sikátor szélességű folyosóról nyílik. Ez így plusz 1-2 óra a rendezvény előtt, és plusz 1-2 óra a rendezvény után. Egy 8 órás rendezvényt 13-16 óra alatt lebonyolítani (hacsak nem valami gála jellegű, ott ez sztenderd), az nagyon pocsék teljesítmény, ráadásul nem a személyzet a béna, hanem a kialakítás ennyire szar. Az ilyenek egyébként nagyon tudják rontani a morált, mindenki szitkozódik, mert a munkahelyüknek árad a falaiból, hogy itt mindent megtesznek azért, hogy nekik nehezebb legyen a dolguk. Ez nehezen mérhető dolog, de akár a rossz morál, akár az általa előidézett fluktuáció ronthat a szolgáltatás minőségén, tehát itt is lehet pénzt bukni. Azt se felejtsük el, hogy a rendezvényes személyzet órabérben dolgozik, szóval ez esetben egy 8 órás rendezvényért potenciálisan 16 órányi munkát kell kifizetni. Azért a dupla bérköltség is keményen meglátszik a számlán. Egy 4-5 fős személyzetnél, átlag bruttó órabérrel számolva plusz 80-100 rongy rendezvényenként.

Begyűrűző hatások - Amikor előrejelzést gyártasz, az nem csak a várható bevétel és a profit szempontjából fontos, hanem a kiadásaid tervezése miatt is. Ha jó előrejelzést tudsz csinálni, akkor nagy biztonsággal tudsz pl. személyzetbővítést betervezni, amivel még magasabb bevételt tudsz elérni. Én általában a gyors kinövekedési stratégiát részesítem előnyben (meg ugye a tulaj is holnapután már a Forbes 500ban akar lenni), és elég feszes tervezeteket csinálok (sokkal nehezebb, és kívül-belül kompetitív, de így nem 3-5 évig tart, mire elkezdesz profitot termelni, hanem másfél). Ez viszont olyan, mint egy kártyavár, tehát az egyes előrejelzett bevételekhez majdnem mindig tartozik egy fejlesztés, amely fejlesztésről tudom, hogy a rákövetkező hónapban/negyedévben tutira többletbevételt fog generálni, és akkor arra a többletre is tervezek egy fejlesztést, és így tovább. Még azt is merem állítani, hogy ez kifejezetten az erősségem. Olyan ritkán történik, hogy egy elbaszhatatlannak tűnő dolgot mégis elbasznak, és emiatt valamelyik várható bevétel bezuhan, olyankor sajnos csattintom fel a szopóálarcot. Az ilyen stratégiának feltétele, hogy nagyon jó összhangban működjön a csapat, és mindenki hozza a kötelezőt, mert nagyon kevés a hibalehetőség. Ebben az esetben például számítottam rá, hogy a tetőtérből jön be annyi pénz, hogy plusz 3 embert felvegyünk, ami képessé tett volna rá minket, hogy nagyobb, jobban fizető csoportokat bevállaljunk, amiből megint jött volna be plusz pénz, aminek szintén megvolt már a helye. Tehát, ha nincs tetőtér, akkor nincs plusz ember, és nincs csoport, tehát láncreakcióban zuhan be a bevétel. A tervet csak akkor lehet tartani, ha a hiányzó láncszemnél a tulajdonos kipótolja a kieső bevételt, amire gondolhatjátok, mennyi esély volt itt...

A mérleg: két rossz döntés (csakazértis alapon), és 11 megnevezett potenciális veszteség. Mivel hozzá voltunk már szokva ahhoz, hogy a javaslataink nagy részével elsőre elküldenek a picsába, ezt megpróbáltuk többször, több formában előadni. A harmadik alkalommal, miután elengedtük az egészet, azt a reakciót kaptuk a féreg igazgatónktól, hogy biztos csak mi rontottuk el az eredeti előrejelzést, és most így akarunk takarózni. Annak ellenére, hogy mindezen érveket felsorakoztattuk, sőt, felmentünk a tetőtérhez, és fizikai demonstrációt is végeztünk. Pedig mi nem támadást indítottunk ellene, hanem próbáltuk a munkánkat végezni, miszerint rentábilissá tesszük ezt a projektet, és utána működtetjük. A munkánkat, amivel nem mellesleg ő bízott meg. Javasoltuk a létszámok és az árak csökkentését, illetve kerestünk más típusú, könnyebben mozgatható bútorokat, és szerettük volna szűkíteni a szolgáltatásokat. Az újrapozicionálás tényleg elég radikálisnak nevezhető, és az eredeti tervezett bevételnek kicsivel több, mint a felét hozta volna be, viszont ez így még egy teljesíthető színvonal lett volna, ami után nem távozik senki elégedetlenül, tehát versenyképes maradt volna a dolog. Természetesen semmi nem valósult meg belőle, így maradt egy túlárazott, adottságokból fakadóan csak rossz minőségben kivitelezhető, elégedetlenséget szülő, szállodának is indokolatlanul sokba kerülő rendezvényes szolgáltatás.

Tudom, hogy ez sokak számára totál marginális és érdektelen téma, de azért remélem, mégis akad egy-két olvasó, akinek valamilyen érdekességgel szolgálhattam, legalább arról, mennyi mindenre oda kell figyelni. Valószínűleg nem olyan sok ember él az országban, akinek ennyire a szállodákról szólna az élete, mint nekem, de igyekszem olyan módon tálalni ezeket a posztokat, amik (remélhetőleg) túlmutatnak a száraz szakmai dolgokon, és bemutatják azt, hogy az itthon jellemző kontraszelekciónak és szűklátókörűségnek milyen negatív hatásai tudnak lenni. Mert oké, a szállodákról írok, mert ahhoz értek, de ugyanez megy sok más helyen is.

Természetesen nem merem azt állítani, hogy a fenti bukók törvényszerűen bekövetkeznek, de feltűnhet, hogy azért elég szorosan összefüggnek egymással, tehát ha nem is fixen, de nagy valószínűséggel ezek a veszteségek felütik a fejüket az efféle, elsőre nem meghatározónak tűnő rossz döntések hatására.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a rossz döntések (többnyire) még önmagukban nem jelentenek katasztrófát, elvégre az ember hibázik, a szakember számára ezek pedig csak változók, amik még ha érzelmileg rosszul is érintik, elkezd velük kalkulálni, és alkalmazkodik. A begyűrűző, rendszerszintű pénzelfolyást így valójában az alkalmazkodás, a "damage control" hiánya, illetve annak megtiltása okozza. Onnantól válik sorsdöntővé a vállalkozás életében, ami már nem az esendőségből, hanem az ostobaságból és a voluntarizmusból fakad.

Nem maradhat le az sem, hogy én is hibás vagyok. Mint azt fentebb írtam, a gyors kinövekedési stratégiát, amikor gyakorlatilag rárúgod az ajtót a piacra, csak úgy lehet kivitelezni, ha mindenki topon van és tudja a dolgát, mert nagyon ki van számolva minden, és minden részeredménynek feltétele, hogy az előző teljesüljön. Én egy ilyen stratégia megalkotására kaptam ugyan megbízást, de a mai napig nem tudom megmondani, hogy nem vettem észre időben, hogy ennek nem adottak a feltételei, és a szakmai érvek semmit se érnek, még ennek a szubhumán igazgatónak se, aki háromszor annyi ideje dolgozik a szakmában, mint én. Ha ezt hamarabb észreveszem, nagyon sok viszontagságtól megkímélhettem volna magam. Naiv voltam, és azt feltételeztem, hogy mind azt szeretnénk, ha ez az egész valahogy működne, és egyben nemtörődöm is, mert azt hittem, hogy ezekből a kicsinyes, szánalmas konfliktusokból kimaradhatok, ha csak a munkámra és a szakmai érvekre koncentrálok. Nyilván hasonlóan szívélyes fogadtatásban lett volna részem, ha már az elején észreveszem ezeket a súlyos hiányosságokat, és a lassú, stabil építkezésre teszek javaslatot, ami ilyen iszonytatóan rossz vezetés mellett még szintén nem lett volna garancia a sikerre, de így visszatekintve ez lett volna az egyetlen esély rá, a gyors fejlődés valójában sosem volt opció. Remélhetőleg megtanultam a leckét, ennek a projektnek rengeteg negatív hatása volt az életemre, többször ilyenbe nem szeretnék belenyúlni.

Köszi mindenkinek, aki elolvasta, kibírta :) Várom a kérdéseket, véleményeket kommentben!