Eleinte ez egy ventilációs posztnak indult, miután egyik éjszaka azzal próbáltam enyhíteni a gyakran jelentkező álmatlanságomon, hogy visszanéztem az ATV Csatt januári Nagy Budapest Vita különkiadását. Csak azért linkelem be, mondjuk ide, mert illik, de egyébként mindenkit eltanácsolnék tőle. Az álmatlanságom nem oldotta meg, viszont olyan mennyiségű frusztrációval tudott feltölteni, hogy egy ponton azon kaptam magam, veszekszem a képernyővel, mint a nyugdíjasok a brazil szappanoperával. Teljes agyfasz.
Röviden és tömören: Fürjes Balázs budapest-államtitkár a kormányoldalról, és Tüttő Kata főpolgármester-helyettes vitáztak, elvileg a budapesti közlekedésről. Első körben az ember arra számítana, hogy itt bizonyos pontokon még akár egyetértés is kialakulhat a két oldal között. Nem így lett, mivel közlekedésről nem sok szó esett. A kormány kommunikációja Budapest-ügyben többnyire arra fut ki azoknál a pontoknál, amiket az ellenzék kifogásol, hogy ez hiszti. Én személy szerint ezzel nagyon kevéssé tudok csak egyetérteni, mert igyekszem tájékozódni, és a rendelkezésemre álló ismeretekre alapozva, a különböző elvonások mögötti rosszindulat, és a pénzosztások mögötti részrehajlás bőven igazolható. Viszont az történt, hogy az általam ismert adatok, és a már kialakult véleményem ellenére, a végére már én is hisztinek éreztem a dolgot, és olyan szekunder szégyenérzetem volt, hogy néha ülve maradni nem bírtam, és ilyen protest-érzés indult el bennem, hogy lehet a kormányoldalnak kéne igazat adnom. Egyszer lehet, hogy írok erről egy hosszabb elemzést, hogyan lehet tényleg mindent elkúrni egy vitában.
Ebből is jól látható, hogy vannak esetek, amikor egy nyerhető ügyet is könnyen el lehet bukni, ha a nem megfelelő ember képviseli azt. Kicsit semlegesebben fogalmazva, az ügy sikerességét vagy a vita kimenetelét nagyban meghatározzák a résztvevő felek, legalább annyira, mint a tények, vagy hogy kinek van igaza. Ezzel persze nem mondok újat, csak a fenti tapasztalat ennek tankönyvi példája. Részben ezért is gondoltam, hogy rittyentek egy szigorúan szubjektív listát a mostanság, vagy közelmúltban előtérben lévő politikusokról, ki melyik ligában játszik kommunikációs téren szerintem. Mivel nem vagyok kommunikációs szakember, ezért nem csak a lista, de a szempontok is meglehetősen szubjektívek lesznek, akár személyenként változóak. A stílus és az összeszedettség mindig előnyt jelent, de az nem sokat ér, ha például a személy hitelességének hiánya aláássa ezt, ilyenek. Azt fontos leszögezni, hogy nem a munkájukat, világnézetüket, működésüket értékelem, nem szempont, egyetértek-e velük bármiben, kizárólag az érdekel, mennyire állják meg a helyüket a kommunikációs térben.
Azok kapnak jobb besorolást, akik mondjuk egy számomra kevésbé érdekes témáról is tudnak úgy beszélni, hogy megnyissam az adott interjút, a középmezőnyben azok szóródnak el, akiket inkább csak azért hallgatok meg, mert olyan témában nyilatkoznak, ami engem is érdekel, de mondjuk vannak autonóm szempontjaik, meglátásaik, tehát nem csak paneleket mondanak fel, a rosszabb kategóriákba pedig azok kerülnek, akiktől még akkor is a falat kaparom, és keresek inkább egy összefoglaló cikket, ha az életemre közvetlenül kiható dolgokról van szó, illetve ha az illető megszólalásaival inkább csak hátráltat bármit, ami mellett felszólal. Az egyes kategóriákon belül nincs sorrend, az már túl nagy falat lenne nekem. Szempont még, hogy legyen aktív politikus vagy politikához szorosan kötődő személy, és legyenek szereplései az elmúlt néhány évből. (Emiattt jópáran lecsúsztak, de muszáj volt kicsit szűkíteni) Szintén fontos, hogy itt nem etalonokat próbálok meghatározni, szóval attól még, hogy valaki bekerül egy kategóriába, nem jelenti azt, hogy ne lettek volna jobb vagy rosszabb pillanatai, tényleg inkább a hatékonyságot, hatásosságot nézem. Természetesen, aki semmit nem vált ki belőlem, azokat hanyagoltam. Továbbá az orvoscelebeket se vettem most ide, őket majd a "kiket javaslok a magyar űrprogramba" listámra fogom feltenni.
Közben annyira hosszú lett a lista, hogy úgy döntöttem, széttagolom két bejegyzésbe. Az lesz, hogy először a középmezőnyre nézünk rá, illetve annak árnyalataira, egy következő bejegyzésben pedig megírom majd a legjobbakat és a legrosszabbakat.
Átlagon felüli (Kevésbé markáns, de értékelhető előadásmód, gondolkozik beszéd közben)
Karácsony Gergely: Nincs különösebb baj az ő kommunikációjával, valószínűleg az itt-ott tetten érhető esetlenségek is már inkább betervezett elemek, amivel nyitvahagyja azt a lehetőséget magának, hogy egyes vitapartnereit lemosolyoghassa a pályáról. Sajnos nála hiányolom azt, hogy konfrontatív is tudjon lenni, ami valószínűleg politikailag igazolható, mert nem akarja/akarják kockáztatni a népszerűségét, de pont emiatt a kommunikációs térben nem tud igazán átütő lenni, hiába lenne valószínűleg elég felkészült a vitákhoz. Mellette szól, hogy üzengetés műfajban (nyilatkozatok, social media) jól tudja őrizni a pozícióit. A kormány által felállított kényszerpálya és a 2022-es választás közeledtével valószínűleg sajnos ez is marad a célja, kíváncsi vagyok, rá fog-e érezni arra, amikor erre már ráunnak az emberek, és ritmust kell váltania. Ezt amúgy az előválasztás során, amikor a Fletó kicsit hátbaszúrta (kit nem?), és ráindította Kálmán Olgát, akkor ezt jól lehozta. A fideszről mintázott kommunikáció nem igazán áll jól neki, amikor azt mondja fel, hogy "a budapestiek egy olyan programot szavaztak meg", és a "budapestiek így meg úgy", de erre szerintem hamar rájött ő is, és elég jól tud úgy kísérletezni, hogy közben a népszerűsége ne bánja.
Mesterházy Attila: Elvonatkoztatva attól, hogy szerintem eladta a 2014-es választást, a miniszterelnök-jelöltség neki elég jót tett, mert ma a pártjából nagyjából egyedüliként tud úgy nyilatkozni (talán még Ujhelyi István nem teljesen kuka), hogy elhiszem, ha kicsit erősebb kérdést kap, akkor nem fog valami hatalmas blődség kijönni a szájából, amikor válaszol. A magabiztosságát szerintem elsősorban a rutinja adja, ami érződik a válaszaiból. Nekem maga a stílusa nem feltétlen rokonszenves, kicsit azokra az autókereskedőkre emlékeztet, aki azt mondja, hogy "160ezer van benne, főnök, én magam tekertem vissza", de vitathatatlan, hogy legalább felismerhető. Neki valószínűleg a pártja többi tagja, hát még a pártelnöke is ad egy kellemes kontrasztot. Mesterházyn látszik, hogy ha nem is a '14-esé, de neki valamilyen választás (EP? önkormányzati? franc se tudja) megnyerése egyszer már biztosan szerepelt a céljai között, és tud is ilyen módon kommunikálni, erőt felmutatni.
Fürjes Balázs: Ő egy technokrata karakter, és emiatt eléggé érződik is, amikor épp politikai paneleket mond fel, és maga a kommunikációja talán nem is igazán kiemelkedő, viszont mellette szól, hogy tud vitatkozni, és hajlandó is rá. Ugyan esetében könnyen kivehetőek a panelek, de okosan használja őket, és úgy illeszti be őket a vitákba, válaszaiba, hogy azokkal tud hatást elérni. A másik dolog, ami fontos az ő esetében, és emiatt az átlag feletti kategóriába került, az a felkészültség. Valószínűleg megelégednének nála is azzal, ha csak az agyatlan pártközponti kinyilatkoztatásokat mondaná fel, de van benne annyi igényesség, hogy felkészül a vitákra, és (ez továbbra is szubjektív) nekem az az érzésem vele kapcsolatban, hogy ő ezeket tényleg meg szeretné nyerni, hiába lenne elég a papagájkommandó. Jól hasznosítja azt a szinte egyedülálló helyzetét, hogy fideszesként neki tényleg nincsenek korrupciós ügyei, ezért ha a vitapartnere a kormány lopásait kezdi el felhozni, akkor ő simán tudja rá mondani (vagy érzékeltetni), hogy ő semmi ilyesmiben nem vesz és nem is vett részt, és amíg a többi kormánytagnak ilyenkor valamivel kompenzálnia kell (visszavágással, tereléssel), addig Fürjesen ez egyszerűen nem ragad meg, és fölénybe tud kerülni.
Gyöngyösi Márton: Számomra a Jobbik csak arra a rövid periódusra vált elfogadható párttá, miután a Mi Házunk mindenkitgyűlölünk-széljobber brancs kivált belőle, és még nem gyurcsányozták össze magukat, és volt esély a kétlistás indulásra (némelyik párt ennyi időre se tudott szimpi lenni, szóval ez is teljesítmény). Az ezt megelőző időszakban én ugyan a párttól idegenkedtem, de volt benne több képivselő is, akit amúgy tudtam értékelni. Ilyen volt Gyöngyösi Márton is. Igen, tudom, az ő leghúzósabb kommunikációs bakijára mindenki emlékszik, és valószínűleg a többségnek eltér a véleménye az enyémtől, de én azt tényleg egy méretes elbaszásnak gondolom, nem pedig valami antiszemita indíttatású felszólalásnak. Igazából rajta kívül, talán egy-két jobbikost leszámítva, én is bármelyikükről elhittem volna, hogy emögött "ideológiai" motiváció van, szóval megértem a kétkedőket is. Azért tartom őt érdekes karakternek, mert a régi Jobbikban nekem ő mindig egy idegen testnek hatott, egy ilyen "európai", polgári arcnak, aki az ehhez tartozó európai jobboldaliságot is képviselte, nem a kis hazánkra jellemző balkánit, ahol sok esetben ez csak egy szebb szó a gyűlölködésre meg a gátlástalan populizmusra. Nem tudom, mennyi szerepe volt a Jobbik közép felé kormányzásában, de az idő mindenképp őt igazolta, és mindenki az ő általa képviselt vonal felé igazodott (már aki maradt a pártban). Ezért is került fel ide, mert ezt a polgári konzervatív karaktert szerintem ő képviseli a leghitelesebben az élvonalbeli politikusok közül.
György László: Kevésbé ismert figura, gazdasági államtitkár, véleményem szerint messze az egyik legértelmesebb kormánytag. Sajnos amióta ezt a pozíciót tölti be, gyakran értem kommunikációs panelek durrogtatásán (hozza a kötelezőt), de ha valamilyen kötetlenebb gazdasági témájú vitában vesz részt, akkor ott a vitapartnerének fel kell kötnie a gatyát. Mindig igyekszik megtalálni azt a szintet, amitől közérthető marad a közönsége számára, és nagy nyilvánosság előtt lényegesen visszafogottabb, míg szakmaibb közegben viszont harsányabb, szabadabb, humortól sem idegenkedő, lehengerlő stílusra vált, talán ilyen (jó értelemben vett) menedzseresnek mondanám, és itt derül ki, hogy különösen gyors észjárása van. Mostanában csak a kimértebb arcát láttam, és nem tudom megítélni, hogy ezt a pártközpontban mondták neki, hogy ilyennek kell lenni, vagy csak azok hibáján tanulva tette magát takarékra, akik túl nagy alkalmasságot mutattak a Fidesz háza táján. A felkészültsége részben abból ered valószínűleg, hogy még Századvéges korában részt vett a gazdasági program kidolgozásában, de még azelőtt, hogy átpolitizálódott volna, tehát az ő munkájánál még szempont volt a működőképesség, és csak utána alakították át olyanná, ami csak a felszínt tartotta meg, ő viszont mögé tudja magyarázni azt a szakmai hátteret, ami valaha tényleg ott volt. Apró megjegyzés, szomorúnak tartom, hogy a kormányoldalon takarékra van véve az, aki alkalmasságot mutat, az ellenzékiek meg tekernének kakaóra egy hasonlóan felkészült gazdaságpolitikust... Ha lenne. Ilyen országban élünk.
Ígéretes (Van még tere a fejlődésnek, de szerintem felívelő pályán vannak)
Donáth Anna: Korábban azt hittem, hogy a Momentum őt fogja felépíteni miniszterelnök-jelöltnek, amit én nagyon szimpatikus elképzelésnek tartottam, a jelenlegi helyzetet elnézve meg pláne... De hát nem így lett. Összeszedett, felkészült, dinamikus, jól tud tematizálni. Az általa felkarolt ügyeket mindig következetesen viszi, és nem agyatlanul próbál meg minden témában nyilatkozni puszta szereplésvágyból. Nagy ritkán megkínzom magam EP ülések nézegetésével, és az ottani mezőnyben az ő előadásmódja abszolút kiemelkedő. Ahol viszont még bőven van tere a fejlődésre, az az indulatok szűrése. Kifejezetten interjúknál, vagy olyan helyzetben, ahol valami külső ingerre kell reagálnia, az egyébként megnyerő, szenvedélyes stílusa át tud csapni fogösszeszorítós jellegű dühbe, és kezd el olyan dologra reagálni, amit a kérdés mögé lát, habár, az én meglátásom szerint ezek gyakran nincsenek ott (Talán túlpörög, túl sok dolgot akar egyszerre elmondani? Velem akkor szokott ilyesmi előfordulni). Szerintem jó dolog, ha valaki személyes szinten is azonosul az általa képviselt dolgokkal, és mint hasonló korú, NER-ben szopó állampolgár, az ilyen reakciók mögött megbúvó türelmetlenségét, odabaszni vágyását is át tudom érezni, de egy-egy helyzetben tényleg elég ijesztően hat, mert a külső behatásoktól függetlenül képződik meg benne az indulat, és reagál agresszíven. Biztos vagyok benne, hogy fog ezen javítani, és amúgy tényleg megértem, mert én is mindig ezt érzem, amikor eszembe jut, hogy csak földrajzilag vagyok Európában.
Nemes Balázs: Na, őt valószínűleg kevesebben ismerik, a Momentumban politizál. Szokott amúgy hírháttér műsorokban szerepelni, de nem számít élvonalbelinek. Ami miatt fel akartam őt tenni a listára, az a 2019-es, Partizán által szervezett EP képviselőjelöltek vitáján nyújtott teljesítménye. Emlékeim szerint a mezőnyben a legkevesebb tapasztalattal bíró versenyző volt, ennek ellenére baromi felkészülten képviselte a pártját, de nem is ez volt a legmegnyerőbb. Nem tudom pontosan felidézni, de vagy az egyes témakörökbe voltak belekérdezések, vagy az időkeretes vita után volt egy random kérdéses szekció, és az ottani reakcióival, válaszaival teljesen lemosta a mezőnyt. Bele tudott állni mindenbe, érvényes tudott maradni, mindenféle műanyag-érzet nélkül. Számomra a legkiemelkedőbb szereplő volt ezen a vitasorozaton. Azóta sajnos (bár nem követek minden műsort) nem láttam tőle ilyen bravúrokat, de én gondolom, hogy őt még be fogják vetni nagyobb porondon.
Balogh Samu: Karácsony Gergely kabinetfőnöke. Nem tudom, hogy a mandátuma lejártával mennyire készül politikai pályára, és most még ugyan kevés önálló akciója van, mert a főpolgármesteri hivatal kommunikációjában háttérvokálozik, de egy nyitott figurának tűnik, aki kész vitatkozni, és a támogatói szerepkörében is teljesen jól szerepel. Nemrég láttam is vele egy vitát, amit a Sétáló Budapestes Bodrog Zoltánnal folytatott, amin ugyan annyira pocsék volt a hang, hogy csak a felét hallottam, de az alapján konstruktívan állt hozzá a dologhoz, és nem anyázással vagy teljes pályás letámadással fogadta a kritikát, ami mindenképp értékelendő (a főpolgármesteri hivatalban tevékenykedők elég jó kontrasztot állítanak neki is). Valószínűleg sok múlik majd azon, hogy a főváros milyen hangnemet üt meg a jövőben, én remélem, hogy nem ölik ki belőle a (szerintem még meglévő) jobbító szándékot.
Hajnal Miklós: Igen, ez kicsit ilyen momentumos blokk, úgy tűnik, de meg kell említenem őt is. Részben azért, mert a momentumosok közül róla sokat javult a véleményem a párt megjelenése óta, ami nekem azt jelenti, hogy rezonál a választókkal (vagy legalább a stábja). Előtte is ott volt az a lehetőség (mint egy hamarosan ismertetett, másik versenyző előtt), hogy általánosan alulkészült lesz, és marhaságokat kezd el belebeszélni a semmibe, meg az is, hogy jobban odateszi magát, és egy koherensebb, átgondoltabb vonalra helyezkedik. Szerintem ő az utóbbit választotta, és amíg az ellenzéki összefogódás miatt nem csavartak lejjebb mindenkit, addig folyamatos, érzékelhető javulást láttam az ő szerepléseiben, abszolút ki tudott tűnni a többszereplős műsorokban a gyors, de egyben visszafogott reakcióival. Mindig nagyon ügyesen tudta hárítani, ha valami olyat akartak a szájába adni, amit nem gondolt se ő, se a pártja, így például tök jó visszavágásokat tolt, amikor össze akarták őket gyurcsányozni... Aztán tudjuk, mi lett. Szomorú szmájli. Továbbá, nagyon kedveltem az M1 propagandatévés gag-jét, már csak azért is fel kellett ide férnie.
Vitézy Dávid: Szintén nem tudom, mennyire fordul politikaiba az ő karrierje a jövőben, viszont a budapesti közlekedés megreformálásával (vagy legalább egy részével), és a nagyon szigorúan szakmai alapon nyugvó érveléssel jóformán önálló műfajt képvisel. Viszont amióta BFK-vezér lett belőle, többször is elgondolkozom azon, hogy egyes megnyilatkozásai nem politikailag motiváltak-e, elvégre ő meg Fürjes Balázs a kormány két fő budapesti embere. Viszont épp ez az, hogy Vitézy annyira jól (valszeg nem tudatosan, csak így alakult) felépítette magáról ezt a szakértői, kicsit autisztikus karaktert, aminek ráadásul valós alapja van, mert tényleg ért ahhoz, amit csinál, hogy - nyilán utánajárással ez korrigálható, de - egy éles vitahelyzetben igazából bármit el tudna velem hitetni, és ha még lennének is ellenérzéseim azzal kapcsolatban, amit mond, legfeljebb kérdezni mernék, érvelni már nem. Ha minden igaz, Fürjes Balázs parlamenti mandátumért fog indulni '22-ben, szóval nem elképzelhetetlen, hogy Vitézyből még egyszer főpolgármester-jelölt lesz. Ha így hozza neki az élet, akkor nagyon erős kommunikációs tőkével tud majd nekifutni.
Átlagon alul (Gyengék, de mégis nyomják őket)
Fekete-Győr András: Mivel az én politikai meggyőződésemhez, világlátásomhoz eddig se volt olyan közel a Momentum, és egyre távolabb kerül, nem fogok krokodilkönnyeket hullatni (legfeljebb, ha tényleg krokodillá változom az oltástól), hogy már X éve Fegyőr vezeti ezt a pártot, de az biztos, hogy számomra rejtély. Lehet, hogy tényleg nagyon jó pártvezetési skill-jei vannak, ami számokkal is (talán) igazolható, de akárhányszor megszólal, nekem mindig az az érzésem, hogy inkább annak ellenére hoz jó számokat a Momentum, hogy ő a góré. Néha az is felmerül bennem, hogy direkt szopatják őt az újságírók úgy, hogy én, hülye néző, ne vegyem észre, mert próbálok magyarázatot keresni arra, hogyan tud egy olyan közösséget vezetni, ahol - legalábbis kommunikáció terén - a többiekhez képest ő harmatgyenge. A csúcspont az volt, amikor mindenki programtanácsadó, vagy mi a tököm lett, akivel valaha megivott egy kávét. Tudom, ez egy kiragadott dolog. De ott van az, hogy iszonyú bénán mondja fel még azokat a paneleket is, amiknek a kitalálásában valószínűleg ő maga is részt vesz, nem tudja rendesen hárítani a kérdéseket, nagyotmondási kényszere van, a kíméletes belekérdezésre is csak billegő válaszokat tud adni, mintha nem csak felkészítést nem kapna, de még ő maga se gondolja végig, hogy mik lehetnek a legkézenfekvőbb kérdések, ha bemond valamit. A Momentumot gyakran éri az a kritika (akár tőlem), hogy nincs szilárd elképzelésük a világról, amit egyébként az önkormányzatokban meg az EP-ben dolgozó politikusaik ellensúlyoznak valamelyest azzal, hogy tényleg keményen melóznak és odateszik magukat, de amikor Fekete-Győr András megszólal valahol, ez a kritika alapjául szolgáló érzés többszörösére erősödik.
Bangóné Borbély Ildikó: A főnix. Ahogy elnézem, most éppen egy "visszavezetési" szakaszban van, de már szerepelget. Egyébként eddig valamivel a korábbiaknál jobban, azt is meg kell hagyni. Kicsit olyan, mint azok a celebek, akik valahogy mindig a rehabon kötnek ki, csak az ő visszaesése a kommunikációs önpusztításban teljesedik ki. Bekapcsolva maradt közvetítés, helyesírással való beégés, patkányozás, most hirtelen ezek jutnak eszembe. A legnagyobb gond ezzel az, hogy nem egy esetben emlékszem rá, hogy valami szerintem is fontos ügy mellett állt ki, de már nem emlékszem magára az ügyre, csak arra, hogy ő magára robbantotta a nyilvánosságot. Még ezer éve voltam valami vezetőképzőn, ahol mesélték azt a sztorit, hogy egy alkalmazott valami orbitális anyagi kárt okozott egy cégnél, de nem rúgták ki, mert az illetékes azt mondta, hogy épp most költöttek el rá egy csomó pénzt, inkább kap esélyt javítani, és legyen ez egy megtérülő befektetés. A tündérmese szerint valami brutál cégvezér lett ebből a dolgozóból. Lehet, hogy az MSZP-ben is ilyen megfontolások voltak. Ez még szlogennek se rossz, "Mi hiszünk az emberekben". Drukkolok nekik, hogy bejöjjön.
Dávid Ferenc: Lehet, hogy ez az én hibám, de akármikor megszólal, én csak annyit hallok ki belőle, hogy 2010 előtt minden jobb volt (de leginkább neki), és visszavágyódik. Ha közösen szerepel fiatalabb politikusokkal, lekezelően és ellenségesen bánik velük, ami nekem külön bántó, mert koromból adódóan én is ezzel a csoporttal azonosulok a képernyőn. De ezen még talán túl tudnám tenni magam, viszont itt jön be az előadásmód. Egyszerűen bármilyen témának rosszat tesz, ha azt olyan ember adja elő, feltételezett hozzáértés ide vagy oda, aki egy kétállású kapcsoló: vagy csendben van, vagy hőzöng, felhangon "ugat" (nem a beszédre, mint cselekvésre használom pejoratíve, hanem a beszéd közben felvett hanghordozása, hanglejtése ugatás-szerű) köztes opció nincs. Még ha jó szándék is vezérel valakit (amiről esetében nem vagyok meggyőződve), a folyamatos kifakadás soha nem jó taktika, mert azt üzeni, hogy hülyének nézed a másikat, és azért kiabálsz vele, hogy "fogja már fel!".
Tóth Bertalan: Szegényre még azt se tudnám mondani, hogy mindig rosszakat mondana, de egyszerűen megalszik a tej a szájában. Az első rendkívüli jogrendről szóló szavazásnál volt az egyetlen értékelhető felszólalása, és valószínűleg életében először emelkedett mérhető szintre a vérnyomása, de ez nekem kevés. Ezt már Fegyőrnél is említettem, simán előfordulhat, hogy egy csomó olyan készsége van, ami a pártvezetésben hasznára válik (bár a Momentummal ellentétben az MSZP számaival ezt nehéz lenne igazolni), de a kommunikáció nem tartozik ezek közé. Egyébként ő maga egyáltalán nem ellenszenves számomra, csak egyszerűen, ha meglátom, hogy ő nyilatkozott valamilyen témában, akkor automatikusan azt feltételezem, hogy úgyse hangzott el semmi érdemleges. Nem akarom amúgy őt bántani, tényleg, én is sokat küszködtem a beszédkészséggel meg az előadásmóddal, mire elfogadható lett (és még sokat kell fejlődnöm), de én legalább felismertem, hogy ezen sürgősen gyúrni kell.
Szabó Tímea: Mondtam, hogy nem tartalmi dolgokra fókuszálok, nála ezt mégis ki kell emelnem, mert rengeteg olyan témát karolt már fel, amiket én is baromi fontosnak tartok, ezért külön fáj, hogy ide kellett őt tennem. Emberileg egyébként vele is megértő vagyok, mert könnyen lehet, hogy én is ebbe az irányba tévednék, ha egy ilyen közegben kéne próbálnom képviselni bármit, ráadásul egyfolytában személyes sértések érnének. De ez nem változtat azon, amit Pörzse Sándor fogalmazott meg róla egy műsorban (képviselő korában mellette ült a Parlamentben), hogy ő a gyűlölet papnője. Sajnos egy szélsőségesen ellenséges közegben az empátia és a személyes azonosulás nagyon könnyen tud átcsapni túláradó haragba, ami szerintem történt nála is. Ha egy politikus felkarol egy témát, akkor feladata, hogy a választókkal megértesse, miért fontos, amit képvisel, és lehet, hogy vannak néhányan, akik ellenségeskedésből kérdőjelezik meg az adott ügy fontosságát, de a legtöbben valószínűleg csak háttérismeret hiányában, és a néhány ellenségeskedővel szemben érzett haragot nem szabadna azokra is kiterjeszteni, akiknek épp, hogy a figyelmét akarod felhívni valamire. Őket leteremteni azért, mert bizonyos tudással, látásmóddal nem rendelkeznek alapból, szerintem kontraproduktív, még akkor is, ha az esetleg dühítő, hogy egy számodra fontos ügy kapcsán miért vannak ennyien vakon.
A kizárólag propaganda panelekben kommunikáló kormánypárti politikusok: Van egy ilyen elég széles réteg a fidesz környékén, akik olyanok, mint a KESMÁ-ba tartozó újságok, csak két lábon járnak, és tudnak maguktól hangokat kiadni (amikor engedik nekik). Ez egy ilyen továbbfejlesztett papagájkommandó, akik évek óta a Soros-Gyurcsány-migráns-Brüsszel-keresztény-jobbanteljesít műsor éppen aktuális verzióját mondják fel. A legdurvább az, ha odatévednek valami vitára, és kapnak egy olyan kérdést, amire nem terjed ki a propaganda. Onnan lehet tudni, ki hányas szintű trollharcos (biztos nincs ilyen, bocs, nem vagyok benne otthon), hogy a zsengébb propagandista papagáj ilyenkor megtöri a szemkontaktust, és maga elé meredve ismételgeti a legutóbbi panelt, mintha beakadt volna a lemez. Hasonlót egyébként (nem vicc) hadifoglyoknál lehet látni, akik a nevüket, beosztásukat és asszem biztosítási számukat ismételgetik vallatásnál. A teljesség igénye nélkül: Hollik István, Nacsa Lőrinc, Deák Dániel, Hidvéghi Balázs, Gulyás Gergely (sajnos, pedig ő valszeg nem önszántából), Kovács "De sikerült?" Zoltán intergalaktikus szóvivő, Menczer Tamás, és még sokan mások. Azt persze hozzá kell tennem, hogy lehet, hogy ez nekem nem tetszik, de a Fidesz valamiért nyeri a választásokat, szóval még ha bénának is tartom, sajnos úgy tűnik, ennek van létjogosultsága.
Folyt.köv. a legjobbakkal és a legrosszabbakkal! Illetve most így a bejegyzés végére arra gondoltam, hogy lesz egy humor-különdíj, de még lehet, meggondolom magam. - MÁSODIK RÉSZ (Legjobbak és legrosszabbak)
