readmylife

readmylife

Politikai kommunikációs toplista (2/2)

2021. február 19. - whateveritis

Előző rész: KATT

Ahogy az előző posztban ígértem, itt a másik fele a válogatásnak. A biztonság kedvéért itt is felhívom rá a figyelmet, hogy ez egy szubjektív lista, ahol - képzettség és akarat hiányában - objektív szempontrendszert sem tudok felmutatni, csak érdekesnek találtam egy kis összefoglalót hegeszteni, amiben nem értékelek világnézeteket, csak pár sorban megemlékezni azokról, illetve az ő kommunikációs módszereikről, akik ma a közbeszédet alakítják. De nézzük is az érdekesebb részt, a szélsőértékeket:

 

Az élvonal

Orbán Viktor: No shit, Sherlock. Ugyan szerintem már túl van a fénykorán, de tagadhatatlan, hogy még mindig mérvadónak számít. Ez legalább annyira szomorú, mint amennyire elismerés, de ezen a téren mindenképp egy meghatározó politikus, főleg, ha az egész pályáját nézzük. Amiért még mindig az élmezőnyben tud maradni, az részben köszönhető a felkészítésnek, de annak is, hogy amikor nagy ritkán olyan helyzetbe kerül, hogy tényleg válaszokat kell adnia, meg tudja rázni magát, és nem igazán tudják megfogni. Képződött köré egy olyan "aura", hogy még a kritikusai is túlbecsülik azokat a pillanatokat, amikor válaszra méltat valamit, így élesben sokszor béna kérdéseket kap, ez is hozzátesz a sikerességéhez. Egyébként összeszedett mondatokban beszél, ritkán hat természetellenesnek (már ha nem tartalmilag nézzük). Amikor épp elemében van a felszólalásaiban, valószínűleg még a NER-t hozzám hasonlóan elutasítók is jókat tudnak vidulni rajta, amíg nem a "Boldog karácsonyt" meg az "Akkor te meg buzi vagy" jellegű patronjait kezdi puffogtatni. Az ilyen típusú személyeskedései miatt szívesen lejjebb raktam volna egy kategóriával, de egyelőre ő megkerülhetetlen ebben a térben. Szintén bravúros teljesítménynek mondható, hogy nála tovább szerintem senki nem tudta még működtetni az ellenségkép-képző, folyamatos szabadságharcban ls elnyomásban lévő narratívát. Pláne nem kormányról. Utóbbiak miatt elévülhetetlen és vitathatatlan érdemei vannak a magyar közbeszéd mostani állapotára züllesztésében, amit hiába tartanak a hozzám hasonló hülyék hatalmas kárnak, ő ezt nagyon profi módon fordítja az előnyére.

Ungár Péter: Dinamikusan, gördülékenyen ki tudja fejezni magát, szakpolitikát érintő témákban erős inkább, ritkán kerüli ki a kérdéseket, képes a témánál maradni, és azon kevesek közé tartozik, aki jó előadásmóddal bír. Én is nagyon utálom, amikor a korommal jönnek, de talán az ő esetében extra piros pont, hogy vitahelyzetekben is kifejezetten jól megállja a helyét, és könnyen sarokba szorítja azokat a vitapartenereit, akik előre megírt panelekből próbálnak kommunikálni, de olyanokkal szemben is kiemelkedően jól teljesít, akik érvelnek is. Nem tudom, hogy a pártja ezt inkább kedveli benne és támogatja, vagy sokszor húzzák a szájukat, de a szerepléseiben autonóm, fogalmaz meg önálló gondolatokat, és a pártja üzenetei átvitelekor sincs műanyag érzetem. Igen, korábban elég sok pofonba beleszaladt, de nekem sok pluszt jelent egy politikusnál, amikor látszik, hogy nála még forognak a kerekek. Ez csak feltételezés részemről, de az lehet egy felszabadító tényező esetében, hogy ő nem a megélhetését akarja finanszírozni a parlamenti mandátuma által, így jobban bele mer állni egy-egy témába, még akkor is, ha az egyáltalán nem felkapott.

Szél Bernadett: A 2018-as kampányban szerintem erősen látszott az MSZP által bejáratott Ron Werber keze munkája, és tőle nem megszokott módon, tele volt hülye sallangokkal a kommunikációja, bár a pártja várakozáson felül zárt, szóval lehet, hogy ez kellett... Minden esetre, amikor épp nem tessék-lássak miniszterelnökjelölt, olyankor nagyon céltudatosan kommunikál, szerintem kifejezetten jól használja a médiát és tudja úgy megválogatni a szavait, hogy az értelmiségi vonalon maradva, nem leereszkedő vagy túlegyszerűsítő módon is el tudjon jutni sok választóhoz a mondanivalója. A vitákban szintén nagyon következetes, és nehéz eltéríteni, amiből látszik, hogy gondolkozik is közben. Szomorú, hogy ezt meg kell említeni, de amikor az évszázadot tévesztő kormánypárti politikusok sértegetik csak azért, mert nő, az ellenzéki politikusok közül ezt ő tudja a legelegánsabb (és szerintem leghatásosabb) módon kikérni magának. (Kellően határozott, de nincs habzó száj)

Lázár János: Kormányzati szinten kispados jelenleg ugyan, de pont emiatt van helye ezen a listán, ugyanis - mint a Fideszben az utóbbi években elég sokan - ő pont az alkalmassága miatt került parkolópályára. Lázár a Kormányinfó nevű pártpropaganda-kinyilatkoztató rendezvények előző porondmestere volt, és bármennyire is fáj ezt kimondani, ezeket már csak miatta is érdemes volt nézni. Szinte minden válaszánál az volt az érzésem, hogy nem értünk egyet, sőt, basszátok meg, amiért már megint olyan törvényt hoztok, ami nekem szar, de a válaszadás módját el kellett ismernem. Valószínűleg van egy nagy mértékű belső cinizmusa, ami nem a hatalmi pozíciójából, hanem általában belőle ered, ezért ez jól is áll neki. Ehhez a gyakorlati részét is hozzáteszi, mert szellemesen, felkészülten és gyorsan reagál mindenre, nála is forognak azok a bizonyos kerekek, könnyedén szerel le szinte bárkit. A felkészítők vagy nagyon profi munkát végeztek, vagy hagytak neki annyi autonómiát, hogy gondolkozzon paneleket meghaladó válaszokban is. Ritkán voltak túlkapásai, amiből az is látszik, hogy az ellenzéki sajtóval is normális viszonyt tudott ápolni (már miután beszántatta az Origót...). Lázár nem egy emberarcú fideszes, igazából a teljes pöffeszkedő kiskirály "to-do-list"-et kipipálta már, mégis ellenzéki oldalról is sokan elismerik, az ő ereje egyszerűen abban rejlik, hogy egy alkalmas politikus.

Jakab Péter: Sokat gondolkoztam rajta, hogy beférjen-e ide, mert amióta nagyon igazodni próbál a közös ellenzéki valamihez, azóta az interjúknál erősebben érződnek az előre megírt panelei, viszont ugye próbálok elvonatkoztatni a tartalomtól. Jakab Péter szerepelni tud nagyon, egy igazi vezérszónok alkat. A krumpliszsák-száraztészta tengely nekem már kicsit sok volt, de alapvetően a radikálisabb stílus nincs ellenemre, a HírTV-s gag nekem nagyon bejött például. A beszédei, felszólalásai jól vannak megírva és előadva, jók a felütések, és erős mellette a kontraszt is. Szerintem sokszor inkább azért nem tud átütő lenni, mert nem a megfelelő szerepben van. Ha lennének konkrét ügyek, amiket következetesen vinne ezzel a szónoki képességgel és vehemenciával, az egész biztos nem lenne visszhang nélküli, csak hát jelenleg a "ki utálja jobban Orbánt" című műsorban énekli az egyik szólamot, ráadásul egy csomó kívülről jövő korlátot betartva, nem tud annyira hatékony lenni. Ha épp megvan a szükséges autonómiája, akkor abszolút itt a helye, jelenleg azért nagyon billeg.

Tarlós István: Szintén túlkapásoktól nem mentes karrier, és ma már lényegesen kevesebbet szerepel, de mégis idetenném őt. A legutóbbi kampány vagy az ő habitusa, vagy a rossz pártközponti utasítások miatt nagyon félrement, viszont azt megelőzően szerintem üde színfolt volt a kommunikációs térben. Nem gondolom, hogy funkció nélküli volt a szerep, de a kimért, megfontolt, szakember öregúr karaktert nagyon jól hozta. Azért tudott hatásos lenni, amiből ugyan a túlkapásai is voltak, mert ebbe a figurába érzelmeket is tudott vinni. Továbbá, amikor nagyon paraszt volt, még egy (most már joggal mondhatom) ellenzéki újságíró felé is tudott bocsánatkérő gesztust gyakorolni, miután megjegyzéseket tett az IQ szintjére. Az öreguras karakterbe azért némi fölényeskedés is szorult, de ezt sokszor tudta humorba átcsatornázni, ezek mellett pedig úgy tudott terjengős lenni, hogy az nem volt zavaró, és még akkor se hatott terelésnek, amikor amúgy tényleg az volt. El tudta elérni, hogy legyenek elnézőbbek vele, és ritkán fordult elő, hogy ne adták volna meg neki a tiszteletet. Ugyanennek az éremnek a másik oldala az volt, hogy rá tudott világítani, ha tényleg hülye kérdést kapott, és nem hagyta csőbe húzni magát, ügyesen tudott kérlelhetetlen lenni. Vitás helyzetekben sokan lepattantak róla a sajátos stílusa miatt.

 

Akik bármit képesek vállalhatatlanná tenni (Negatív bajnokok)

Gyurcsány Ferenc: Na, itt nagy gondban voltam. A legrosszabb kategóriát azoknak tartottam fenn, akik néhány megszólalásukkal képesek elhasaltatni egy ügyet, ha melléállnak. Számomra ez egyet jelent Fletóval, mert ha egy az egyben az én gondolataimat mondaná fel, vagy kezdené pártpolitikaként képviselni, még akkor is tartózkodást váltana ki belőlem. Azért raktam őt végül ide, annak ellenére, hogy a továbbiakban arról fogok írni, miért hatékony, amit csinál, mert szerintem Orbánnal ők ugyanazon érme két (hasonlóan kártékony) oldala. Igazából meg is lehetne cserélni őket, végül azért került a Viktor "felülre", mert ő még nem bukott meg (sajnos), Feri meg igen. Szóval, legnagyobb sajnálatomra, el kell ismerni, hogy a teljes ellenzéket folyamatosan képes tematizálni, amit jó kommunikációs készség nélkül nem tudna megtenni, de tovább megyek: aki ekkorát bukik, attól már az is bravúrnak számít, hogy nem tűnik el a süllyesztőben. Az ő tényleges politikai szándékait még Orbánnál is jobban tudja kommunikációs ügyeskedés mögé rejteni (utóbbi legnagyobb örömére). Ami normális esetben másnak hátrányt kéne, hogy okozzon, azt ő felhasználja. A politikai nagyotmondási versenyeket sorra nyeri, ami egyszerre köszönhető a pártja megkerülhetetlenségének, és egyben annak, hogy közben az esélytelenek nyugalmával áll bele mindenbe. Utóbbi miatt nem kell magyarázkodnia akkor sem, ha hülyeséget mond, annak is nyugodtan az élére mer állni (terépcsecső, kígyók, prímszámok). Tudja, hogy nem lesz már belőle (nyíltan) kormányzati szereplő, de nélküle másból sem az ellenzéki oldalról, szóval ő mondja a nagyokat, a többiek meg igazodási kényszerben vannak, a hülyeségeinek elvakarásában meg segíteniük kell, illetve viselni a terhét. Kényelmes pozíció. Ez Orbán Viktor valódi lottóötöse, nem a kétharmad.

Horváth Csaba: Ő is egyike azon figuráknak, akik hiába akarnak a mérleg egyik oldalára állni, valahogy mindig az ellenkezőn kötnek ki. Sok esetben nem tudtam róla eldönteni, hogy ő most sértett vagy csak simán agresszív, és ezekhez mindig társult valami politikai nagyotmondás, amiben egyszerűen nem tudja jól belőni a szintet, és még a kevésbé figyelmes nézőknek is feltűnik, hogy kilóg a lóláb. Tartalmi kérdéseket továbbra sem akarok nagyon boncolgatni, de nála mindenképp ki kell emelni, hogy ő policy szinten is folyamatosan rombolja a saját hitelességét Zuglóban. Néha fel vélem fedezni a jobbító szándék szikráit, de még az egyszerű, mások által lepróbált dolgokat se tudja úgy előadni, hogy ne adjon okot tartózkodásra. Mivel ezer éve a pályán van, és valószínűleg nem egy kommunikációs szakemberrel volt már dolga, biztos vagyok benne, hogy ezzel ő is küzd, vagy volt rá példa, hogy megpróbált javítani, szóval emiatt sem elítélni akarom, csak egy ilyen folyamatos sértettség cipelésével politikai értelemben nem lehet nyertes arccá válni. A kritikákat utóbbi habitus miatt nem fogadja jól, a felkérdezőkkel (például zuglói parkolás ügyben) ellenségesen viselkedik, pedig ugyebár "ő legalább tudja, hogyan ne kerüljön börtönbe". Vitás helyzetekben szintén a teljes megsemmisítésre akar rámenni (láttam egyszer egy Liget Projektes vitát vele meg a kormányoldali végrehajtóval), viszont ennek kivitelezésére nincs felvértezve, így vagdalkozásba hajlik át az egész, és gyengíti a politikai közössége egyébként éppen fölényben lévő pozícióját. 

Kásler Miklós: Na, hát őt nem csoda, hogy Orbán jó messzire eldugta csontokkal legózni meg pszeudotörténelmet kutatgatni. Ennek a figurának minden gesztusából és mondatából árad egy olyan fokú lenézés, amilyet a százszor nagyobb hatalommal bíró Orbán se enged meg magának a legrosszabb pillanatában sem. Ez persze nem jelenti azt, hogy Doktor Miniszterelnökúr ne lenne sok esetben lekezelő, de az ő esetében ennek mindig funkciója van, és nem zsigerből tolja céltalanul. Ilyet nem illik mondani, és már megint valamelyest elő kell vennem a tartalmi kérdéseket, de én őszintén kétlem, hogy Káslerre bárki teljes bizonyossággal azt tudná mondani, hogy eszénél van. A tekintete, a hanghordozás, no meg amiket mond, mind azt üvölti, hogy ő "nincs itt". Én nem tudom, hogy ez valami speciális delírium, demencia, vagy csak az ártott meg neki, hogy évtizedeken át volt élet-halál ura, mint egészségügyi intézményvezető, de azt a mennyiségű baromságot, amit ő összehord, őszintén kétlem, hogy a Fidesz pártközpontban mérték ki patikamérlegen. Ezt arra is alapozom, hogy ha alkalmas lenne a pártkommunikáció elsajátítására és közvetítésére, akkor az egészségügyért felelős, egészségügyi végzettségű minisztert nem dobják a süllyesztőbe pont egy járványhelyzetben. Számomra az egyik legellenszenvesebb figura a kormányból, aki nemhogy a feladatára, az emberi kommunikációra is alkalmatlan. Ez meg ugyan nem kommunikációs kérdés, de ezt a futóbolondot amúgy milliókkal tömjük ki havi szinten a semmiért.

Müller Cecília: Elvileg nem politikai pozícióban van, de az alapvető feladatának mellőzése, illetve az ennek ellenére történő folyamatos felszólalások mégis azzá teszik. Erről megoszlanak a vélemények, és létezik olyan olvasata az ő karakterének, hogy egy ilyen kedves nagymama, de ez az enyémtől távol áll. Ezzel a vontatott, egyben gyámolító (tehát lekezelő és kioktató) beszédstílussal engem vallatni lehet. Ha esetleg megint beköszönt az 50es évek Magyarországon, és mint rendszer ellenségét, elvisz engem a titkosszolgálat, csak le kell vetíteniük két operatív törzset, és bármilyen vallomást aláírok, búvárostul, ürgebőröstül. Egy ilyen járványügyi izébizén az "előadótól" vagy azt várnám el, hogy képes legyen megnyugtatni a közönségét, vagy éreztesse, hogy kézben tartja a dolgokat, és akkor azért lehessen megnyugodni. Ő meg jön a nyunyókákkal, és egyéb hasznos életvezetési tanácsokkal, a tényleges tájékoztatási kötelezettségéről meg annyit gondol, hogy "Nincs erre más szövegünk?". De most komolyan... Csak ebben a kétrészes posztban egy csomó alkalmas kormánypárti kommunikátort összeszedtem, de ide valamelyik középszerű papagájkommandós is bőven elég lenne, mert rohadt alacsonyra került a léc. Az ilyen-olyan, hol hibás, hol nem adatokat meg bőven ismertethetné valami vállalhatóbb arc, elvégre a belügyminiszter is irányíthatja az egészségügyet meg a külügyminiszter is engedélyezhet oltásokat. És akkor most komolyan őt kellett a helyén hagyni?

Tüttő Kata: A poszt ihletője. Ő már egyébként is belopta magát a szívembe, amikor a teljes, épp kilátástalanul a túlélésért küzdő szakmámat Mészáros-lobbinak nevezte. Az előző részben említettem azt a bizonyos Nagy Budapest Vitát, ahol a szóban forgó főpolgármester-helyettes egymás után döntögette a negatív kommunikációs rekordokat. Én eddig úgy gondoltam, hogy ugyan sok politikusunk van, aki nem éppen a legélesebb kés a fiókban, de valamit biztos tudnak, amiért oda kerültek, ahova. Más kérdés, hogy én is odatenném-e őket, de valaki elégnek látta a képességeiket. Na, ez itt megdőlt. Teljes bizonyossággal ki merem jelenteni, hogy a főpolgármester-helyettes, bazdmeg, SÍKHÜLYE. De annyira, hogy (ha nem hiszed, ellenőrizd, előző posztnál linkeltem a videót) 40 perc alatt kettő gondolatkezdeményt nem volt képes koherens módon összefűzni. Az eredeti témáról szinte semmi szó nem esett, mondatonként témát váltva dobálta be a nagyobbnál nagyobb hülyeségeket, amiknek egyébként (újságcikkekből, más politikusok nyilatkozataiból tudom) akár lehetne is alapja, de így értelmetlen, üres lózungoknak, vagdalkozásnak hatottak. Az - feltételezhetően kommunikációs tanácsadói által - előre megírt paneleit úgy szúrta be, hogy megkereste hozzá a lehető legkevésbé alkalmas pillanatot a teljes beszélgetésből, a vitapartnere (Fürjes Balázs) egyetlen hozzá intézett kérdésére sem adott érdemi választ, akinek az egyetlen dolga így kábé az volt, hogy szép csendben megvárta, amíg Tüttő Kata megveri saját magát vitában. A hadoválása egyébként a legendás Demcsák Zsuzsa vs. Szanyi Kapitány interjút idézte fel bennem, csak annak legalább volt következménye, mert a Demcsákot utána kirúgta az ATV. Szerintem ez még a Karácsony Gergely M1-es interjúja által, igen csak magasra tett lécet is le tudta verni szekunder szégyenben és monitor előtti szorongásban. Tette mindezt olyan elszánt tekintettel, amilyet talán csak azoknál láthattak az épp jelenlévők, akik utána pár perccel később kiérdemeltek egy Darwin-díjat. Ebből azt a felettébb aggasztó következtetést tudom levonni, hogy ő ezt komolyan gondolta, illetve abból is, hogy ezek után nem volt tele a sajtó magyarázkodással. Az elszánt hülyénél nincs veszélyesebb. A Káslert legalább eldugták. Néha azért a kormánypárttól is lehetne tanulni.

 

Citrom különdíjasok

Fletó amúgy ide is beférne, ilyen sokoldalú, bár néha Tarlósnak is voltak stand uppal felérő szereplései (erről talán a régi Indexen volt is videó).

Matolcsy György: Ez valószínűleg már ilyen stockholm-szindróma nálam, de Matolcsy (nem elfeledve a szerintem nem éppen jó gazdasági és monetáris policy-jeit) egy egész szerethető karakterré vált a mindenféle agymenéseivel. Unortodox gazdasági csoda, package, agysebészet, piros pötty, vagy akár a hirtelen kormánnyal szembeni kritikai hangvétele. Az egyik korábbi munkahelyemen néha betért hozzánk reggelizni, és egyébként egy mókás, jókedélyű rajzfilmfigurának tűnt. Nem mondom, hogy ettől kevésbé fáj Matolcsy Ádám egyszemélyes gazdasági csodája vagy a kitömött MNB alapítványok, esetleg a jegybank árfolyamspekulációra épülő haszonszerzése, amit utána jól nem fizet be a költségvetésbe, de így teljes a kép, jár a citrom.

Kósa Lajos: Na, hát ugyan az 1300 milliárdos örökség biznisz nem jött össze, de a volt debreceni polgármesternek egész biztos bármikor tudnak majd helyet szorítani a Dumaszínház színpadán, ha egyszer elveszítené politikus jellegét, már ha valaha még kinyithatnak.

Kunhalmi Ágnes: Nehezen hagyhatnék le valakit erről a listáról, aki még önmagától is röhögőgörcsöt tud kapni, és azt is csak akkor tehetném meg, ha egyébként közben nem találta volna fel az ajtóval való találkozás legkevésbé eredményes módját, mint politikai innovációt.

Végezetül, ugyan nem személy, de a politikusok vagyonnyilatkozata amolyan extraként még ide felcsúszott, melyek kapcsán ide idézném Lázár János örökbecsűjét: "Az ember gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér, én azt gondolom." Boldog karácsonyt!

A bejegyzés trackback címe:

https://readmylife.blog.hu/api/trackback/id/tr3516431146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

padlogaz 2021.02.19. 20:37:22

Donath annat leszamitva a legtobbel egyetertek. Fekete-gyor csalodas, nem ertem, de szerintem is nagyon gyenge. A ket brusszeli kepviselojuk (donath es a masik no) szerintem vagy nagyon felkeszuletlenul nyilatkoznak vagy egyszeruen butak: meg pl. az atv viszonylag barati kerdeseire is irritalo hulyesegeket valaszolnak, mintha nem ertenek meg a kerdest. Nalam a listakbol ungar, furjes es a jobbik vezeto a legjobb kommunikator, orban hat meg a tomegekre, de idonkent oriasi baromsagokat mond.
süti beállítások módosítása