Szerencsére a blogolás elég szabadon értelemezett műfaj ahhoz, hogy magyarázkodással kezdjek egy bejegyzést. Az elmúlt héten legalább 6 posztkezdeményt kukáztam végül, mert publikálás előtt arra jutottam, - sokszori átolvasás után - hogy ezek inkább amolyan kampány-ventilálások voltak, és mindössze meglévő narratívák, történések visszhangjai lettek volna, komolyabb reflexió, hozzáadott érték nélkül. Amikor ilyeneket kezd írni az ember, olyankor mindig érdemes mérlegelni azt, hogy van-e létjogosultsága huszonnyolcadikként leírni azt, kicsit más szavakkal, amit mások már megtettek, valószínűleg fizetésért. Arra jutottam, hogy nincs, és valószínűleg engem is kicsit elkapott a hév ezzel az egész hercehurcával kapcsolatban, és ugyan ráülni mainstream-re (ezalól nyilván nem mentesülök teljesen most sem) mindig jó kattintásszámmal és olvasottsággal kecsegtet, szeretnék megmaradni annak a szavazónak, állampolgárnak, aki nem szekértoló vagy önkéntes bértollnok, és képes valamiféle önmérsékletet gyakorolni. Erre azért is kellett külön figyelmeztetnem magam, mert számomra is újdonságként hatott az a szituáció, annak minden lelki vonatkozásával, hogy volt olyan jelölt a versenyben, akit szerettem volna győzelemhez segíteni a szavazatommal, nem csak behúztam egy ikszet valahova befogott orral vagy protest alapon. Ezért futok neki inkább most, az eredmények ismeretében egy nagyobb lélegzetvételű, átgondoltabb posztban az elmúlt hét tapasztalatainak értékelésének, a kampányolás látszatát elkerülve. 

Ebből talán már kiderült, és nem is akarok belőle titkot csinálni, hogy a preferenciáim szerinti végeredmény született, ráadásul most először szavaztam olyanra, aki aztán nyert is. Arról tervezek írni, hogy szerintem, úgy általában, miért születhetett ez a végeredmény, mi motiválhatta a szavazókat, és mit üzen ez az ellenzéki pártoknak.

A szopórolleren nincsen fék

A kétfordulós választásnak megvan az a sajátossága, hogy a két forduló között az indulók elkezdenek taktikázni, alkudozni, aztán ha megszülnek valamit, igyekeznek orientálni a választóikat, hova kéne szavazni, hogy jó legyen, bár a szavazók nagy része elég önjáró amúgy is, és a legtöbb esetben ezt maguktól is megteszik, csak nem feltétlen a párt által preferált irányba.

Valószínűleg sokakat meglepett, hogy nem a minden közvéleménykutató által mért, nagyjából lefutott meccs-szerű papírforma jött ki az első fordulóban, és ez szemmel láthatóan némi pánikot okozott a pártirodákban. Történések voltak, amikre reagálni kellett volna, kezelni kellett volna a helyzetet, és nem is nagyon tudták ezt feldolgozni, mert Orbán Viktor szépen lábhoz szoktatta őket az elmúlt évtizedben. Idomítva lettek arra a fajta szobatisztaságra, hogy amikor esemény van, ami legtöbbször ugye a Fidesz felől érkezik, mert ők csinálják ma a politikát, akkor 3-4 paprikás hangulatú interpellációt vagy napirend előttit kell produkálni, - Jakab Péter hozza az uzsit és vicceket mond, Szabó Tímeának habzik a szája, Feri mond valamit attól függően, hogy éppen magabiztosnak, gazdagnak, viccesnek, vagy lelkizősnek érzi magát, amin fixen nevetnek a kormányoldalon, Tóth Bertalan elaltatja a közönséget, aztán Kövér László ezt egy ponton elunja, és megvonja a szót, esetleg kioszt néhány tízmillás virgácsot csúnyabeszédért - majd ezt követően 2-3 alkalommal elmondani az Egyenes Beszédben, hogy most aztán "de megmondták!", és ennyi. Viktor levitte őket sétálni, kicsit kimozogták magukat, kuláztak egyet a fa tövébe, elkaparták, aztán vissza a pórázra. Erről a fajta szopórollerről kellett megoldani a valamilyen formában történő leszállást a két forduló között, és hát nem mindenkinek sikerült.

A versenyben maradt jelöltek közül a két karakteresebb figura körül kezdett el egy-egy erőközpont formálódni, és lehetett választani, hogy csatlakoznak-e a pártok/jelöltek valamelyikhez, vagy ottmaradnak a légüres térben, amit előbb-utóbb ezek erőközpontok benőnek, és agyonnyomják őket. 

A Momentum érzett rá talán a leghamarabb arra, hogy erről a rollerről érdemes volna lepattanni még mielőtt elérik a lejtőt, vagy ők is a kilazult fogaikat fogják szedegetni a törött kezükkel a végén, miután felkenődnek egy útjelző táblára. Igaz, talán a Jobbikon kívül nekik is volt a legrövidebb útjuk Márki-Zay Péterhez, mert ugyan az EP-ben a Macron-frakcióban ülnek, gazdaságilag ugyanúgy a liberális (csúnyán mondva piaci fundamentalista) elképzeléseik vannak, és az "új arcok" szlogen is kedvezett ennek a beállásnak. Fegyőr nem túl meggyőző szereplése után veszítenivalójuk se volt sok, így náluk inkább az volt a kérdés, hogy mekkorát tudnak ezen menteni, és a válasz az, hogy egész sokat. Egyrészt elsőként álltak be a későbbi győztes mögé, amikor még bőven nem volt egyértelmű, ki fog nyerni, ezek alapján biztos, hogy jó pozícióból tudnak majd tárgyalni a listás helyek meg esetleg a különböző tárcák elosztásánál. Másrészt Fegyőrt is levedlették magukról (aki egyébként meglepően elegánsan kezelte ezt az egészet), és a kevésbé tapasztalt, ámde ezerszer kompetensebb Orosz Annát bízták meg a párt vezetésével, és ezzel nagyjából el is felejtődött ez a rossz eredményük, viszont előtérbe kerültek az első fordulóban jó eredményt hozó képviselőjelöltjeik, mint ahogy a jelenlegi pártelnök is kétharmaddal hozta a saját körzetét, és mutatott sokadszor ajtót a számomra rettentően ellenszenves Gy. Németh Erzsébetnek. 

A dominót mégis inkább Karácsony Gergely indította el a visszalépéssel, aminek világi balfaszkodással ágyazott meg. "Akkor lépek csak vissza, ha elüt a villamos", együtt indulunk, tárgyalunk, mégse tárgyalunk, külön indulunk, "a Mediánnál hülyék dolgoznak, én is onnan jöttem", legyen rendkívüli vita, najó mégse, egyezzünk ki döntetlenben. Karácsonyban volt annyi önreflexió, hogy egy ilyen gyenge, bénázásokkal tarkított kampány után ő legfeljebb harmadikként futhat be, és a még meglévő legitimitásából is veszítene ezáltal, így inkább megpróbált menteni, és most, ha áttételesen is, győztesnek mondhatja magát, de azért a villamos is megsuhintotta. Ebben a bénázásban egyébként abszolút partnerre talált Márki-Zay Péterben, de utóbbin nem fogott ez a huzavona. A narratíva az lett, hogy a Karácsony megint tököl, ráadásul először látványosan kivonul az MZP-vel folytatott tárgyalásokból, ami nála a szokásos "megpróbálom a széket kirúgni alóla egy váratlan pillanatban" módszer, hogy aztán az őt támogató szervezetek éléről is kivonuljon, mivel azok már megszolgálták a hasznosságukat, most már inkább arra játszik, hogy MZP milyen lapokat oszt majd neki.

Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, - ha eddig nem lett volna nyilvánvaló - hogy az LMP már nem létezik. Az egyszem Ungár Péteren kívül az összes karakteres politikusát kiszavazta magából, legfeljebb 2 nyerhető körzete van, és a két forduló között is csak a kussolásra futotta, amikor legalább túlélés szempontjából mindenképp érdemes lett volna színt vallani, kit támogatnak. Az volt a kifogás ugye, hogy egyik jelöltnek sincs határozott zöldprogramja, közben a hatpárti program kidolgozásában az LMP is részt vett, amit a befutónak egy esetleges kormányváltás után többé-kevésbé végre kell hajtania. Ezek szerint velük a programírásnál is csak sűrűbben voltak, de többen nem. Én ugyan nem vagyok politikai tanácsadó, de biztos meg lehetett volna fogni ezt olyan oldalról is, hogy pl. melyik jelöltben látják azt, hogy a későbbiekben nagyobb teret enged a zöldpolitikának, és az alapján választani. Ilyen értelemben valszeg nekik a DK felé kellett volna húzniuk (nekik van nagyobb EP beágyazottságuk, szóval az ő nemzetözi kapcsolataik jobban függnek az EU-s normákhoz való igazodástól), amit én mondjuk nem bánok, hogy nem tettek, ettől még ezt elbaszták. 

Ugyan a kutatások szerint jelenleg a második legnagyobb támogatottsággal rendelkeznek, és az előválasztáson is ennek megfelelően sok körzetet húztak be, én úgy látom, még ha ez pár évig el is fog tartani, hogy a Jobbik rátenyerelt a self-destruct button-re, és a '26-os választásokig szépen el fogja magát fogyasztani, hogy aztán egy maréknyi tagjuk, Jakab Péterrel az élen, beüljön a DK-ba díszjobboldali platformot alkotni, ezzel is erősítve a Gyurcsány-párt magáról állított sokszínűségét. Ritkán szoktam kristálygömböset játszani, de erre fogadni mernék. A Jobbik is megpróbálta a nyugodt erő karakterét felmutatni a két forduló között, aki a választókra bízza a dolgot, csak sajnos 1000 wattos izzóként ütött át a sorok között, hogy ők valójában Dobrevet támogatják. Kiváló példa ez arra, hogy a rövidtávú haszonszerzés mennyire nem kifizetődő a hosszútávú stratégiával szemben. Zakóztak egy elég komolyat azzal, hogy egyetlen jobboldali ellenzéki pártként nem nekik sikerült a legerősebb jobboldali miniszterelnök-jelöltet adni, és ezt a vesztes szériát nem is tudták megtörni még úgy sem, hogy Jakab Péter elsőfordulós veresége ellenére is lett volna jobboldali jelölt, akit támogathatnak, de ők inkább ahhoz a társasághoz ragaszkodtak, akiknek ellenében ők létrejöttek. És valahol ezen a ponton váltak a Jobbik-szavazók önjáróvá, és szavaztak le nagyobb arányban Márki-Zay Péterre, illetve vándorolt vissza a szavazóik kisebb része Dobrev Klárához, akiket még 2010 előtt az MSZP-től szedtek el. Egyébként az ilyen alkudozás egyáltalán nem ördögtől való, csak aki "minden mindegy" alapon próbál szövetkezni, az építsen technokrata pártot erős gazdasági programmal, mert annak tényleg mindegy, ne pedig jobboldalit. Bowlingozáshoz bowlingcipőt kell húzni, vagy valami ilyesmi.

Az előválasztás egyik legnagyobb relatív vesztese ezek alapján számomra a Jobbik. "Füstös szobákban" akartak mindent megoldani, és hoppon maradtak. Előbbi kijelentésem pedig arra alapozom, hogy az első forduló eredményeit elnézegetve, a Jobbik egyetlen csatatér körzetet sem hozott el, azokon a helyeken tudott csak győzni, ahol előre megállapodtak a támogatásról. Tehát a mérleg a következő: megmentették a DK-t a jelöltállításnál a velük szemben formálódó anti-Gyurcsány koalíciótól, biztosítva ezzel számukra egy nagy frakció lehetőségét, mindeközben a saját legitimitásuk gyakorlatilag teljességében a DK-tól érkezik, ugyanis szinte egy helyen se nyertek volna (és nem is nyerhetnek 22-ben), ha a DK nem támogatja őket. Mint arra az előző értékelős bejegyzésemben is utaltam, bárcsak szólt volna Jakab Péternek valaki, hogy a DK-val való megállapodás keretében mindig rosszul jár valaki, aki általában nem a DK. Bónuszkérdés: vajon mi lesz a neve Jakab Péter platformjának a DK-ban? Ötleteket várom kommentbe (A "Ballik" nem ér, azt már kitalálta valaki).

Az MSZP-Párbeszéd jelentékeny szervezeti antitézis, ami mostanra nagyjából egy vidéki kocsma sakkszakkörének létszámával vetekszik, legalább annyira szerette volna, hogy a szavazás lezárása után állhasson be visszamenőlegesen a győztes mögé, mint amennyire Karácsony és Márki-Zay hetero-élettársakként szerettek volna indulni a második fordulóban, esélyük is annyi volt rá. Aztán amikor a tagság egy részéről kiderült, hogy ők valójában már 2011-ben szerettek volna a Feriékkel menni, csak a szocik mindig befutó helyeket adtak nekik, és túl jó volt a fizu, érezték, hogy lépni kell valamit, főleg, mert szivárogtak az eredmények a sátrakból, hogy itt valószínűleg MZP-tarolás lesz. Egyébként nem is jöttek ki ebből feltétlen rosszul, mert a parlamenti küszöb alá mért utódpárt és a világéletében nullaszázalékos Párbeszéd kaptak még 4 nyugis évet képviselői fizuval meg benyakártyával (a hamarosan 600at nyaldosó literenkénti áraknál hülye lennék nem rámenni), kirakhatnak néhány koloncot a soraikból a DK-ba, és még a Ferinek is mutattak egy fakkot. Nekem külön öröm, hogy például Barabás Richárd végre beismerte, hova húz a szíve, mert aki egyszerre képes modorosságból és lefetyelésből is olimpiai aranyat nyerni még Karácsony inasaként, annak nagy jövője lehet az Underwood házaspár zsebében. Úgyhogy az elvtársak pontot mentettek, a jó munkát el kell ismerni.

Nem azt mondták, Feri!

Aki nem találkozott volna még Horn Gábor örökbecsűjével, ami a blokk címét ihlette, az itt megnézheti. A videón a 2008-as népszavazás utáni Gyurcsány-bejelentést nézi Horn Gábor, az azóta Szijjártóval magángépen utazgató, az ország talán valaha volt legrosszabb gazdasági minisztere (pedig azért itt erős a verseny), Kóka János társaságában. Feri magyarázza a bizonyítványt, Horn pedig rávilágít a lényegre: "Nem azt mondták, Feri, azt mondták, menj a picsába. Valljuk be".

Ebből talán kitalálhattátok, hogy ebben a pontban tervezek azzal foglalkozni, hogy mit üzentek a választók ezzel az eredménnyel. Egyben a cím megmagyarázásával kicsit le is lőttem a poént, de azért nem teljesen. Ugyanis ennek a tanácsnak az első részét, miszerint hova menjen Feri, már 2010-ben, 14-ben, és 18-ban is elmondták a választók. A nagyobb baj itt a második ponttal van, a "Valljuk be" résszel, ugyanis ez 15 éve várat magára.

Márki-Zay Pétert gyakran kárhoztatják a szókimondó stílusáért, főleg ellenzéki oldalon, mert még ha esetenként el is szalad vele a paci, olyan igazságokat mond ki, amiket a választók széles köre érez magáénak, és az ellenzéki politikusok (élükön ugyebár Gyurcsány Ferenccel) mindent igyekeznek megtenni annak érdekében, hogy ez a hang ne jusson el a mainstream nyilvánosságba, és tagadják, mintha az életük múlna rajta. Például, hogy sok olyan szavazó van, aki ha meglátja Gyurcsányt, akkor a másik irányba kezd el futni. És a DK az elmúlt 10 évben foggal-körömmel küzdött azért, hogy ezt az egészet átkeretezze, halomra vásárolta a közvélemény kutatásokat (és azok eredményeit), hogy "a gyurcsányozás már nem téma", próbált ő már legeurópaibb lenni meg szociáldemokrata meg ernyőszervezet meg tudja a faszom már, hogy még mi, mindegyik hatalmas kamu, és most mutatkozott meg igazán, hogy ezt nem tudták elfedni, nem véletlenül.

Sok szavazónak elege lett abból a cselekvőképtelenségből, rinyálásból, amit az ellenzék folytat évek óta, mert ők is (ki tudja, milyen okból) kerülgetik ezt a témát, mint a forró kását, amikor meg Botka László megpróbálta lerántani a leplet arról, hogy egyébként ők sem alternatív valóságban élnek, csak úgy tesznek, megbuktatták, és ugyanígy daráltak be mindenkit, aki ezt fel merte emlegetni. Most az egyszer nem sikerült, és meg is lett az eredménye. Az eddig apolitikusnak és közéleti témákra immunisnak bélyegzett "fiatalok" (20-30as korosztály) tízezrével jelentek meg ezen az előválasztáson, és nem a szánalmas módon influenszerkedő pityókás Ferire vagy a pirosarannyal kikent Petire adták le a voksot, hanem arra a formára, akitől a politikai pályája alatt még egy vicceskedő/jópofáskodó mondatot se hallhattunk, aki nem csinált internetes kihívásokat, és aki nem nézte le őket. Márki-Zay Péter ugyanúgy Márki-Zay Péter volt Gulyás Mártonnál a Partizánban, mint Osváth Zsolt kanapés műsorában, vagy Vona Gábor programokról szóló beszélgetéssorozatában, szemben akár Dobrevvel, aki a Zshowtime-ban kedves, fiatalos Klári néni volt, aki tyúkanyózta magát, majd a második miniszterelnök-jelölti vitában egy vérszomjas, hataloméhes establishment figura, aki nagyon nehezen tudott volna csak lekezelőbb, pökhendibb stílusban beszélni annál, mint amit ott produkált. De így van ezzel Karácsony Gergely is, aki jól elhelyezve még egy-két káromkodást is megenged magának ott, ahol azt hiszi, jófejkedni kell, majd adja elő később a kicsit görnyedten ülő, befordult elemzői pózt. Hozzátartozik ehhez az is, hogy Dobrev Klára és Jakab Péter nem is próbáltak meg lőni erre a közönségre, és kínosan kerülték azokat a szituációkat, ahol komoly kérdéseket kaphattak volna, se a Partizánba nem mentek el interjút adni, se Vona Gáborhoz programismertetőt tartani. Nem véletlen, ugyanis a Youtube-on tartalomgyártók vannak, ők meg tudták magukról, hogy tartalmat csak meglehetősen korlátozott formában tudnak felmutatni, ha pedig pózaikat valaki elkezd kapargatni, úgy járhatnak, mint szegény Fegyőr.

Az ellenzéki pártok igyekezték kisajátítani maguknak ezt az Őfelsége ellenzéke pozíciót, és egyben mindenkit összegyurcsányozni, aki új erőként megjelent a palettán. Karácsony Gergely a visszalépése után sopánkodva vonta le a (hamis) következtetést, hogy nincs ma társadalmi igény baloldali politikára. Ez rohadtul nincs így, és tőle megszokott módon ez hatalmas elkenése a problémának. Ugyanis jelenleg nincs is baloldali párt, aki ezt az alternatívát felkínálná a választóknak, és addig, amíg Gyurcsány Ferenc és a DK baloldalinak hazudja magát egy neoliberális, nagytőke-, és globalizációpárti programmal, nem is lesz, mert amíg ő ott van, addig a baloldal ciki lesz. Szerintem a választók ezt is megüzenték.

Arra a lejáratókampányra se voltak vevők a választók, amit a DK folytatott a második fordulóban. "Jajj az összefogás! Csak azt ne veszélyeztesse senki!", rikácsoltak Gyurcsány csatolmányai a tévében. Hogy ki folytatott lejáratókampányt ki ellen, - mert ugye mindkét fél állított ilyet - azért érdemes megnézni a DK-s politikusok Facebook oldalát (nem, amúgy nem érdemes, és senkit nem buzdítok erre, legfeljebb ha le akartok ellenőrizni), tele van hányva olyan képekkel, ahol Márki-Zay arca alá raktak valami feliratot, ami szándékosan rosszul idézi, esetleg arra utal, hogy gyerekverő vagy homofób, és társai. Ehhez képes Márki-Zay Péter (és kötelékébe tartozó oldalak) szintén Márki-Zayos fotókkal vannak tele, tehát ő saját magával kampányolt, és egyetlen Dobrevet vagy Gyurcsányt ekéző propagandakép sincs fent. Klára az internet világában megpróbálta kiszervezni az ellenfele lejáratását (ezt vajon tőlük tanulta a Fidesz, vagy ők tanulták a Fidesztől?), hogy azt végezzék a csatlósok meg a nyugger-kommandó, esetleg a DK-s Kurucinfó, a NyugatiFény. Nem jött be, ez se.

Ebből a mezőnyből is kiemelkedik Gréczy Zsolt, aki gyalázkodó kommenthuszárként próbálta a pártja üzenetét nyomatékosítani, majd amikor a kommentelők emlékeztették rá, hogy neki már lefőtt a kávé bizonyos botrányok miatt, perrel/feljelentéssel kezdett fenyegetőzni. Most mondanám, hogy ez a keménykedés kissé túlkompenzálásnak hat, de azért egy faszos viccet ide bedobni mégse lenne elegáns, nem? (Nem szoktam képet csatolni, de ha már ilyet állítok valakiről, akkor illik)

Azt nem érti meg a DK, hogy ha olyan világot akarnánk, ahol egy komment miatt tönkretehetnek, vagy kiközösítenek/lenéznek/ellehetetlenítenek a politikai véleményünk miatt, akkor arra ott van a Fidesz, aki ezt ráadásul ezerszer profibb módon csinálja. Hát akkor minek szavazzunk arra, aki még ezt is elbassza? És az előválasztás végére amúgy szépen ki is rajzolódott az, ami már eleinte is készült, a DK egyedül maradt egy Jobbikkal, aki lapít, mint szar a fűben, és nyíltan nem mer beállni mögéjük, és az utolsó pillanatban, amikor Feritől már tényleg csak egy karnyújtásnyira volt, hogy ő legyen az összefogás vezetője, kiütötték a versenyből. Tetszett amúgy a "ne hagyjuk, hogy Budán dőljön el a választás" feliratú hirdetés is, jelzem, Feri, hogy az Apró-villa is Budán van.

Mindenesetre, az üzenet egyértelmű volt már a 2008-ban készült Horn Gáboros videóban is, és most is az, változatlanul, legfeljebb nyomatékosabban. Nem a csúnya Fidesz miatt nincs normális ellenzék (akik ettől még tényleg csúnyaságokat csinálnak), hanem ezért. Remélem, kitaláltok egyedül is.

Média és közvélemény

Sokszor el szoktam mondani, hogy a negatív kampány akkor lehet sikeres, ha annak van valami igazságmagja, amit utána a kampány lefolytatója az ízlése szerint tud torzítani. Ezt a kormányoldalon nagyon tudják. Ez azt jelenti, hogy nem lehet a végtelenségig távolodni a hozott anyagtól, máskülönben a kampány hatástalanná válik. Ezért nem sikerül pl. Márki-Zayt összegyurcsányozni, de valószínűleg amúgy se ez lesz nekik a fő csapásirány, csak most még keresik, mivel lehetne támadni. Amiért ezt fontos volt megjegyeznem az az, hogy ezek alapján a kormánypárt tudatában van annak, hogy mi igaz, és mi nem abból, amit mond (és ezt nem félnek rosszra használni).

Az ellenzék ehhez képest most jött rá, hogy az a "közvélemény", amiből ők tájékozódni próbáltak évek óta, az valójában 50ezer DK-s nyugger internethozzáféréssel, nagyjából ehhez igazítottak mindent, elkezdték nyomni a hülyeségüket ennek a közegnek, ahol nem éppen a legélesebb kések vannak a fiókban, tehát ezeket a hülyeségeket elkezdték visszaigazolni, és az ellenzék ebből az illúzióból kifolyólag, amit maga teremtett, elkezdte elhinni a saját propagandáját. Oscar bácsi meg nem gyütt. Valószínűleg ebből a hátországból táplálkozott részben az is, hogy hatalmas hisztit csaptak, ha valaki nem a 80-as/90-es évekbeli, kontraszelektált apparratcsikok által megírt politikai kézikönyvekből próbált dolgozni, és szerette volna felkavarni az állóvizet. Mondták hol félve, hol dühösen, hogy "dehát ez nem így kell csinálni, hát nem értitek, hogy nem szabad érdemi munkát végezni, csak beszélni róla, és akkor is inkább elbeszélni mellette?". Aki erre mélyebben kíváncsi, és nem kap tőle sztrókot, annak ajánlom Csintalan Sándor heti kiborulásait a Magyar Hang műsorában. Most az van, hogy mindenki kapkodja a fejét, hogy hoppá, megcsillant az esély a gyurcsánymentes ellenzékre, és rögtön minden korosztályt érdekelni kezdett a politika, és nagyon mást mondanak, mint ezek a begyöpösödött, valójában soha érvényeset mondani nem tudó emberek.

Ami viszont aggasztóbb, és itt visszacsatolnék a negatív kampányokra, illetve az ellenzéki média függetlenségére, hogy nem kicsit preferálnak jelölteket az egyes médiumok, és ilyenkor mindig eszembe jutnak azok a megjegyzések, amikben ezen sajtótermékek függetlenségét vonják kétségbe. Amúgy szerintem egyáltalán nem baj, ha egy újságírónak van véleménye, vagy egy szerkesztőségnek valamilyen beállítódása, amíg ez egy tiszta, vállalt helyzet, és a tényeket meg ettől függetlenül hitelesen közlik. Nem azzal van a baj, ha valakinek véleménye van, hanem ha manipulálni próbálja az enyémet.

Figyelmes lettem például arra, hogy mennyi ilyen médium, tévéműsor, elemző kezdte el taglalni a Márki-Zay és Trump közti párhuzamokat, miután Dobrev Klára ezt bemondta valahol. Félreértés ne essék, tényleg vannak párhuzamok (pl. az online tér elhódításában, a meggondolatlan kijelentésekben, stb), tehát az elemzők/újságírók nem hazudtak oda olyat, ami nincs ott, de durva volt azt látni, hogy ez mennyire téma lett, és csak azért, mert a Klára azt mondta. Én valahogy úgy képzelem (bár nem ellenőriztem le), hogy hosszú hónapok óta kering már az interneten valahol egy Szily László (vagy egyéb 444-es szerző általi) publicisztika, ami ezeket kitárgyalja, de valahogy akkor ezt még nem kapták fel, pedig valszeg igazakat ír benne. Viszont amint ez a Klára kampányát volt hivatott segíteni, ez jött szembe mindenhol. Ez nem tudom, hogy szándékos-e, vagy egyszerűen ezek a szereplők erre vannak kondicionálva, mindenesetre feltűnő volt. Ráadásul ilyenkor érdemes lenne - a pártatlanság jegyében - a különbségeket is megemlíteni.

Ha az ellenzék tényleg gurítani szeretne ezen a választáson, akkor muszáj lesz kijönnie - és a sajtójának is - ebből az Orbán-Gyurcsány tengelyből, és kicsit megpróbálni értelmezni azt a világot, ami ezen az 50ezer DK-s nyuggeren, akik leuralják a kommentfalakat és a betelefonálós műsorokat, túl van.

Van esély a változásra

Az ellenzék kapott egy utolsó esélyt a választóktól, egy feltétellel. Lenyelik nekik a moslékkoalíciót, és még talán a DK-t is, ha kellőképpen a háttérbe tudják rugdosni, azzal az egy kitétellel, hogy egy establishmenten kívüli, minden hibájával és hiányosságával együtt hiteles jelöltet választanak az élére.

Ezt az esélyt fel lehet használni egy megtisztulásra, esetleg a választók 15 éve mondogatott üzenetének megértésére, új arcok és új gondolatok behozatalára, és akkor tényleg van kiút ebből a szarból, ahol teljes szektorokat lopnak el, embereket listáznak és rekesztenek ki, ahol felülről próbálják irányítani az életünket, ahol nem létezik se szolidaritás, se társadalmi mobilitás. De persze el is lehet ezt baszni, és örülni annak, hogy még négy évig valszeg meglesz a képviselői fizu, és nem nagyon erőlködni. Szerintem most egy olyan választói réteg szállt be az ellenzéki szavazótáborba, akinél ezt olyan könnyen nem fogják tudni elkenni, mint az akciónyuggerek hadosztályánál.

Én nagyon sok megfontolás után vettem részt ezen az előválasztáson, leginkább mert esélyt szeretnék adni a változásnak, és most erre valódi lehetőség is van. Úgyhogy, kedves ellenzék, ideje kivinni a szemetet, és akkor még kormányváltásról is lehet szó.