Jártatok már úgy, hogy valamilyen közösségi oldalon megjelenő hirdetés hatására elcsábultatok, mert valami jól kinéző dolgot kínáltak viszonylag olcsón, megrendeltétek, majd mikor megérkezett és kibontottátok a csomagot, valami silány minőségű, promóképpel legfeljebb távolról összetéveszthető szar fogadott benneteket? Velem ez csak azért nem történt meg, mert a kettő alkalommal, amikor életem során próbálkoztam ilyesmivel, még csak kézhez sem kaptam a csomagot, eltűnt az éterben. Ismerőseimtől viszont több olyan sztorit is hallottam már, hogy a megrendelt használati tárgyról kiszállításkor derült ki, hogy valójában kulcstartó méretű, vagy a cucc egy-két nap alatt tönkrement, esetleg eleve masszívan deformált állapotban érkezett, meg persze vannak az ennél még egy fokkal erősebb lehúzások, amikor a megrendelt iPhone helyett egy darab almát, üres tokot, vagy egy telefon formájú zseblámpát kapnak a gyanútlan vásárlók.

Kicsit így érzem magam ezzel az előválasztással kapcsolatban is. Van egy jól hangzó reklámszöveg, miszerint az összeállt ellenzéki pártok a választók bevonásával meg akarják találni a jövőre esedékes választásra a legalkalmasabb, legesélyesebb jelölteket. Tartozik ehhez mindenféle körítés, mint az értéknyilatkozat, saját választási bizottság, és egy szabályrendszer az előválasztás menetéről, szóval távolról még akár úgy is tűnhet, hogy ez (szép magyarosan) komolyan van véve. Aztán, ha kicsit közelebbről megvizsgáljuk a dolgot, akkor a magyar politika szokásos fordított logikája - angolszászul mondani szokás, hogy "everything but", tehát "minden, csak az nem" - tárul egyre inkább a szemünk elé.

De mit mondanak a nagyokosok, miért is van erre szükség? Elsősorban azokkal az érvekkel találkozhatunk, hogy a Fidesz által 2011-ben elfogadott új választási törvény egyfordulóssá tette a választásokat, így a pártok már a választás előtt arra kényszerülnek, hogy koalíciót alkossanak, koordináljanak, alkukat kössenek már azelőtt, hogy a választók ténylegesen nyilatkoznának arról, hány százalékban kérnek az egyes bandákból az elkövetkezendő 4 évben. Szintén gyakori érv, hogy mivel a kormánypárt az általános elkerülő magatartásával, illetve a médiafelületek leuralásával ellehetetlenítette a vitákat, a jelöltek/programok megismerését, és úgy általában korlátozza a választók tájékozódási és bevonódási lehetőségeit a közéletbe, és különböző zsarolásokkal meg osztogatásokkal szerzi meg a szavazatait. Ennél egy fokkal halkabban, de azért fel-felmerül, hogy a jelenlegi ellenzéket alkotó pártokból egyre jobban elege van az embereknek, hol azért, mert a 2010 előtti "elmúltnyolcév" szereplőit igyekeznek minden áron játékban tartani, hol azért, mert olyan balfaszkodást művelnek le az egyes pártok, hogy még kormányra se kellett kerülniük ahhoz, hogy megutáltassák magukat a szavazóikkal. Szóval igen, valami újfajta megközelítésre, paradigmaváltásra volna szükség, amiben az ellenzék megmutathatja a másik arcát, hogy nem fél a választóitól, képes vitázni, vannak elképzelései az ország jövőjéről, és általában egy más kultúrát képvisel (és ez a kormányzásában is megmutatkozna), mint a jelenlegi kormányzat, akik a saját táborukon - vagy talán még annál is szűkebb körön - kívül mindenkit másodrendű, megtűrt állampolgárnak tekintenek, és úgy is kezelnek.

Nem kell ahhoz a tízmillió választási szakértő országának lenni, hogy valami elképzelésünk legyen arról, hogyan lehet ezt kivitelezni. Nyilván nem árt, ha egy ténylegesen kormányzásra készülő szervezet ennél komolyabb elképzelésekkel rendelkezik, de ha pl. én teljességgel elutasítok valamit, mint ahogy az ellenzék a mostani kormányzást, az egy elfogadható kiindulópont lehet, ha mondjuk az általam is kritizált dolgokat megpróbálom máshogy csinálni. A "máshogy" az már tényleg sok gondolkodást igényel, így ha valakinek ez nem megy, akkor megpróbálkozhat azzal is, hogy simán az ellenkezőjét csinálja annak, ami most van.

Ehhez képest, amit látunk

Aláírnak egy értéknyilatkozatot, amiben leszögezik, hogy korrupcióban és egyéb bűncselekményekben érintett politikusoknak nincs helye az előválasztáson és a közös listán. Nem tudom, érdemes-e elkezdeni sorolni, hogy akkor kik azok az ellenzéki politikusok, akiknek most szépen hátra kellett volna lépnie, mégis körzetekben indulnak, vagy biztos helyük van a listán. Szerintem például a Harmadik Köztársaság lebontása és a költségvetés meghamisítása önmagában elég nagy baj, és azóta eltelt még másfél évtized a szimpátia további fokozására. De talán a politikai rivális családjának fenyegetése és a parkolási maffia kiszolgálása is ebbe a kategóriába tartozik. Ha értékek mentén kíván valaki politizálni, akkor az ilyen esetekben nem érv, hogy valaki korábban nyerni tudott a körzetében, azt is nézni kéne, mire használta a hatalmát. Lehet azért nyert, mert a fideszes szavazókat is elásták (vagy kilátásba helyezték nekik) Zuglóban. Ha vannak értékek, akkor nincs olyan, hogy "bármi áron", a kettő együtt nem megy.

A miniszterelnök-jelöltek kapnak kétfordulós előválasztást, de az egyéni képviselők nem. Innentől kezdve már nem az alkalmasság fog dönteni, hanem hogy éppen melyik pártnak van a többihez képest plusz 1-2-3 százaléka. Vajon egy olyan jelölt mennyire lesz ütőképes a kormánypárti indulóval szemben, aki még a saját szavazói körében sem feltétlen tud egyértelmű többséget szerezni? Így például Újbudán esélye van annak a Gy. Németh Erzsébetnek az előválasztáson, akinek tudtommal a körzethez amúgy nem sok köze van, a legutóbbi önkormányzatin még a 16. kerületben indult, és amúgy nemtomhány évtizedes politikai pályafutása alatt még soha nem nyert semmit, mindig listáról vagy pártügyeskedés mentén került pozícióba. Újbuda amúgy egy abszolút nyerhető körzet az ellenzék számára, de az említett versenyzővel szemben a Fidesznek lehet, hogy elég lenne egy kenyérpirítót elindítania. Számos ilyen körzet van, ahol az előválasztás jelenleg sokkal inkább a kontraszelekciót segíti elő, mintsem a kormányváltást vagy az adott körzet megnyerését.

Az egyfordulós választáshoz tartozik az is, hogy elindultak a háttérben az egyezkedések. Nyilván a személyes preferenciák eltérnek, de nekem volt egy olyan reményem ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy végre kialakul az az ellenzékben, aminek már rég ki kellett volna, vagyis az egyik tömbben van mindenki, aki nem Gyurcsány, a másik tömbben pedig Gyurcsány. És akkor szépen elveszítik a legtöbb körzetet, és ha nem is takarodik végre el, legalább egy nagyobb akadályt gördítenek annak a destruktív munkának az útjába, amit már így is túl régóta folytat. Ha esetleg bárkinek kétségei vannak afelől, hogy ez miért lett volna felettébb előnyös, akkor kérdezzenek körbe a 7. kerületben, hogy az ellenzéki összefogással nyakunkra ültetett nyuggersimogató Niedermüller Péter mennyire kiváló munkát végez, hogy még azt a kevés jó dolgot is szétbassza a kerületben, ami eddig volt. Tökéletes bizonyíték arra, hogy rohadtul nem mindegy, kire váltjuk le a Fideszt. No de, ilyen nem lesz, ugyanis megszületett a Jobbik-DK tengely. Szoktam ugyan káromkodni a posztokban, de általában igyekszem ezt nem öncélúan tenni, és figyelni az elhelyezésre, most ez nem így lesz, ezért előre is elnézést kérek: Hát én ilyet még nem basztam. Sok dologra számítottam, az elmúlt hetek szerencsétlenkedései óta még annál is többre, de ezt nem láttam jönni. Olyan ez a politikának/összefogósdinak, mint a pornónak a 2 girls 1 cup (rá ne keress, ha nem tudod, mi az, inkább engedd el). Ezt nagyon hosszan ragozhatnám, de innentől kezdve tényleg kidobott pénz az, ahogy Jakab Péter elszámoltatásról, rendszerváltásról meg ilyenekről beszél az országgyűlésben, és gyűjtögeti a milliós ejnye-bejnyéket Kövér elvtárstól, ha közben összeáll a DK-val, meg együtt virít Tóth Csabával a plakáton. (Amire rá se merte magát tenni, de Hadházy Ákos kiegészítette neki szívességből) Meg kéne már érteni, hogy egyrészt minél több Gyurcsány, annál kevesebb esély, és annál kevsébé van értelme is bármilyen váltásnak. A Fidesz ezt természetesen nagyon szépen kihasználja, a jelenlegi masszív gyurcsányozó reklámkampány egyetlen szereplőnek jó, magának Gyurcsány Ferencnek.

Ahelyett, hogy ösztönöznék a jelölteket arra, hogy vitatkozzanak, képviseljék az elképzeléseiket, versenyeztessék őket, gyakorlatilag betiltják a vitákat, egészen másfél hónappal az előválasztás előttig. A tévés korában még vitákat és szólásszabadságot pártoló Kálmán Olga (ugyebár szintén DK-s, milyen meglepő) is lemondta a szereplést a Partizán által szervezett előválasztási vitán. Nyilván, ezt a pártok lemérték, hogy egyébként a vita sok esetben nem várt eredményeket hozhat (mint ahogy történt ez a 2019es főpolgármesteri előválasztáson is), ezért igyekeznek minél inkább korlátozni, illetve a saját maguk által összeválogatott szervezettel megrendeztetni, nehogy véletlen olyan kérdések is bekerüljenek a kalapba, amitől valamelyik jelölt reprodukálja Fegyőr Partizán-interjúját, mert kiderül, hogy az ég világon semmit nem gondol az ország jövőjéről, csak nagyon szeretne továbbra is képviselői, esetleg miniszteri fizetést kapni. Jelenleg én is úgy látom, hogy a miniszterelnök-jelölti vitával Márki-Zay Péteren (és talán Dobrev Klárán) kívül mindenkinek csak veszítenivalója van, és hát az egyéni képviselőjelölteknél is számítok néhány csúfos lebőgésre, már ha egyáltalán ezek a viták meg lesznek rendezve, és nem hekkelik annyira szarrá augusztusra az előválasztást, hogy mindenhol csak egy jelölt maradjon.

Ha minden igaz, hamarosan kapunk valami vázlatot a közös programról. Ha már kaptunk, akkor elnézést, valószínűleg annyira vázlat volt, hogy nem néztem annak. Ennek a vázlatnak, amit ők bedobnak "társadalmi vitára", már készen van a részletesebb verziója, azt viszont nem teszik közzé. He? Ne legyen igazam, de sajnos elég sanszos, hogy társadalmi vitára bocsátás alatt olyan kiváló kérdésekre számíthatunk, hogy "Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarország legyen igazságosabb?". Erre mindenki beírja azt, hogy igen, és akkor emögött a részletes programban vagy van egy 15-25%os kétkulcsos, tényleg reálisnak nevezhető SZJA, vagy egy Gyurcsány-féle 2010 előtti 40%os büntetőadó. Ők majd a választás után elmondják, melyik, és majd úgy tesznek, mintha ezt mi leokéztuk volna. Ez a formula amúgy nem kísértetiesen ismerős valahonnan? Konkrét elképzeléseket csak nagyon kevés alkalommal hallhattunk, jelszavak levegőbe és kommentfalra hányása zajlik. Elszámoltatás, rendszerváltás, korrupció elleni harc, "legyen minden jobb", kábé mint azokban a reklámokban, ahol 2 percig arról beszélnek, hogy szeretnéd-e, hogy 500%-kal faszább legyen az életed, irigykedjen rád Elon Musk, boruljanak le előtted a nők, színes feliratok szállnak ide-oda, majd az utolsó 10 másodpercben kiderül, hogy valójában autóillatosítót akarnak eladni. 

Az egyetlen nagyobb bejelentés, ami amolyan programtöredéknek nevezhető, az egy elhibázott, sehova nem vezető osztogatási program. A szociális érzékenységet nem osztogatásban, hanem a szociális alrendszerekbe való befektetéssel lehet kimutatni, csak mondom. Itt egy jobban működő, igazságosabb rendszert kéne felépíteni, hogy mondjuk ne csak azokat "kárpótolják", akiknek meg akarják venni a szavazatát, hanem azokat is, akiket nem feltétlen ennyire mérhető módon károsított meg az elmúlt 12 év. Ezt a rendszert meg csak pénzből megváltoztatni, felépíteni, amit nem árt, ha 100napos programok keretében nem osztogatunk el jó előre, és gáncsoljuk el magunkat a nulladik kilométernél.

Tehát a kérdéseim röviden

Ha eddig az volt a baj, hogy egyfordulós választási rendszert csinált a Fidesz, és 10 éve ezen hisztizik mindenki az ellenzéki oldalon, akkor ők miért csinálták meg a saját előválasztásukat ugyanúgy egyfordulósra? Vagy csak akkor baj, ha Orbán Viktor csinálja?

Ha eddig az volt a baj, hogy az egyfordulós rendszer miatt rá vannak kényszerítve az egyezkedésre, ami ezek szerint rossz, akkor most miért csinálják mégis? Vagy csak addig rossz, amíg a Fidesz miatt kényszerülnek erre, ha önszántukból teszik teljesen ugyanezt, akkor már oké?

Ha eddig az volt a baj, hogy a kormány ellehetetlenítette a vitákat és a normális politikai diskurzust, akkor miért tiltják meg a jelölteknek, hogy vitákban vegyenek részt? Vagy csak akkor baj, ha a fideszes képviselők nem mennek el vitázni?

Ha eddig az volt a baj, hogy ostoba propagandával és irányított kérdésekkel alibizték el a társadalmi vitát Nemzeti Konzultáció keretében, és folyamatosan elkenték a konkrétumokat a kormánypártiak, akkor miért készülnek most ugyanerre a programjuk kapcsán? Vagy csak akkor baj, ha ezt a kormány csinálja?

Ha eddig az volt a baj, hogy ennek a szétrohadt rendszernek a keretében rommá lopják az országot, és korrupt képviselőkkel van tele az apparátus, akkor most miért támogatják azokat velük szemben, akikről pontosan lehet tudni, hogy a lehetőségeikhez mérten ugyanezt teszik? Vagy csak addig baj, amíg ezek a Fideszben ülnek, és azt a kört gazdagítják az adófizetők kárára, ők meg kimaradnak belőle?

Ha eddig az volt a baj, hogy a Fidesz ad hoc osztogatásokkal vásárol magának szavazatot, akkor miért kell zászlóra tűzni egy sehova nem vezető osztogatási programot rögtön a kampány elején? Vagy ez csak akkor baj, ha a kormány csinálja?

Ha eddig az volt a baj, hogy szarul kormányoz Orbán Viktor, és nincs semmi elképzelése a lopáson kívül, akkor nem kéne ennek ellenében valami alternatívát felmutatni? Vagy ez is csak addig baj, amíg ezt Doktor Miniszterelnökúr teszi?

Szerintem nem, nem csak akkor baj.

Ezen amúgy egyszerűen lehetne változtatni

Meg is mondom, hogyan:

- csináljanak vissza minden alkut és visszaléptetést
- legyen kétfordulós az előválasztás mindenhol
- ne csak ösztönözzék, de tegyék kötelezővé a vitákat
- tartsák be a saját értéknyilatkozatukat
- jelszavak helyett beszéljenek arról, hogyan kormányoznák ténylegesen az országot (az osztogatás nem kormányzás!)

Kábé ennyi. Ez lenne olyan kurva nehéz?

Miért bomlasztom a Nagy Ellenzéki Összefogást?

Azért, mert tényleg szeretnék egy jobb országban élni, ahol legalább annyi lehetőségem van, hogy dolgozhatok, és a teljesítményem alapján egyről a kettőre juthatok, anélkül, hogy be kéne nyalnom valakinek, meg anélkül, hogy a fél ágazatot kilopnák alólam, a másik felét meg csődbe kényszerítik. Szeretném, ha legalább néhány része lenne az országnak, amire nem elszörnyedve nézek. Szeretném, ha (a kritikai attitűdöt fenntartva) egy nyugatos orientációjú ország lennénk, és nem copy paste-elnénk az agyatlan orosz törvényeket, vagy az ottani berendezkedést. Szeretném, ha ez nem egy következmények nélküli ország lenne, ahol számít a teljesítmény és a szorgalom, és visszaszorulnak a kádári tendenciák, legalább a munkaerőpiacon, a közvagyon ellopására pedig bűnként tekintenek, és arányos ellentételezésben részesítik börtönévekben és jóvátételt fizettetnek.

Ehhez viszont következetes és hatékony kormányzásra van szükség, valódi változásra, kemény lépésekre, nem pedig gesztusokra. Nem arra, hogy aki megfenyegeti a családomat meg el akar ásni, azzal együtt virítsak a plakáton, és mosolygva hazudjam az emberek arcába, hogy "ez már a múlté". Mert ne legyenek kétségeink, ha ez a "szellemiség" kerül kormányra, akkor a mostani bűnözők maffia-szerű működésére is ez lesz majd a válasz, hogy "az már a múlté, most már szeretnék a saját köreimnek való osztogatásra koncentrálni".

Hogy valami jót is mondjak

Van olyan szereplő, akinél én látom ezt a fajta kezdeményezőkészséget, hitelességet, és akiről elhiszem, hogy tényleg tenne azért, hogy akár én is egy olyan környezetben élhessek a saját hazámban, ami nem akar minden ponton ledobni magáról. Márki-Zay Péterről van szó, akivel szintén nem értek egyet sok dologban, de hitelességében magasan kiemelkedik a többi jelölt közül, és már volt is egy interjúja, amiben beszélt az elképzeléseiről, erről fogok is majd írni egy következő posztban.

Természetesen egyéni képviselők is vannak, akiket egyébként tudnék támogatni a szavazatommal, csak sajnos nem ők vannak többségben. Meggyőződésem, ha a fent felsorolt néhány változtatás megtörténne az előválasztással kapcsolatban, ők is sokkal többen lennének.