Nem kici, nem ócó', de öccá' (milliárd)!

Igen, tudom, rossz poén, de gondoltam, magamra haragítom a teljes politikai palettát. Szóval van ez a Fudan Egyetem történet, amiről már mindenki elmondott mindent, és annak az ellenkezőjét is. Instán követek valakit, aki ezen az egyetemen szerzett diplomát, és úgy tűnt, szívére vette, hogy sokakban ellenérzést váltott ki az egyetem budapesti kampuszának kilátásba helyezése, ezért arra buzdította a követőit, hogy kérdezzenek tőle az egyetemmel kapcsolatban. Végül nem küldtem be a kérdéseimet, mert látatlanban nem szeretek nagyon konfrontatív lenni (kevésbé tudom lereagálni, ha a másik esetleg megsértődik azon, amit mondok). A két kérdésem az lett volna, hogy bemehetnék-e előadásra/szemináriumra FREE TIBET feliratú pólóban, illetve hogy bármilyen vonatkozó szakon publikálhatnék-e az ujgur munkatáborokkal kapcsolatban (akár olyan semleges módon, hogy mondjuk az egyes médiumok hogyan dolgozták fel ezt a hírt). Szerintem ezzel a két kérdéssel könnyen le lehet fedni azt a hisztit, hogy akkor most mennyi befolyása van a Kínai Kommunista Pártnak az egyetemre. Doktor Miniszterelnökúr egyszer kiplakátoltatta az országot azzal, hogy "Ha Magyarországra jössz, tartsd tiszteletben a kultúránkat" vagy ilyesmi. A durva az, hogy elvi szinten még egyet is értenék vele (Rómában tégy úgy, mint a rómaiak), csak az nem világos, hogy a magyar nyelvű plakátok, és szintén magyar nyelvű gyűlöletkampány a feltételezett célközönségnek mennyire hatékonyan juttatja el ezt az üzenetet. Szerintem nincs olyan magyar egyetem, ahol a felvetett kérdéseim problémát jelentenének, ha ez valakinek mégis gond, akkor valószínűleg nem mi vagyunk a megfelelő célország.

A másik problémám az anyagiakkal van. Tegyük most félre az egyetemet, és nézzünk meg egy földhözragadtabb példát. Tegyük fel, hogy szeretnék építtetni egy úszómedencét a hátsó kertembe. Ehhez kérek tőled, kedves olvasó, kölcsön lóvét. Te azt mondod, csak akkor adsz nekem kölcsön, ha te végezheted a munkálatokat is, illetve ha kész lesz, nekem minden alkalommal használati díjat is kell neked fizetnem, ha csobbanni akarok egyet, de igazából azt is te döntöd el, ki mehet be, és ki nem. Tehát, adsz nekem kölcsön, ebből a kölcsönből kifizetlek téged, itt már kerestél rajtam egyszer. Ezután megépíted a medencét, én meg elkezdem törleszteni a kölcsönt, kamatostul, itt már kerestél rajtam kétszer. És ugye innentől kezdve akárhányszor használni akarom a medencét, ami a saját hátsó kertemben található, belépőt fizetek neked, és így kerestél rajtam háromszor. És akkor még nyilván mindenki más belépőjén is keresel. Nem ismerős ez a sztori? (Muszáj leszögeznem, hogy az általános iskolai szintű, erősen sztereotípiákra építő vicceket már kinőttem, mindössze a kínosan pontos tartalmi egyezés miatt osztom meg, és nem a véleményem tükrözi.)

Szóval megvan az a vicc, hogy bekopogtat Kohn-hoz a szomszéd, hogy tudna-e kölcsön adni 100ezret télire, mert már csak egy színes tévéje maradt? Természetesen ad neki kölcsön, de leszögezi, hogy majd 200ezret kér vissza, biztosítéknak meg elkéri a szóban forgó tévét. Miután átviszi a tévét, Kohn feldobja neki a lehetőséget, hogy mi lenne, ha a 200ezres tartozásából most megadna 100at, és majd tavasszal a másik felét, mire a szomszéd visszaadja a pénzt. Hazaér, és rájön a felismerés, hogy "Na bazzeg, se pénzem, se tévém, és még a Kohn-nak is lógok 100ezerrel...".

Amikor általános iskolás voltam, akkor ez, illetve az ilyen "üzleti megállapodás" még vicc tárgyát képezte. Eltelt kb. két évtized, és az ilyen típusú vicceket meghaladtuk, de azt sose gondoltam volna, hogy az ország költségvetésében fog visszaköszönni ez a szituáció. Szóval, még ha alkalmazkodnak is az európai tudományos szabadsághoz, ez még mindig egy nagyon rossz üzlet.

Mert mi is történik? Egy nap, mikor Micimackónak semmi dolga nem akadt, megkereste őt Doktor Miniszterelnökúr, hogy na, csak így egymás közt, állampárt az állampárttal, nem bizniszelünk-e valamit? Mici már dörzsölte is a tenyerét, hogy megint itt ez a madár, akire a múltkor rásózta a Budapest-Belgrád gyorsvasutat meg a hozzá tartozó hitelt. Meg is nézte gyorsan a fiókban, hogy nincs-e véletlen elfekvőben egy kis német márkája, de mivel azt már nem talált, rögtönöznie kellett valamit, és így került terítékre a Fudan, potom 540 milliárdért.

- Nem tudom, Mici... Biztos jó ez nekünk? Kicsit cink most a költségvetés, válságban volt a gazdaság, mert épp válik a Lőrinc, meg házasodik is, a vejemnek meg fel kell vásárolnia néhány csőd szélén lévő szállodát.
- Nem a covid miatt?
- Milyen covid? Buzi vagy? Hagyjál már.
- Mindegy. Ne parázz, ez tuti biznisz. Megoldjuk faszán, semmi dolgod nem lesz az egésszel.
- Azt meg hogy?
- Adok rá kölcsön.
- Hú, az nagyon király lenne!
- Viszont már a múltkor is adtam kölcsön a vasutam megépítésére is... - itt elfojtja magában a nevetést. - Szóval most csak úgy tudok kölcsön adni, ha mi építhetjük fel a komplexumot, meg a kamat is kicsit magasabb lesz.
- Hát, végül is... Így tényleg nem lesz vele semmi dolgom.
- Észre se fogod venni, hogy ott van! Még a tandíjakat is beszedjük! A lóvét meg a kamatot meg majd valamikor megadod. Te csak bökj rá egy telekre, írd alá a papírokat, a többit intézzük.
- Le van zsírozva. Ezt a mázlit! Ha ezt a VIP-páholyban elmesélem...
- Na, de most már húzz a picsába, egy csomó dolgom van, az ujgurok nem fogják magukat internálni.
- Mi?
- Semmi, jó utat.

Nem biztos, hogy pont így történt, de teljes bizonyossággal nem zárható ki. Másik fontos aspektusa a dolognak az a Diákváros. Ez egy tök szerethető (és fontos!) koncepció volt, amit egy csomó huzavona után tudott a két oldal leboltolni egymással. A projekt felelőse Fürjes Balázs volt, akit eddigi megfigyeléseim szerint, akkor szoktak ráállítani egy projektre, ha azt ténylegesen meg is akarják valósítani, és a kritériumokban szerepel az is, hogy a szóban forgó építmény tényleg képes legyen ellátni a funkcióját. Mondogatták ugyan, hogy lesz Fudan is meg Diákváros is, de elég árulkodó volt tehát, hogy amikor Fürjes megpróbált továbbra is valamiféle konszenzust keresni, és nem segget csinálni a szájából, azonnal lekapták a pályáról, és az ügyeletes tönkrebaszom-minisztert, Palkovics Lászlót küldték be a ringbe. (Láttom valahol egy mémet, ahol Nagy-Magyarország elcsatolt területeire ráírták, hogy Fudan Egyetem, a megmaradt országra meg hogy Diákváros, be akartam ide csatolni, csak nem találtam meg újra.)

A poszt eddigi tartalma alapján én is hibás vagyok abban, hogy a nagy Kínai Kommunista Pártozások meg a tüntetések viharában kevés szó esik arról, hogy egyébként miért lenne nagyon fontos az, hogy megfizethető és minőségi lakhatáshoz jussanak a diákok, úgyhogy talán evidenciákat fogok leírni, de valójában erről kéne szólnia a diskurzusnak. Ma egy átlag egyetemista számára, aki nem akar vagy nem tud otthon lakni a tanulmányai alatt, két lehetősége van: Vagy bekerül egy kollégiumba, ahol azért elég korlátozottak a férőhelyek, legtöbbször szociális alapon osztják, és nem is mindenkinek való, de legalább megfizethető, vagy az albérletpiacon keres magának lakhatást, ami pedig felhajtja az albérletárakat, nem csak a diákoknak. Tehát, ha létre tudnánk hozni egy harmadik opciót, ami már nem (vagy nem csak) szociális alapú, de nem is kerül csilliárdokba, azzal nem csak a diákok járnak jól, hanem mindenki, akinek jelenleg a gatyája is rámegy a lakbérre. Az se utolsó szempont, hogy a sulit is könnyebb elvégezni, ha valaki nem deprivált környezetben él, vagy nem kell éhbérért dolgoznia tanulás mellett. Ha ma még létezik olyan, hogy közérdek, akkor ez az.

Van még egy szereplő, akinek az üres kampányígéretei és balfaszkodásai nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre, de a Nagyon Konszezusos És Integratív Karácsony Gergelyre majd egy külön posztot fogok szánni, hogy egy helyen legyen vele minden bajom.

Azt még fontosnak tartom megjegyezni, hogy egyébként kínai állampárt befolyása ide vagy oda, szerintem az még önmagában nem megvetendő, hogy a Fudan kampuszt létesítsen Budapesten, vagy bárhol az országban. Sőt, szerintem a CEU-t se kellett volna elüldözni. Vegyenek egy telket (ne olyat, ahova már valami mást akartunk építeni), fizessék ki a kivitelezést, működtessék, csináljanak, amit akarnak. Nem hiszem, hogy majd pont ettől fogja a kínai titkosszolgálat leuralni Európát. Viszont onnantól kezdve, hogy ezt mi fizetnénk, már más a helyzet. Talán a Fidesz ügyeletes gasztroangyala, Németh Szilárd mondta azt valami érzékletes példával (mit és hogy húzzon a prímás vagy valami ilyesmi), hogy az diktál, aki a pénzt adja. Szóval, ha ez a mi pénzünkből épül, akkor ezen legyenek államilag támogatott helyek, legalább részben magyar vállalkozók végezzék a kivitelezést, az önköltséges helyekre pedig a magyar diákoknak legyen kevesebb a tandíj. Ez már elfogadhatóbbnak tűnne, de arról még mindig nem lennék meggyőzve, hogy pont erre kell most elkölteni annyi pénzt, amennyit összesen költünk a teljes magyar felsőoktatásra egy évben.