Megpróbálom felölteni az elemzői bohócsipkát (nehogy már csak az írhassa meg a tévképzeteit és tévedéseit, akit valamelyik közvéleménykutató foglalkoztat), és mondani valami okosat erről az előválasztásról. Azért mertem egyáltalán a poszt megírására vetemedni, mert - legnagyobb meglepetésemre - nem csak negatívumokat tudok mondani róla, és ebben már mindenképpen túlteljesítették az elvárásaimat, habár ebből érzékelhető, hogy a léc azért nem volt olyan hűde magasan.
Teljesen önkényes alapon, mint egy jó(l fizetett) elemező, kiválogattam néhány szempontot, amit most jól kitárgyalok magammal, ti, kedves olvasók, meg majd jól elmondjátok, miért nincs igazam. (Mert amúgy valszeg nincs, de hátha tanulok valamit)
Új Passzát szelet nem fingott senki, de egy kellemes déli fuvallat azért volt
Ugyan az egész országban voltak két-, vagy háromesélyes körzetek, de az én megfigyeléseim alapján a legtöbb "csatatér" a fővárosban, és környékén alakult ki. Nem vitatkozom azzal a széles körben elfogadott megállapítással, hogy a választást vidéken (és lábon) lehet megnyerni, de szerintem a főváros vonzáskörzetében lévő választókerületekből lehet a legtöbbet tanulni. Budapesten és Pest megyében van átlagosan a közéletben leginkább tájékozott elektorátus. Még mielőtt megdobáltok, ez nem valami népi-urbánus faszkodás, hanem egyszerűen arra alapozom, hogy itt az egyik legjobb az internetes lefedettség (és tudtommal az előfizető háztartások számának aránya is az egyik legmagasabb), a "computer literacy" (számítógépes jártasság? ezt így mondják?) arány is magas, illetve az egyéb offline médiumok hozzáférhetősége is kiemelkedik a többi régióhoz képest, tehát itt még az is kap belőle, akit ez amúgy rohadtul nem érdekel. Itt minden pártnak van kiépített hálózata, és itt is indul a legtöbb képviselőjelölt, tehát alapból többen próbálnak üzenetet eljuttatni a választókhoz, ráadásul könnyebben, mint máshol. Ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy ezek ilyen Facebookon nyerhető körzetek, egyben ezek adják a legtöbb adatot is.
Lényeg a lényeg, az én képzetem az, hogy amennyiben az ország többi része is ennyire a közélet ütőerén tarthatná az ujját, akkor - nyilván a kifejezetten régiós problémák ettől még maradnának, mint befolyásoló tényező - nagyon hasonló tendenciákat figyelhetnénk meg a szavazás alakulásában.
Ennek fényében érdekes azt megnézni, hogy a többesélyes körzetekben, egy-kettőt leszámítva, új arcok kapták a legtöbb szavazatot, és hol szorosabb versenyben, hol elsöprő fölénnyel utasították maguk mögé az "óbaloldal" jelöltjeit. Néhány példa, a teljesség igénye nélkül:
- Hadházy Ákos (független, de Momentum) 80-20 arányban legyőzte Tóth Csabát (MSZP) Zuglóban, aki az előválasztás során a régi rendszer korruptságának szimbólumává vált
- Szél Bernadett (független, de Momentum) szintén 80-20 arányban győzte le a DK-s ellenfelét Budakeszin
- Tordai Bence (Párbeszéd) kétharmaddal adott egy újabb egyértelmű visszajelzést Kálmán Olgának (DK) a 2./3. kerületben, hogy a politika valszeg nem az ő terepe
- Hajnal Miklós (Momentum) kis fölénnyel ugyan, de megnyerte a 12. kerületet Komáromi Zoltánnal (DK) szemben
- Orosz Anna (Momentum) kétharmaddal leverte az örök politikai ejtőernyőst, jelenlegi főpolgármester-helyettest, számomra egyik legellenszevesebb politikust a mai palettán, Gy. Németh Erzsébetet (DK) a 11. kerületben (Bözsikém, rád még hányszor mondjon nemet a választó, hogy elmenj végre inkább péknek? Annyi szép szakma van...)
- Tóth Endre (Momentum) kis fölénnyel megverte a szociktól DK-ba száműzött Molnár Gyulát a 11./22. kerületben, amit mondjuk most újraszámolnak, de szerintem tartani fogja az eredményt
- Jámbor András (Szikra Mozgalom) egy sokjelöltes, sokesélyes 8-9. kerületben tudott nyerni
- Szabó Szabolcs (független, de Momentum) inkumbens csepeli képviselő újrázhat a pozíciójáért, az MSZP-s Komjáthi Imrét győzte le az előválasztáson
Most hirtelen ők jutottak eszembe, és igaz, nem mindenhol sikerült a megújulás, mert például megnyerte a 7. kerületet Tóth Csaba ikertornya, Oláh Lajos (DK), aki még anno MSZP-sként szintén kamu tagbeléptetésekkel lett helyi basszájba Vas megyében, pedig a DK elég kárt tett már kerületben Niedermüllerrel, illetve valahogy Kispesten is maradt az óbaloldal Arató Gergely személyében, ahol úgy tűnik, nem tudnak eleget lopni meg kólázni, hogy leváltsák őket (oké, ez a konkrét balhé az MSZP háza táján történt, de Arató politikai keltetője is az utódpárt volt). A Fidesz helyében én biztos Deutsch Tomit indítanám itt '22-ben.
A miniszterelnök-jelöltek versenyében is itt elég eltérő volt a leosztás, ugyanis az egyébként országosan - legnagyobb sajnálatomra, de erről majd később - nagyot menő Underwood Klára itt csak harmadik helyre tudott befutni, Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter után. Az más kérdés, hogy Karácsony nehezen mondható új arcnak, amikor az MSZP jelöltjeként indul, de ő ezt valahogy el tudja adni.
Én ebből azt a következtetést vonom le, hogy amennyiben van felépített, ismert, hitelesnek látszó újgenerációs jelölt (mármint nem csak a szavazólapon, hanem van mögötte egy rendes kampány is), akkor a választók nagyobb arányban hajlanak a megújulás felé. Az se véletlen, hogy az MSZP-ből is inkább a "másodvonalbeli", inkább helyben ismert jelöltek tudtak nyerni, a rutinos elvtársak meg rendre kikaptak.
De ebbe illik bele az is, hogy Márki-Zay Péter bejutott a miniszterelnök-jelöltek második fordulójába, 21% körüli eredménnyel, elég szépen maga mögé utasítva a korábban tuti befutónak tartott jobbikos Jakab Pétert, aki 14% körül teljesített. De ezt szintén hagyjuk egy kicsit függőben, mindjárt visszatérek rá.
Voltak megint viták
Nagyon meglátszik a képviselőjelöltek vitakultúráján, hogy az elmúlt 12 évben a vita egy (a kormánypárt ízlése nyomán) egy marginalizált műfajjá lett, így ugyan sok vitában forudlt elő, hogy nem igazán tudtak mit kezdeni egymással a résztvevők, de kivételesen elnéző vagyok, már amennyiben a politikusok is azt szűrik le ebből, hogy sokkal többet kell egymással vitatkozni, hogy javuljon a teljesítményük ebben a műfajban.
Ettől függetlenül voltak nagyon jó viták, és még személyes tanulsággal is szolgált. (Ez csak félig lesz komoly, de félig nagyon) Szóval néztem a Budapest02 vitát (Újbuda), amiben a már fentebb is említett Orosz Anna és Gy. Németh Erzsébet feszült egymásnak. Szerintem ebben a vitában kiválóan kijött minden, ami miatt én olyan elutasító vagyok a DK-val kapcsolatban. Akikkel volt szerencsém már itt kommentekben eszmét cserélni, azok talán megengedik nekem a feltételezést, hogy én tényleg szeretném megismerni mások véleményét, érveket ütköztetni, és igyekszem keresni a közös pontokat, tanulni mások véleményéből, ilyesmi. De ahogy Gy. Németh Erzsébet megszólalt, részben azért, amit mondott, részben azért, ahogy mondta, elkezdtem visszadumálni a tévének, és idióta módjára kommentelni a live chatbe különböző csúnyaságokat. Szoktam káromkodni, de nem így, és nem ennyit, és inkább amolyan kötőszavak, mintsem sértések. És ekkor megértettem, hogy baszd meg, bennem is él valahol egy Bayer Zsolt.
Ez egy bugyuta önreflexiónak hat, aminek elsőre úgy tűnhet, nem sok köze van az előválasztáshoz, pedig nekem fontos pontja volt ennek az egész hercehurcának, még ha kicsit nevettem is magamon.
Aki szokott olvasni, az tudhatja, hogy rendszeresen használom a kontraszelekció kifejezést, és hogy ez nekem mekkora vesszőparipám. Na most, amikor valaki 30 éve van úgy politikában, hogy minden létező választást elvesztett, amin indult, az számomra iskolapéldája ennek, így ez megalapozta az antipátiámat. Erre jött rá az iszonyatosan lekezelő stílusa, a "még nagyon fiatal vagy" jellegű elejtett megjegyzései, amikkel nyilván én is azonosultam, mert Orosz Annával kb. egyidősek lehetünk, illetve én is nagyon sokszor megkaptam már ezt érvek helyett, mert elég fiatalnak számítottam mindig a pozícióimban. Az se segített, hogy kinézetre azokat a tanárokat idézi meg bennem, akiknek sikítva menekültem ki az órájáról, vagy rendetlenkedtem szét azokat. Aztán jöttek a tartalmi dolgok, amivel betette a kaput (és ezt a DK-s szavazók figyelmébe is ajánlom). Elejtette csak mellékes kampányígéret gyanánt, hogy női kvóta. Na de nem csak a Parlamentben ám, amivel szintén megvan a bajom, de tudod mit? Ha a választók úgy döntenek, hogy szeretnének még 20 Dúró Dórát, Selmeczi Gabriellát, Bangóné Borbély Ildikót meg Kunhalmi Ágnest az országházba, mert attól mennyivel jobb lesz a nőknek, leszarom, eddig is idióták gyülekezete volt, sokat már nem ronthatnak rajta... Na de ő a vállalatoknál is bevezetné. És akkor itt elszakadt minden cérna. (Explicit tartalom következik)
Miakurvaanyád?! Te senki által meg nem választott, kontraszelektált, örökvesztes, nagypofájú, tehetségtelen szarházi, milyen jogon szeretnél te társadalommérnökösködni? Legalább egyszer a kurva életbe nyertél volna legitimitást a választóktól, akkor most eggyel kevesebb dologért küldenélek el a gecibe. Két perce még azt mondtad, hogy szabad piac. Te fogod baszd meg megmondani, hogy adott esetben rúgjam ki az embereimet, mert nem teljesítjük a kvótát? És a munkájukat elvégzed utána? A családjuknak te fogod elmondani, hogy miért váltak munkanélkülivé? Te fogsz velük leülni beszélgetni és átadni a kilépőpapírjaikat? Mi van akkor, ha a kvóta miatt kirúgandó férfi történetesen zsidó? Majd azt mondom neki, hogy "figyelj, most legalább nem azért, mert zsidó vagy"? Ha Dull Szabolcsot a kvóta miatt rúgják ki az Indexből, akkor is tüntettek a sajtószabadságért? Akkor hova állítjuk a barométert? A bányában is lesz kvóta? Vagy a tanároknál és a szociális dolgozóknál? Esetleg az orvosoknál? Vagy csak azért mondod ezt, mert pontosan tudod, hogy már csak a kvóta segíthet rajtad, mert a 200. elvesztett választásod után már a saját pártod se fogja erőltetni, hogy pozícióban tartson? Vezessétek be a DK-ban, meg otthon a négy fal között. Nem kérek ebből a szétbasszuk-politikából, amit csináltok. A társadalommérnökösködés mindig meszesgödörben végződik, párszor már kipróbáltuk.
Valami ilyesmi jött ki belőlem. Egyszerűen kihozta belőlem az, hogy amikor ezt végighallgattam, azonnal előjöttek azok az emlékeim, amikor a pályám során valakit ki kell rúgnom (szerencsére nem sok ilyen volt). Higgyétek el, borzalmas érzés. Hiába volt minden esetben jó indoka a cégnek a munkaviszony megszüntetésére (pl. kamerán rögzített lopás), ez lelkileg az egyik legmegterhelőbb része a munkámnak, és ugyan soha nem futamodtam meg ettől a felelősségtől, lehetőleg szeretném ezt minél kevesebbszer átélni. Nem lettem hirtelen Fidesz szavazó, legfeljebb még egy kicsit jobban megutáltam a Gyurcsány-pártot, viszont szerintem egy rövidke pillanatra megéreztem a fideszes szavazó dühét, ami bekapcsol, ha a 2010 előtti garnitúra belengeti a kiváló ötleteit. Amennyiben olvasna kormánypárti szimpatizáns, nyugodtan cáfoljon meg, ha homályban vagyok a dühével kapcsolatban, mindenesetre én itt éreztem egy kis lelki közösséget. Én komolyan gondolom, hogy szeretném minél jobban megérteni, átérezni, és elfogadni az ő haragjukat, mert a jelenlegi - szerintem rossz - állapotból az ország csak akkor juthat ki, ha az nem egyik-másik csoport kárára történik, és ugyanúgy küzdeni fogok az ellen, hogy őket igazságtalanság érje, ha úgy adja a helyzet, mint ahogy most az engem érők ellen küzdök a magam szerény eszközeivel.
Voltak még érdekes/értékes pontjai ezeknek a vitáknak (egyre majd még kitérek), de nekem ez a személyes élmény volt, ami a leginkább megragadt. Szerintem az ellenzéki szavazóknak hatalmas felelőssége az, hogy legalább valamilyen szinten próbálja megérteni ezt a dühöt, elégedetlenséget, fenyegetettséget, amikor leadja a szavazatát, mert nem elég bólogatni, amikor azt mondják, olyan országban akarunk élni, ahol az emberek nem félnek (legfeljebb a bűnözők/tolvajok), olyat is kell csinálni. Számomra egyértelmű, hogy legalább egy olyan párt van az ellenzék soraiban, akiknek nem ez a szándéka.
Komoly bukták is voltak azért
Csak néhány szót gondoltam ejteni Fekete-Győr Andrásról és a mindent elsöprő, 3,4%-os eredményéről, mert földön fekvőbe nem illik belerúgni, de néhány fontos tanulsággal az ő teljesítménye is szolgál.
Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy az nagyon árulkodó, amikor a Momentum sorra hozza be az egyébként választáson is abszolút nyerhető körzeteket, illetve még a vesztes jelöltjeik között se nagyon volt olyan, aki 20%-nál rosszabb eredményt ért volna el, ehhez képest a miniszterelnök-jelöltjük, akinek ezt a kócerájt vezetenie kéne, ilyen siralmas eredménnyel zár.
Aki olvasott már régebbi politikás posztokat tőlem, az tudhatja, hogy Fekete-Győr Andrást tehetségtelen politikusnak tartom, aki szerintem az ég világon semmit nem gondol a világról, és a kampány utolsó egy hetére (illetve a második jelölti vitára) volt csak képes nagyjából összeszedni magát, és ugyan ennyire pocsék eredményre én se számítottam, azért ez várható volt.
Nagyon rossz stratégiai gondolkodásra és önhittségre vall, hogy Fegyőrt nem szedték le a pályáról (vagy lépett hátra magától) legkésőbb 1-2 héttel a Partizános interjúja után, amikor már látni lehetett, hogy ez az emberek agyába beégett, és nem fogja tudni megfordítani (nem, a vágatlan se volt jobb, hiába mondja). Ezerszer jobb alkupozícióba kerültek volna, ha beáll egy másik jelölt mögé. Más kérdés, hogy alapból hülyék voltak, hogy őt indították. Értem, hogy ez a buli (egy jelöltet kivéve) a pártelnökök versenye, de a politikában nem csak akkor van szükség pragmatizmusra, amikor vonakodást színlelve eltesszük Bitó Laci bácsi kitömött borítékjait, mert hát kell pénz lóvéra, hanem akkor is, amikor mérlegelünk, hogy elindítsunk-e egy félhülyét a választáson. Meggyőződésem, hogy - a legnagyobbtól idézve - ha egy kecskét indított volna el a Momentum, nem csak a miniszterelnök-jelölti, de az egész előválasztáson jobb eredményt értek volna el, Fegyőr kerékkötő volt.
Jakab Péter volt a másik, aki a vártnál jóval kevesebb szavazatot kapott. Én arra tippeltem, hogy nem fog bejutni a második fordulóba, és egy orrhosszal le fog maradni Márki-Zay Pétertől (mindezt a nemlétező elemzői tudásomra alapoztam), de a 7% lemaradás az egy kurva nagy orr. Az egy nagyon hazug Pinokkió szteroidon.
Volt ennek sok tényezője, például az, hogy a Jobbik elengedte a fővárost, ahol még ha nem is túl népszerű, még egy közepes eredmény is sok szavazatot jelent. Arra számítottak, hogy vidéken megvan a bázisuk, és majd ott behozzák a lemaradást, ehhez képest a vidéki körzetek többségét Dobrev Klára húzta be, akit váltakozva követett Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter, Jakab csak egy-két körzetben tudott a negyedik helynél jobb eredményt elérni. Bárcsak szólt volna valaki Jakab Péternek, hogy a DK-val való lepaktálás esetén valaki mindig rosszul jár, aki nem a DK. A Jobbik nagyon sok kampánytémát és mutatható arcélt vesztett azzal, hogy DK-kompatibilisre kellett magukat hangolniuk, ehhez képest a KékFidesz nyugdíjas szektája meg vezényszóra behúzta az ikszet oda, ahova mondták neki, és egy csomó nyerhetetlen vagy nehezen nyerhető körzetben győzelemhez segítették a jobbikos jelölteket. Nekik ez kb. nem került semmibe.
De nem ez volt az egyetlen ráfizetés a sztoriban. A Jobbik 29 körzetet hozott el, ami a második legtöbb az előválasztáson, ez pedig jól mutatja, hogy Jakab Péterre a saját szavazói se ikszeltek túl nagy lelkesedéssel. Nem ismerem az átlag Jobbik-szavazó lelkivilágát, ezért lehet, hogy igaza van azoknak az elemzőknek, akik szerint ez az egész azért történt, mert Jakab Péter nem mutatott kormányzóképességet, és a kemény (néha túltolt) felszólalások, és a parizerkampány (úgy tűnik, a Jobbiknál ez ilyen trend lesz, ezelőtt cukiságkampány volt) az ennyire volt elég.
Szerintem a magyar politikában az alkalmasság sosem volt olyan számottevő dimenzió, hogy ilyen "apró" hiányosságok miatt elforduljanak egy pártelnöktől, a szavazók elidegenítéséért keményen meg kell küzdeni, mint azt tette Fekete-Győr András. Jakab Péter, még ha komoly alkalmasságot nem is mutatott, nem égette be a saját pártját, a kampánya nem egy merő szekunder szégyenérzet volt a választók számára. Úgy gondolom, hogy a Jobbik elnökét a DK-val való összebútorozásért büntették meg a szavazói, és ezért tették máshova az ikszet. A konzervatív-jobboldali előválasztók találtak olyan alternatívát, aki nem gyurcsányozta magát össze. Nem tudom már, ki mondta, hogy az előválasztás egy politikai pornó, de ebben Jakab Péter meg se állt a 2 girls 1 cup-ig (nehogy rákeress) ezzel a DK-s paktummal, meg is lett a böjtje.
MZP the MVP
Aki igazán nagyot ment, az Márki-Zay Péter, aki minden várakozás ellenére bejutott a második fordulóba a miniszterelnök-jelöltek versenyében. Nincs mögötte pártszervezet, önkéntesekből áll a kampánycsapata, a sajtó rendre elhallgatta a nevét, szinte mindenki esélytelennek könyvelte el, alig volt olyan, hogy 5% fölé mérték a kutatások, a teljes kampányára annyit költött, mint Karácsony Gergely egy hét alatt fészbuk hirdetésre, és Dobrev Klárán kívül ő volt az, aki tisztességgel lejárta a kampánykörútját, és házalta végig az országot a maga konzervatív-liberális programjával. Az már csak ráadás, hogy a kampány utolsó hetéig a Facebook lekorlátozta az oldalát. Ilyen ellenszélben ez egy nagyon komoly politikai teljesítmény.
Az USA-ban töltött évei egyébként a kampányán is jól látszódnak. Én is dolgoztam amerikai cégnél, és gyakorlatilag ugyanezeket tanították nekünk is. Csinálj a hátrányból előnyt, legyél megkülönböztethető, legyél intakt, de mindig azokat a jellemzőidet told előtérbe, amik az adott helyzetben előnyödre válnak. Ezek ilyen megfoghatatlan humbugnak hatnak elsőre, de akkor nézzük meg a gyakorlatban, illetve, hogy szerintem miért tudott elvárásokon felül teljesíteni Márki-Zay Péter.
Nincs mögötte pártszervezet vagy nagyon kiterjedt hálózat, adja magát, hogy akkor ő lesz anti-establishment jelölt. Nekem önazonosnak tűnik ez a szerep, de ha nem lenne az, valószínűleg akkor is ezt javasolták volna neki a kampánytanácsadói. Erre felépített egy következetes kritikai narratívát az ellenzékkel szemben, ami, bevallom, számomra is szimpatikus volt. Jakab elnémította az anti-gyurcsány szólamait, Fegyőr vaktöltényekkel lövöldözött, Karácsony meg szokásához híven igyekezett mindent elkenni, gondolom arra várva, hogy egy váratlan pillanatban hátha ki tudja majd rúgni a széket a DK alól, Márki-Zay meg nagyon következetesen, a pártok által megrendelt kutatásokra hivatkozva, mindig elmondta, hogy az Underwood házaspárnak még mindig baromi magas az elutasítottsága. Nem kétezerhatozott, nem "gyurcsányozott" a szó klasszikus értelmében, egyetlen adat ismételgetésével letudta ezt a dolgot.
Ezt azért tehette meg ilyen könnyen, mert egyrészt tényleg egy világos, jobb-közép programot visz, tehát nem kell a szavazókat győzködnie arról, mint mondjuk a magukat baloldalinak mondó jelölteknek, hogy "jó, hát ugyanazt mondjuk, mint a Gyurcsányék, de azért mi nem vagyunk Gyurcsányék", másrészt nem is állt bele előnytelen deal-ekbe az óbaloldallal.
Gazdasági értelemben liberálisnak mondanám őt (vagy ha épp rosszindulatú vagyok, akkor piaci fundamentalistának), amivel szabad vegyértéke van a Momentum-szavazók felé, mellette konzervatív és magasan kvalifikált, polgári figura, így tudott kormányzóképességet felmutatni, tehát a Jobbik-szavazók irányába is tudott olyat mutatni magából, ami megnyerő. Ennek a két pártnak az elnökei pedig, mint azt fentebb is taglaltam, elég komoly taktikai hibákat vétettek, ezekből Márki-Zay mind kapitalizálni tudott. Fegyőr bénázásából ő és Karácsony, Jakab bénázásából pedig ő és Dobrev.
Az anti-establishment jellege miatt hitelesen tudja képviselni azt, hogy nem csak az elmúlt 12 évvel volt itt probléma, hanem az elmúlt 30 évvel, és a 2010 előtti korrupciós esetekben is szükség van felelősségre vonásra. Erre pedig, mint azt a mellékelt ábra mutatja, igény van a társadalomban. Ugyan Dobrev Klára hangosabban, és többször mondja el, hogy "elszámoltatás", de legyünk őszinték, az a rendszer, ami csak Orbánt számoltatja el, és Gyurcsányt nem, az ugyanúgy nem lesz demokrácia, és én nem elégszem meg azzal, ha Klára kiküldi a Ferit két hétre a kanapéra aludni, mert meghamisította a költségvetést. Ugyanehhez a pártnélküliséghez tartozik az is, hogy szerintem MZP volt az egyetlen a jelöltek közül, aki ténylegesen új szavazókat hozott be ebbe a képletbe (a "legendás" bizonytalanok köréből), míg a többiek a régi, már 2014-ben és 18-ban is meglévő tortát osztották el újra egymás között.
A vitákban rendre jól teljesít, elég kérlelhetetlen stílusa van (és néha el is szalad vele a ló, amin biztos dolgoznia kell), az egyéni körzetért folyó vitában felmosta a padlót a DK-s jelölttel (aki mondjuk a tenyérbemászó stílusával amúgy is elég öndestruktív volt), és be is húzta a körzetet mind egyéniben, mind a miniszterelnök-jelölti versenyben.
Amíg a többi miniszterelnök-jelölt hatalmas osztogatással és ígéretcunamival kampányol, hol ezzel, hol azzal, addig MZP tudott lenni a mérleg másik nyelve, hogy talán előbb derüljön ki, mennyi van a kasszában, mert valszeg semmi. Igaz, néha Karácsony is benyögi, hogy "nem szabad felelőtlenül ígérgetni", de csak ha éppen Gulyás Marci kérdezi, utána simán megy Facebook-liveozni meg az ATV-be, hogy gyorsan ráígérjen a többi jelöltre, meg hirdessen "jóvátételi programot", Márki-Zay Péter ehhez képest az egész kampányban tartotta ezt az álláspontját.
A személyes véleményem az, hogy én gazdaságilag nagyon mást gondolok a világról, mint Márki-Zay Péter, aki egy amerikai republikánus (nem trumpista) politikát visz, viszont az nekem szimpatikus, ha valaki nem kéthetente módosítja az ígéreteit és a világnézetét, hanem következetesen (hitelesen) viszi végig, amit gondol. Illetve az se utolsó szempont, hogy egyébként én egy szabad piaci környezetben, ahol a teljesítmény a fő szempont és nem a politikai hovatartozás, meg hogy kinek a seggét nyalom ki, nagyon simán elműködöm, mondhatni a nyertese lennék egy ilyen rendszernek, még ha belül úgy is gondolnám, hogy én egy fokkal szolidárisabb valamit preferálnék.
Kedves közvélemény kutatók, elemzők
Az a Magyarország, amit ti állandó jelleggel mértek, és elmélkedtek róla, nem létezik, elmúlt. Egy kicsit legyetek magatokkal önkritikusak, és vizsgáljátok meg annak a lehetőségét, hogy már réges rég kurvára nem elemeztek vagy értelmeztek semmit, hanem projektáltok. Értem, hogy egy részetek Karácsony Gergelyt szeretné (ez valszeg sajnos teljesül), a másik meg Dobrev Klárát. Azt is értem, hogy nagyon szeretnétek, ha Karácsony Gergely az lenne, amit próbáltok rávetíteni, de baszottul nem az. Ő a sunyin nevető harmadik, aki lapít, mint szar a fűben, mikor Fekete-Győr András és Jakab Péter elvitatkozik Tóth Csabán. Legfontosabb skill-jeként azt határozták meg a vele huzamosabban együtt dolgozók, hogy úgy tud mindenkit hátba szúrni, hogy utána nem haragszanak meg rá olyan nagyon. Ő az, aki az utolsó utáni pillanatban kifarolt Tóth Csaba mögül, aki egyszer el akarta ásni, aztán ölelgették egymást a bíróságon, nyilván tudta róla, hogy sáros, aztán amikor már tudni lehetett, hogy Hadházy nagy fölénnyel nyerni fog, Karácsony elárulta Tóth Csabát is, és rögtön ő lett az ellenzék lelkiismerete. Leckéztetni kezdte a többieket, hogy ő már vagy 10 perce nem támogat korrupt jelöltet, és ejnye bejnye.
Vagy ha ezzel nincs kedvetek szembenézni, akkor azt mondjátok meg, hogy miért van az, hogy a méréseitek eredményeit már meg se kell néznem, elég csak azt, hogy ki csinálta a kutatást? Ekkora statisztikai spíler vagyok? Aligha. Én is pénzből élek, nem azért, de ez már vér ciki. Legalább annyira, ha nem jobban, mint 2021-ben azt mondani, hogy "vér ciki".
Ki hova lépjen vissza és mennyit
Sajnos az Underwood házaspár kérlelhetetlenül darálja be az ellenzéket, és tök egyértelmű, hogy nem céljuk a kormányváltás, mert akkor már mind nyugdíjba mentek volna. Felmerült tehát az opció, hogy a három versenyben maradó jelölt közül valakinek vissza kéne lépnie, és úgy lenyomni a Klárát.
Nyilván jelenleg úgy áll a meccs, hogy Karácsony úgy érzi, hogy jár neki a következő politikai fokozat, és sajnos az a valószínűbb, hogy ő marad állva, nem Márki-Zay Péter. Én azért összeszedtem néhány szempontot, hogy szerintem ez miért faszság, de hát ez az érintettekhez úgyse fog eljutni. :)
- Mint budapesti lakos, örülnék neki, ha nem politikai ugródeszka lennénk itt a fővárosban, hanem végre lenne gazdája a városnak
- Az ellenzéknek nincs másik rendesen felépített főpolgármester-alapanyag politikusa, és ha még egyszer bármilyen kontextusban meg kell látnom Falus Ferencet, esküszöm írok egy levelet Kim Jong Un-nak, hogy ide küldheti a kísérleti rakétáit, és aláállok
- Ha az ellenzék feladja a fővárost, a Vitézy-Fürjes duó be fogja húzni (amivel egyébként lehet, hogy kevesebb bajom lenne, mint most Karácsonnyal)
- Mindenki sima Karácsony győzelemre számított, sokáig úgy kezelték az előválasztást, mintha csak neki akarnák kigurítani a vörös szőnyeget, ehhez képest nem lett túl acélos az eredménye, pedig a világ összes pénzét elköltötte kampányra kétszer
- Ezek alapján Karácsony inkább van leszállóágon, és egy erodálódó támogatottságú jelöltnél fennáll a veszély, hogy a visszalépésből nyert pluszt elveszíti útközben (egy döglődő vállalkozásba is csak akkor teszel pénzt, ha azzal átalakítás/újragondolás is jár)
- Márki-Zay Péter eddig minden esetben többszörösen elváráson felül teljesített, kétszer Hódmezővásárhelyen, most meg az előválasztáson, ezt inkább nevezném felívelő tendenciának
- Karácsony Gergely milliárdokat égetett el a kampányában, MZP a töredékéből tudta felépíteni magát, ez alapján előbbi elég szarul kampányol
- A Fidesz ellenkampányából (Stop Gyurcsány, stop Karácsony ugyebár) vajon melyik jelölttel lehetne jobban kifogni a szelet? Ráadásul eddig akárhányszor komolytalannak, esélytelennek mondták Márki-Zayt, mindig nyert, és most is statisztázzák, szerintem ezzel egész jól megágyaztak neki
- Érdemes azért számításba venni azt is, hogy a Fidesz kampányainak (még ha nagyon rosszindulatúak is és ferdítenek) mindig van valami igazságmagja. Lehet, hogy Karácsony nem 99% Gyurcsány, csak 10, de szerintem az is sok
- Sok olyan szavazó van, aki inkább leszavaz a Kutyapártra, ha MZP visszalép
No, hát így hirtelen ezek a gondolatok születtek meg a fejemben az előválasztás kapcsán, azt a bejegyzésben is írtam, és továbbra is fenntartom, hogy nem vagyok felkent elemző, ez egy szubjektív vélemény, amiben néha biztosan igazságtalan és túlzó vagyok, de érdekel a ti véleményetek is, ha van kedvetek megosztani, és végigszenvedtétek ezt velem idáig. :)
