readmylife

readmylife

Úgy ne védjen meg téged senki, ahogy én a Ritz-et

2021. február 04. - whateveritis

A napokban nagy kört futott a sajtóban, hogy a Ritz Carlton Budapest szálloda tulajdonosa állami támogatásban részesült. Aki már olvasta bármelyik bejegyzésemet, az sejtheti, hogy általában mennyire pártolom a gazdagok további pénzekkel való kitömését, és hogy a jelenlegi berendezkedésünk ezen általános gyakorlatát meglehetősen helytelenítem, és messzemenőkig károsnak tartom. 

A Ritz-nek megítélt támogatással rengeteg baj van, főleg az, hogy ezt is pofára osztották, mint ebben a drága NER-ben mindent, és továbbra is pöffeszkedve nézi ez a sok vidéki esküvőkön hízlalt TSZ elnök, aki életben egy percet nem dolgozott még, ahogy egy szektor, egy szakma, és megannyi megélhetés megsemmisül. Úgy gondolom, erre nincs mentség, és ennél azért rosszabbakat is gondolok/kívánok nekik.

Viszont akkor vagyok teljesen őszinte, ha azt a véleményemet is megosztom, hogy a támogatást ugyan ezer okból továbbra is vitathatónak tartom, egy az egyben nem tudom azt mondani, hogy jogosulatlanul jutottak hozzá. Ez nem azt jelenti, hogy a NER akár egy másodpercig is korrekt lett volna, mindössze annyit, lehetséges, hogy a protekció, és a támogatásra jogosultság kivételesen egybeesik, vagy legalább lehet mellette érveket felhozni, és nem annyira egyoldalú a kérdés, ahogy a sajtó ezt bemutatta.

Gyors áttekintés, és személyes viszonyulásom

Jó néhány embert ismerek, aki dolgozott ebben a szállodában, párat még abból az időből is, amikor Le Meridien volt. 2-3 éve voltam náluk szakmai háznézésen, szóval valamennyire láttam belülről is a dolgokat. Nagy csoda nem történt, amikor gazdát cserélt a ház, kis ráncfelvarrás, arculatra színezés. 2000-ben nyitott a ház, az elsők között hoztak ide - akkori viszonylatból nézve - modern luxushotelt. Többek közt itt szállt meg George W. Bush még aktív elnökként, és II. Erzsébet, amikor Budapestre látogattak. 2016-ban volt a "modellváltás" és az újranyitás, és lett belőlük Ritz. 

A Ritz Carlton brand, mint rengeteg másik luxusmárka, az agresszív felvásárlásairól híres Marriott cégbirodalom tulajdonát képezi. Utóbbi lánchoz a személyes viszonyulásom pedig röviden annyi, hogy szakmailag majdnem mindent képviselnek és csinálnak, amivel:
a) én nem értek egyet
b) nettó hülyeségnek tartok
c) esetleg egyenesen elítélek.
Úgyhogy egy percig se higgyétek, hogy azért mentegetném, mert a szívem csücske lenne az, amit a Marriott csinál  a piacon és a szakmában.

A védőbeszéd, amire nem vágyik senki

Onnan indítok, hogy a biztonság kedvéért felhívom rá a figyelmet, hogy a bejegyzés erősen véleményes. Dolgoztam egyszer egy szállodában, ahol a Ritz része volt az ún. "competitive set"-nek. Azok a szállodák, akik valamelyest komolyan veszik magukat, és rendelkeznek revenue management gyakorlattal (árak, csomagok, célcsoportok folyamatos kalibrálása a foglaltság és a bevétel növelése érdekében), kijelölnek pár szereplőt a piacon, akikkel a kategória, elhelyezkedés, szolgáltatások, ilyenek miatt úgy gondolják, van átfedés a célközönségben, és akkor onnantól ők a "hivatalos" versenytársak. Figyelik egymás foglaltságra és bevételre vonatkozó adatait, illetve egymás jövőbeli árait, amiből próbálnak következtetni arra, milyen töltöttségen állhat a másik, és ezt figyelembe veszik az árak finomhangolásánál, mert ugye nyilván az a cél, hogy elhappoljanak egymás elől valamennyi keresletet. Ez persze egy kicsit bonyolultabb ennél, de ez most nem az a bejegyzés. 

Ezen a munkahelyemen nagyjából egy éves periódus volt az, amikor már én is részt vettem az árazásban, meg készítettem különböző konkurencia-elemzéseket, úgyhogy legalább részben hiteles adatokat láttam. Ehhez hozzájönnek a kollégáim beszámolói, amiket azért igyekszem óvatosan kezelni, és nem veszem készpénznek, de alátámasztják azt, amit én a megfigyelt időszakban láttam. Mégpedig:

Nehezen tartom elképzelhetőnek (de persze bármi lehetséges), hogy a mostanáig eltelt, nyitástól számított 5 év alatt a szálloda tulajdonosa egy fillért is keresett ezen a bizniszen. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy kongott volna az ürességtől, mert például a londíner ismerőseim mindig elégedettek voltak a pénzükkel, de a "big picture"-t nézve nem robbantott bankot a történet. 197 szobának komoly üzemeltetési költségei vannak, a kategóriájának meg komoly versenytársai.

Korábbi posztjaimban előfordult, hogy megemlítettem, mennyire káros az, amikor egy házat telehánynak company standard-del, amik sok esetben életszerűtlenek és betarthatatlanok. Ennek a gyakorlatnak a Marriott a koronázatlan királya: kiölni a gondolkodást, legyen mindenki droid, nem a probléma megoldása a lényeg, hanem hogy teljesüljön a standard. Azon kívül, hogy ez nehézséget jelent a napi működésben, a folyamatos (rendszer által szükségszerűen előidézett) szabályszegések nagy fluktuációt is eredményeznek ezeken a helyeken. A beszámolók (meg az onnan eljönni szándékozók önéletrajzainak mennyisége az akkori asztalomon) alapján erre a hotelre ez különösen igaz, rengeteg ember pörgött már át rajta. Rosszindulatú pletyka, de úgy tudom, többször azért küszködtek emberhiánnyal, mert annyi ember átment már rajtuk, hogy csak olyanokat tudtak volna felvenni, akiket korábban már elküldtek.

A fentiek alapján teszem hát fel a kérdést: Ha nem a tulajdonost és egyéb befektetéseit vizsgáljuk, hanem konkrétan ezt az egyet, akkor járhat-e támogatás egy olyan szállodának, aki 5 éve stabilan üzemel annak ellenére, hogy (megítélésem szerint) nem túl acélos számokat hoz, és legalább egy rövid ideig adott már munkát a budapesti szállodások kb. felének?

Ne ezen háborodjunk fel!

Nézzétek, én az egész válságkezelést, és a pénzosztások módját úgy, ahogy van, elhibázottnak és igazságtalannak tartom. Viszont ezt a mostanit szerintem gumicsontnak dobták be, a szóban forgó összeg is erről árulkodik, és ahogy Puzsér szokott valami hasonlót mondani, kicsit megbirizgálták az ellenzéki sajtó erogén zónáit, akik meg triggerelődtek, és szép nagyban lehozták, hogy a dubaji milliárdos pénzt kapott, amire hamarosan jönni fog valahonnan a kormányzati válasz, hogy az ellenzéki sajtó szándékosan hergeli az amúgy is feszült vendéglátósokat.

Továbbra sem mondom azt, hogy akármennyi magyar adóforintot is kellett volna ennek a figurának adni, de ha azt is számításba vesszük, hogy cserébe nem bocsáthat el dolgozókat, ráadásul mostanáig ő betett a mi kasszánkba, mind a beruházással, mind az üzemeltetéssel, mind a (szerintem keletkező) veszteségek kipótlásával, addig a támogatása mellett is szólnak érvek, nem csak ellene.

Van ezzel szemben két derék "vállalkozó", aki évek óta azon dolgozik, hogy szétrabolja és tönkretegye ezt az ágazatot, teszik mindezt az utolsó fillérig a mi ellopott adóforintjainkból. Az érdemtelenség és hitványság archetípusának, Tiborcznak, és a saját lábán álldogáló Ráhelnek (csak a magyar emberek háta véletlen a lába és a padló közé szorult) a sokadik zsíros projektet játssza át a gazda, és lehetetlenítenek el egyre több embert, aki nekik nemtetszően gondolkodik, és viselkednek kiskirályként az uralmuk alá hajtott dolgozókkal (nem lehet a szemükbe nézni, ha ellátogatnak valamelyik ellopott szállodájukba pl.). A Nemzet Gázszerelője, Mészáros Lőrinc, aki szintén gőzerővel zsebeli be, és teszi tönkre ezt a szektort, szintúgy megkapta ezt a támogatást az egyébként is lopott pénzen vásárolt szállodáira, csak ő asszem 17 milliárdot kapott, nem 10 milliót, és valszeg azt a megkötést sem hallotta, vagy rá nem vonatkozott, hogy nem lehet kirúgni a dolgozókat, mivel az alkalmazottai jó részétől rögtön meg is szabadult, amint megérkezett az utalás.

Na, ezen kell felháborodni. Mert ez nem védhető. 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://readmylife.blog.hu/api/trackback/id/tr6716415950

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása