Fél szemmel néha ránézek, hogy áll ez a nagy ellenzéki összeborulás, és mindig eszembe jut egy újabb valami, amivel kapcsolatban hiányérzetem van. Nyilván, ezek közül a legnagyobb továbbra is az, hogy én nem igazán érzem magam megszólítva, de persze, ha egyszer kiszülnek magukból valami programhoz hasonlító irományt, ami többet mond, mint egy szubjektív állításokkal teli értéknyilatkozat, ez változhat, de nagy reményeim nincsenek.
Akár lesz benne számomra is szimpatikus rész, akár nem, fontos lenne, hogy egy kidolgozott, mindenki által képviselt, megvalósítható, és legfőképpen számonkérhető programot prezentáljanak minél hamarabb.
De kezdem rögtön egy ellenérvvel, amit a politikusok mondani szoktak erre: Az embereket nem érdekli a program, nem olvassák el. Ez sajnos tényleg így van. Én a kevesek közé tartozom, akik azért egy-kettőt el szoktak olvasni, ha választás van, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szoktam belelapozni vagy átugrani egy-két részt. Tehát, ha a rövidtávot nézem, igazuk van abban, hogy az emberek többsége összefogás akar, meg azt, hogy a NER menjen, és amennyiben hihetünk a közvéleménykutatásoknak, ez elég lehet a győzelemhez.
Ahhoz, hogy jól szemléltessem, mi a gondom ezzel, érdemes vetnünk egy pillantást Budapestre, ahol vizsgázott az ellenzéki összefogás. Lett egy rakás ellenzéki polgármester, plusz a főpolgármester is ellenzéki oldalról került ki. Tudom, hogy a járványhelyzet miatt nem vagyok teljesen fair, amikor ezt mondom, de a valóság mégis ez: nekem, budapesti lakosnak, az életem egy fikarcnyit sem lett jobb azáltal, hogy ellenzéki lett mind a kerületi-, mind a főpolgármester. Szarabb viszont annál inkább, bár ezt a járvány, és a kormány elcseszett válságkezelésének számlájára írom, nem az övékre. Része a képnek az is, hogy a kormány bosszúhadjáratot folytat a főváros ellen, amiért számára nemtetszően szavaztak az itt élők, ezzel nem sok mozgásteret hagyva az ellenzéki vezetésnek, ezt pedig irtó kicsinyesnek és hitvány dolognak tartom.
De vajon egyedül a kétharmad miatt szívathatja így rommá a várost Pártunk és Kormányunk? És amúgy mi, budapesti lakosok hogyan állunk ehhez? Karácsony Gergely ígéreteiből én egyelőre nem sokat láttam, (kis túlzással) egy biciklisávot leszámítva, amivel egyébként egyetértettem volna, ha a végén nem hátrál meg, és szívatja meg a gyalogosokat. Jöhetnék azzal, hogy nem kellett volna felelőtlenül ígérgetni, de ha a közvéleménykutatásokat megnézem, a főpolgármester népszerűsége nem csökkent, tehát bizonyos értelemben neki van igaza, hogy olyan nagyon nem stresszeli magát rajta. Ha ez a felállás marad, akkor végül is nagy valószínűséggel újraválasztják, anélkül, hogy a város fejlődne, jó irányba változna akár egy tapodtat is. Na de hogy lehet ez?
A problélmát abban látom, hogy a programjának, ami egyébként normál esetben szerintem nem lenne megvalósíthatatlan, nincs valódi társadalmi támogatottsága. Támogatottsága annak volt, hogy ne a fideszes jelölt legyen a város és a kerületek élén, ami teljesült a választás napján, és ennek a feltételnek a teljesülése nem is engedi bezuhanni a főpolgármester népszerűségi indexét. A gond ott kezdődik, hogy ha egyszer át is verekedjük magunkat ezen a fostengeren, ami jelenleg szétcseszi a világot, akkor sem lesz több mozgástere Karácsony Gergelynek, pedig könnyen lehet, hogy az elvárások is valamelyest nőni fognak, ha visszakapjuk az életünket. A kormány szívatásai és ellehetetlenítő lépései valószínűleg nem fognak ritkulni, és itt fog megmutatkozni legerősebben annak a hiánya, hogy (szerintem) protest-szavazatokkal nyertek a választáson. Ugyanis ha valamit megtanultunk, hogy az erőből még ez a kormány is ért néha, és bizonyos ügyek mentén meghátrálásra lehet őket kényszeríteni. Ehhez viszont az kéne, hogy az ellenzék elérje, hogy a város lakossága kiálljon azok mellett a tervek, koncepciók mellett, amiket a kormány épp megpróbál elgáncsolni, és erőt demonstráljon. Ez pedig csak akkor megy, ha a győzelem valamiért, és nem valami ellen történik.
Persze, a politikusok számára ez kockázatokat is rejt, ami miatt igyekeztek arra nevelni a társadalmat, hogy ne foglalkozzanak a programokkal, vállalásokkal. Ugyanis azok az emberek, akik hajlandóak lennének polgári engedetlenségre, utcára vonulni, sztrájkolni például azért, hogy a kormány arányosabban sarcolja meg azt a rengeteg pénzt, amit a főváros megtermel, vagy hogy ne építsen több stadiont, az a tömeg akkor is utcára menne, ha a városvezetés nem kezdené el sürgősen a lakhatási válságot megoldani, vagy elmaradna az a bizonyos Tiborcz-adó, amit letudtak annyival, hogy a bíóság kimondta, lehet ezt az elnevezést használni. És igen, ez nem főpolgármesteri hatáskör, de akkor nevezze meg azokat a kerületi vezetőket, akik blokkolják a dolgot, és majd azokkal szemben állnak ki.
A program társadalmi támogatottsága nélkül hogyan fognak egy lopásra optimalizált intézményrendszert felszámolni, vagy megállj parancsolni a fucking Tiborcznak (igen, hazabeszélek kicsit), aki mérgezi a szállodapiacot (is), vagy akár egy töredékét is feltárni a korrupciónak? A NER-nek végtelen pénze és lehetőségei maradnak akkor is, ha esetleg leváltják őket, a végtelen pénznek pedig csak széles tömegek kiállásával lehet ellentartani, vagy minimum ugyanannyi pénzzel. Utóbbira kevesebb esélyt látok. Nyilván, ehhez az a szándék is szükségeltetik, hogy valóban változtatni akarjanak, ne csak beülni a NER vezérlőközpontjába, és nyitni a pénztárcákat, "Most mi jövünk" felkiáltással. Erről sajnos még nem győztek meg.
A fentiek miatt állok én úgy a szavazásokhoz, hogy a program átnézésén felül azt is igyekszem mérlegelni, hogy ki az, akiről feltételezem azt, hogy meg is akarja/fogja valósítani. Ezzel vállalom azt, hogy nem csak egy ikszet húzok be valahova, hanem el is kötelezem magam az adott program mellett, és kiállok érte, ha kívülről veszélyeztetik a megvalósulását, de ugyanekkora kiállást tanúsítok, ha azt látnám, a vezetés nem akarná tartani magát hozzá. Más utat nem látok arra, hogy a felelősség fogalmát valahogy visszavezessük a közéletbe.
Van egy olyan tesztelésre váró feltevésem, hogy amennyiben egy programban a szakmai, tudományos elvek kerülnek túlsúlyba a politikai szavazatvásárlásokkal és a kicsinyességgel szemben, néhány demokratikus alapelvhez tudja tartani magát, és tud kínálni valamilyen átfogó víziót, az dőljön akár jobbra, akár balra, mindenki meg tudja találni a helyét benne. Amiért azt mondom, hogy ez tesztelésre vár, mert ilyen programok akár léteztek eddig, akár nem, a pitiáner politikai ambíciók és a kapzsiság mindig mindent felülírtak.
Úgyhogy biztatnék mindenkit arra, hogy ha nem is betűről-betűre, de nézegesse meg a programokat, szánjon rá össz-vissz egy-két órát (már ha lesznek ilyenek...). Általában van olyan része, ahol röviden összefoglalják az egyes koncepciókat, és ha ott van valami érdekes, akkor azt a megfelelő részhez lapozva el lehet olvasni részletesebben. A másik (lehet csinálni kéne ebből egy internetes kihívást?), amit javaslok, hogy a választott program/párt ígéreteiből mindenki jelöljön meg pár darabot, ki mennyit érez magában, akár csak egyet-kettőt, aminek a megvalósulását nyomon követi, és időről időre kérje számon az illetékes vezetést, mi van vele. Ha kiderül, hogy basznak rá, ezzel a módszerrel már biztos, lesz egy csomó sorstársa, akivel tudja hallatni a hangját, ha pedig a megvalósítás elősegítéséhez valamilyen módon a támogatás demonstrálására van szükség, azt is megteszi (petíció, népszavazás, demonstráció). Nem kell sok, csak egy-két dolog. Tudom, hogy mindenkinek kisebb gondja is nagyobb ennél, de ha nem teremtünk meg valamilyen számonkérhetőséget, a politikusnak végső soron mégis csak a megválasztás, újraválasztás a célja, erre pedig pont annyi energiát fog fordítani, amennyit nagyon muszáj, és amennyit mi kikényszerítünk belőle. Ha pedig valami megvalósul, amiről kiderül, hogy hatalmas hülyeség, vállaljuk, hogy nem úgy ülünk le a haverokhoz a kocsmába vagy a családi vacsorához, hogy "Mert Gyurcsánynál/Orbánnál jobb volt?!?!?", hanem "Igazatok volt, belátom, hogy ez így nem jó, tévedtem.".
Nem hiszem, hogy ezzel hatalmas kedvet csináltam hozzá, de örülnék, ha lenne, aki csatlakozik. :)
