Pártunk és Kormányunk úgy határozott, hogy a salakszentmotorosi cukrászdát üzemeltető Cuki2000 Bt. vezetője, Ödön, alkalmasabb megítélni azt, hogy az alkalmazottaiknak kötelezővé kéne-e tenni az oltást, mint az egészségügyi kormányzat, a tisztifőorvos, vagy az egyéb, állami pénzen celebkedő kórházi nagyemberek. Tekintve, hogy az egészségügyi kormányzat élén Kásler Miklós áll, tisztifőorvost pedig Müller Cecíliának hívják, egyáltalán nem biztos, hogy ez nincs így. Jó, hát végülis nem ezért tartjuk fenn ezeket az intézményeket, hogy ilyen kérdésekben megalapozott, felelős döntést hozzanak, és akit kibasznak emiatt a munkahelyéről, az legalább elmehet megnézni a frissen összerakott Mátyás királyt. De nem is erről akarok beszélni, mert jó válaszom nekem sincs a témára.

Én ugyan cégvezető még nem voltam, csak annak a helyettese, de az előző két munkahelyem dinamikáját ismerve, ezt a döntést biztosan átnyomták volna rám, hogy legyen kit a busz alá dobni, ha beüt a krach, így elgondolkoztam rajta, én hogyan állnék hozzá egy ilyen döntés meghozatalához. Ezen keresztül megpróbálom bemutatni azt, hogy amennyiben nem a megfelelő emberekre bízzák ezt a dolgot, akkor hogyan, és milyen döntések születhetnek, aztán mindenki eldöntheti, hogy szerinte ez jól van-e így.

Első körben azzal indítanék, hogy mi az, amit vastagon leszarok: tulajdonképpen mindent, amiről a jelenlegi diskurzus/hiszti folyik. Leszarom a fóliasipkádat, a chip-ektől való rettegésed, az alapvető biológiai fogalmatlanságod, leszarom az emberjogi hisztidet, leszarom a járványügyi hisztit, a maszkokat, a víruscelebkedő orvosokat, a lélegeztetőgépeket, a távoktatást, a tanárokat, a nyugdíjasokat, a WHO-t, a kínaiakat, és Hugh Jackman-t. 

Amit nem szarok le: Ki tudok-e nyitni jövő héten? Ki tudok-e nyitni jövő hónapban? Két hónap múlva? Tudok-e fizetést adni a kollégáimnak? Csődbe fogok-e menni? Hol van ebben az egészben az átbaszás? (Mert az mindig van) El kell-e küldenem megint a fél személyzetet, és nekem kimondani a halálos ítéletet az anyagi helyzetükre? Engem mikor basznak ki az utcára? Meg ilyenek. Tehát amiket amúgy se szarok le.

Ez egyesek számára szívtelenségnek tűnhet, valószínűleg igazuk is van, de akkor hadd mondjam el, miért gondolkozom így. Azért, mert nem vagyok se orvos, se jogász, se emberjogi aktivista, se kormánytag, és hiába gondolok én ezt vagy azt ezekről a témákról, hozzáértés híján ezek a gondolataim semmivel nem érvényesebbek az átlag állampolgárénál, itt meg érvényes választ kell adni. Én nem ruházhatok fel jogokkal senkit, nem alkothatok törvényeket (ellenben be kell őket tartanom), szóval abban a koordinátarendszerben oldom meg ezt a problémát, amiben az összes többi problémát, mert egyrészt ez van, másrészt nincs más, nekem ezek a kereteim vannak. Kitörölhetem a seggem azzal, ha 10 év múlva, amikor az elefántcsonttornyokban meg a különböző újságok hasábjain talán nyugvópontra kerül ez a vita, akkor majd elmondják, hogy igazam volt-e vagy sem, ha addigra hatszor a híd alá kerül a cég összes dolgozója, velem egyetemben.

Miben játszunk?

Mielőtt meghozunk egy ilyen döntést, mindig érdemes felmérni a kockázatokat, megnézni, hogyan lehet relatív nyertesnek kijönni ebből a játékból. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy egyáltalán megértsük, milyen játékot játszunk, és mik a szabályok.

Onnantól, hogy ez a téma céges környezetbe helyeződik, már nem beszélhetünk járványügyi vagy emberjogi játszmáról, itt a felelősségről és a népszerűségről van szó. A kormány úgy ítélte meg, hogy az általa felelősnek tartott döntés népszerűtlen, jövőre meg választások vannak, úgyhogy átlőcsöli ezt a cégekre, de nem ilyen egyszerű ez. Ugyanis aki rosszul játszik, annak még az is kijöhet a végére, hogy felelőtlen és népszerűtlen is lesz, ellenben a felelős+népszerű státuszt elérhetetlennek tartják a saját maguk számára, ami az eddigi vírushelyzetre vonatkozó intézkedéseik és lopásaik alapján valószínűleg egy helyes következtetés részükről.

Felelőtlen és népszerű vagy népszerűtlen (Spórolás, bűnbakképzés)

Az egyik fő kockázat, hogy ugyan dönthetünk A és B opció között, és még akár érezhetjük azt is, hogy jól döntöttünk, nem tudjuk, hogy mikor fogja a kormány úgy átírni a szabályokat, hogy utólag kiderüljön, a mi válaszunk volt a rossz. Merthogy az addig oké, hogy én elvileg eldönthetem, kérek-e oltást a dolgozóktól, vagy sem, arról nincs szó, hogy ennek esetlegesen milyen vonzatai vannak. Azt már tudjuk az előző időszakból, hogy a ténylegesen megszorult ágazatokat a kormány nemhogy segítette/kompenzálta volna, inkább kivéreztette őket, hogy aztán a kormányközeli vállalkozók nagybevásárlást tartsanak. Ezek alapján tehát várható valami olyan szabályozás, ami a gazdaságot újraindítani hivatott jövőbeni támogatások rendszeréből igyekszik majd kizárni az egyes vállalkozásokat, amelyek nem valamelyik hűbéreshez tartoznak, mert az már kiderült, hogy erre a kormány nem szeret költeni. És akkor itt jön be először a felelősség kérdése.

Amikor egy probléma esetén elsősorban nem a megoldás, hanem az érzelmi kielégülés a cél, felelősöket keresünk. Ennek a folyamatnak rengeteg variációja van, lehet ezt nagyjából fair vagy teljesen undorító módon művelni (kis hazánkban az utóbbi a gyakoribb), de egy kérdés biztos elő fog kerülni: Megtettél-e mindent / megfelelő körültekintéssel jártál-e el a probléma elkerülésének érdekében? 

Tegyük fel, hogy megint szigorításokra/lezárásokra lesz szükség, vagy az általad irányított cégnél alakul ki egy járvány gócpont. Innentől kezdve, ha nem írtad elő a kötelező oltást a dolgozók számára, már te is a probléma része vagy, és az iménti kérdésre nem tudod azt mondani, hogy "igen". Elvégre Pártunk és Kormányunk adott a kezedbe egy eszközt, amivel te nem éltél, tehát ő mondhatja azt, hogy miért nyújtson anyagi segítséget olyan vállalkozásnak, aki immáron okozójává vált a lezárásnak, a járvány terjedésének. Tehát innentől kezdve te "felelőtlen és népszerűtlen" vagy, végbement a bűnbakképzés, és még további versenyhátrányba is küldenek.

Sokakban felmerülhet, hogy dehát a Mészáros csoportnál sem kötelező az oltás, és ilyenkor érdemes "puskázni". Higgyétek el, ha bármilyen probléma lesz, az összes állami kutatóközpont azt fogja kihozni, hogy nem a Lőrinc szállodájában/gyárában/akármijében alakult ki a gócpont, hanem az utcavégi büfében vagy dohányboltban, és ugyanúgy meg fogja kapni a világ összes pénzét, mert egyetlen fertőzésért sem ő lesz a felelős.

Amennyiben az utóbbi probléma nem áll elő, akkor viszont még maradhatsz "népszerű", aki nem kényszerít rá semmit az emberekre, stb., ez azonban teljesen lutri. A kormányt nem úgy ismerjük, mint aki nem szereti utólag átírni a szabályokat a számára legelőnyösebb módon, és hát bűnbakkeresésben/ellenséggyártásban is világelsők, de még ha nem is így lenne, akkor se biztos, hogy előnyös egy ennyire bizonytalan tényezőtől függővé tenni azt, hogy jól fogunk-e végül kijönni egy helyzetből, ettől még persze simán lehet, és valószínűleg sokan is fognak kockáztatni, mert ha bejön, akkor ennek a játszmának ők lesznek a relatív nyertesei. Esetleg építhetnek arra is, hogy ha a választások során kormányváltás lesz, akkor amúgy is visszaveszi az állam ezt a terhet.

Felelős és népszerű vagy népszerűtlen

Ha a teljes lakosság átoltottságát nézzük, akkor az oltás kötelezővé tételének az egy valódi kockázata, hogy potenciálisan az alkalmazottak 40%-a azt mondja, hogy akkor köszöni szépen, elmegy olyan helyre dolgozni, ahol nincs ilyen követelmény. Nyilván ez egy extrém eset, és biztos lesz, aki beoltatja magát az előírás miatt, de ha az állományod 20 százaléka áll fel egyik pillanatról a másikra, már akkor se biztos, hogy te holnap ki fogsz nyitni.

Ezen kívül valószínűleg meg fognak jelenni a sajtóban a listák, hogy mely cégek kötelezik a dolgozókat az oltásra, és el lesznek mondva mindennek. Rendelkezni akarnak a dolgozók teste fölött, önkényesek, covidnácik, biztos megvették Bill Gates-től a chipeket irányító programot, mittomén. 

Ott van az a kockázat is, hogy ha sok cég vezeti be a kötelező oltást, vállalják az ezzel kapcsolatos konfliktust, felmondásokat, megugrik az átoltottsági ráta, és ennek ellenére nem fújják le a járványhelyzetet, ismét megtörténik egy bűnbakképzés, miszerint teljesen felesleges módon önkényeskedtek a dolgozóik fölött, és írták elő nekik az oltás felvételét a gonosz tőkések, biztos valami egyéb érdekük fűződött hozzá. Ez megint egy olyan dolog, amit egy cég nyilvánvalóan nem tud felmérni, mert egy teljesen random összetételű igazgatóság/felsővezetés honnan tudná a választ egy olyan problémára, amire szemmel láthatóan az erre fenntartott intézmények se tudnak megnyugtató választ adni.

Ezeket a negatív hangokat persze lehet többé-kevésbé ellensúlyozni, ha van egy talpraesett PR menedzser a cégnél. Lehet némi sajtófelületet vásárolni és azt teleénekelni olyan szólamokkal, hogy "az egyetlen felelős döntést hoztuk meg" és "nekünk ennyire fontos az emberek egészsége", stb., ami nyilván egy hazugság, mert nem értenek hozzá (ahogy az olvasók se), de eladható. Tehát mondjuk, hogy ez a kockázat legalább mérsékelhető, a gond tényleg akkor van, ha ennek ellenére nem szüntetik be a járványhelyzetet, mert akkor megy a kukába a sok pénz és energia, amit arra fordítottak, hogy valahogy túléljék ezt a szitut, nem beszélve a felmondási kockázatról, ami az üzemelést is veszélybe sodorhatja.

Vannak kivételek

Több olyan résztvevő is van ebben a játékban, akik valamilyen előnnyel indulnak, és ezt érdemes lehet kihasználni, mert az ismertetett kockázatok mérsékelhetőek. Illetve ez a "hogyan oldanám én meg ezt a problémát" rész.

Első körben érdemes tájékozódni a dolgozók jelenlegi átoltottságáról. Én pl. eddig mindig Budapesten dolgoztam, ahol amúgy is magasabb az oltottak aránya, illetve konkrét statisztikám ugyan nincsen rá, de az ágazati pletyikből meg fórumokból kiindulva, a vendéglátás-szállodaiparban, amiben én tevékenykedem, kifejezetten magas ez az arány, mivel minket eléggé földhöz vágott ez az egész, ezért sokan az egyik vesénket is odaadnánk már azért, hogy újra tudjunk dolgozni, vagy legalább a 2-3 évvel ezelőtti fizetésünket megkapjuk. Szóval ha kiderül, hogy a cégnél amúgy is teljes vagy közel teljes az átoltottság, akkor ilyen értelemben tét nélkül mondhatom azt, hogy oké, akkor mostantól kötelező, mert nem változtat semmin, és erre hivatkozva a későbbiekben nem csinálhat belőlem bűnbakot az állam.

Igaz, hogy ebben az esetben, ahogy írtam is, lehet számítani a covidnácizásra, tökmindegy, hogy a cégen belül mennyire elfogadott/támogatott a döntés. Erre ott az önvédelmi-PR, de az még mindig elég kétesélyes, én nem emiatt mernék ebbe az irányba lépni. Az van, hogy rengeteg cég esetén, az emberi jogokon hisztiző újságírók nem sok kárt tudnak okozni. Van egy nagyjából 200ezer fős célközönség, aki ezeket az orgánumokat eltartja, és foglalkozik velük (én is ide tartozom, most nem a magánvéleményemről beszélek), viszont ez a közönség így egyben pont csak ezeknek a cégeknek a célpiaca, nincs más olyan szereplő, aki konkrétan ugyanezeket az embereket akarná megszólítani. Lehetséges, hogy átfedésben vannak valamivel, de például egy budapesti szálloda esetében ők egy hibahatáron belüli részét képezik a célközönségnek. Nem mondom, hogy egy esetleges covidnácizós negatív PR-kampány ártalmatlan volna, de az általam targetált (bocsánat ezért a csúnya szóért, sajnos ezt használom) közönséget valójában nem (vagy nem nagyon) fogja elérni. Úgyhogy a szívtelen cégvezető képzeletbeli székéből azt tudom mondani, hogy írjatok, amit akartok, hányjatok vért nyugodtan, legalább kopik a billentyűzet.

Tovább haladva a megcélzott csoportok vonalon. Az ágazat nagyobb cégei sok kutatást rendeltek meg azzal kapcsolatban, hogyan éreznék biztonságosnak ismét az utazást az emberek, és a "minden alkalmazott legyen beoltva" dolog elég előkelő helyen végzett. Tehát ha valaki behisztizik azon, hogy nálam kötező az oltás, azzal csak felhangosít egy olyan tényt, ami bevételszerzés szempontjából nekem előnyös.

Nyilván ez a megoldás csak kevés esetben működőképes, de ezek alapján nem elképzelhetetlen, hogy mikrokörnyezetben a "felelős és népszerű" kombó is kihozható, ha az egyes kockázati elemek súlyát megfelelő mértékben tudjuk csökkenteni.

Nem tetszik? Nekem se.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezt a problémát ilyen módon kell megoldani, csak azt, hogy ez egy valószínű gondolatmenet azoknak a fejében, akikre most rátolták ezt a felelősséget.

A cégvezetőnek nem az a dolga, hogy a liberális véleményelitet boldoggá tegye, hanem adott esetben napról napra megvívni azt a harcot (mert itthon ez valóban egy harc), aminek keretében az általa vezetett cég tovább működhet. Élhető munkakörülményeket kell teremteni a dolgozók számára, amiben nyilván a tisztességes fizetés is benne van, biztosítani kell a szolgáltatás színvonalát, fejleszteni kell a vállalkozást, stb., és ezt csak úgy lehet, ha a cégnek bevétele van, tehát értelemszerűen azt a megoldást fogja az illető cégvezető választani, ami ezutóbbit a leginkább valószínűsíti.

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor miért nem oldunk meg mindent ezzel a sémával? Minek vannak politikusaink meg választások? Minek tartunk fenn százmilliárdokból egy szervezetet, ha ezek ennyire se képesek, és csak lopnak? Minek fizetünk adót? És még ezer ilyen talány.

Én nem szeretnék olyan világban élni, ahol így döntünk a közös dolgainkról, és nem hiszem, hogy az állam gondolata úgy általában haszontalan lenne. Csak ne haszontalan emberek üljenek benne.