Amikor éppen nem a saját szakmám (és egyben életem) ellehetetlenülésével foglalkozom, olyankor bele-belenézek a nagypolitika műsorába. Olyan dolgokra keresem a választ például, hogy van-e esélyem arra, hogy egyszer majd nem másodrendű állampolgárként kell élnem a saját hazámban. Egyesektől kaptam…

Fél szemmel néha ránézek, hogy áll ez a nagy ellenzéki összeborulás, és mindig eszembe jut egy újabb valami, amivel kapcsolatban hiányérzetem van. Nyilván, ezek közül a legnagyobb továbbra is az, hogy én nem igazán érzem magam megszólítva, de persze, ha egyszer kiszülnek magukból valami programhoz…

Régóta idegesít, hogy kegyetlenül elbeszélünk egymás mellett vírusügyben. Nem sanszos, hogy pont én fogom megváltani a világot ezzel a bejegyzéssel, de ha egy rövid ideig megpróbálok jóhiszeműen hozzáállni a járványhelyzet, és a vele járó gazdasági válság kezelésében fellelhető diszkrepanciákhoz…