Régóta idegesít, hogy kegyetlenül elbeszélünk egymás mellett vírusügyben. Nem sanszos, hogy pont én fogom megváltani a világot ezzel a bejegyzéssel, de ha egy rövid ideig megpróbálok jóhiszeműen hozzáállni a járványhelyzet, és a vele járó gazdasági válság kezelésében fellelhető diszkrepanciákhoz (ezt használjuk magyarul? olyan okos hangzása van, hogy bennehagyom), és nem rögtön rásütni, hogy ez megint egy ostoba kommunikációs háborúvá aljasult, mint ebben az országban minden, hátha rájövünk valamire. Mindehhez testhezálló alapállást választottam magamnak, ugyanis én alakítom a "hülye állampolgár" szerepét ebben a történetben.

Hozzáteszem, hogy most ugyan gyorsan átfutottam pár cikket, de az ilyen külölnböző számokban és ezek ilyen-olyan olvasatában nem vagyok teljesen képben, mert egy pár hónapja eldöntöttem, hogy limitálom a koronavírussal kapcsolatos híradagomat, mert elviselhetetlen volt már, és agyfaszt kaptam tőle minden nap, hogy 30 értesítés jött a telefonomra olyan hírekkel, hogy "lehet, hogy ez lesz, de lehet, hogy tök más", meg ahogyan mindenki magyarázta a bizonyítványát. (Azért nagyjából meg merem tippelni: egyik oldalon Orbán Viktor gonosz gyilkos, mert nem azt csinálja, amit mond az ellenzék, a másik oldalon Orbán Viktor mindent jól csinált, amúgy meg Soros. Eltaláltam? Most spóroltam meg fél évnyi olvasást és klikkelgetést) Ez nem jelenti azt, hogy teljesen kizártam volna a dolgot (ez egyébként is lehetetlen lett volna), de igyekeztem azokra a dolgokra koncentrálni, amik mögött kellő megalapozottságot láttam, vagy tényleges információértékkel bírt számomra. Így például, a külföldi szaksajtót és a szakmai tech oldalakat kivéve, nem foglalkozom azzal a szégyenletes tenyérjóslással, amit a turizmus kapcsán művelnek az ilyen-olyan elemzők/újságírók, mert hetente gondolják meg magukat, hogy akkor most 2022-re, 24-re, vagy igazából soha nem fog visszaállni a pénzkereseti lehetőségem és a szakmám, és jön az új világrend, ahol tutajjal fogunk közlekedni. Azóta számtalan ilyen jelentés megjelent, és még a magukat nívósnak tartó cégek, mint az STR (ez egy ilyen foglaltsági adatokat gyűjtő izéke, akinek vannak elemzői is, csak ide önkéntes alapon szolgáltatsz adatot, tehát nem NTAK) változtatja hétről hétre az álláspontját, és okád ki magából egymásnak ellentmondó előrejelzéseket. Arra jutottam, hogy az ilyen jellegű elemzések hátterében a meghatározó faktor az elemző kedve, hogy melyik számokat szeretné éppen nézni, totál használhatatlan. Vagy a "digitális lobbi" is jött a hülyeségeivel, ahol még a seggtörlést is applikáción keresztül képzelik el, már a jövő évtől. Azokra a kérdésekre persze nem tudtak válaszolni, hogy egy alapból rossz bérszínvonalú szakma honnan fog a mostani, elég diverz hátterű és fizetésű dolgozói helyett leakasztani ugyanennyi műszaki-, vagy IT irányultságú embert ennek a működtetésére, akik egyrészt nincsenek elegen, másrészt ezek általában elég okos emberek ahhoz, hogy ne akarjanak szállodában dolgozni, és ha mégis, akkor ott nincs mese, meg kell őket fizetni. Mindegy is, elkalandoztam.

Lényeg a lényeg, mindenki ontja magából az okosságot, és reménykedik abban, a 30 blöffből majd az egyik bejön, és akkor majd utólag okosnak fog tűnni, mert akkor lehet mutogatni, hogy "jaj, hát én ezt megírtam már a járvány elején", és a másik 29, ennek teljesen ellentmondó ugyanilyen megírására már senki nem fog emlékezni. Egy ember már biztos lesz, aki vissza fogja ezeket nézni.

Egy kis kitérő után rá is kanyarodnék a témára. A klasszikus vírustagadó/vírusrelativizáló szemléleteket most kidobnám a képletből, és lerendezem annyival, hogy szólásszabadság van, és nem cenzúrával kell ellene küzdeni, hanem korrekt tájékoztatással, szerintem, de amikor bedobják ellenem azt az érvet ilyenkor, hogy ezen emberi életek múlnak, akkor arra nem tudok mit mondani, mert én nem tudom bizonyítani, hogy nem, őt meg nem érdekli. Szóval, egy darabig létezett egy tényleges vita, amit végül ugyan nem folytattunk le egymással, és átment politikába az egész (azért értékeljük a lehetőséget is, én azt mondom), de van egy olyan leosztás, ahol a járványkezelést akkor értékelik sikeresnek, ha minél szigorúbb intézkedésekkel korlátozzák az emberek egymással való érintkezését, mert így lehet a leggyorsabban megállítani a terjedést, és van egy másik, ahol a cél az lenne, hogy csak annyi, és olyan korlátozó intézkedést vezessenek be, amennyi feltétlen szükséges a járvány kordában tartásához. Mindkét oldalnak van egy társadalmi-, és gazdasági vetülete is, ami komplikálja az egyenletet.

Teljes lezárás

Nem lehet elvitatni ettől a megoldástól, hogy nagyon hatásos, ha az esetszámok visszaszorítását nézzük. Ami miatt nagyon vonzó lehet az erre épített kezelés az az, hogy a fehérköpenyes társadalom leginkább ezt támogatja. A megnevezés nem véletlen, a fehérköpeny effektusról biztos hallottatok már (=ha az orvos mondja, az biztos úgy van, mert ők nagyon sokat tanulnak, meg tudják nevezni az emberi test 206 csontját, én meg nem). Nem mellékes az sem, hogy ez az egész korona-sztori egy egészségügyi válsághelyzetnek indult, aminek ők a tudorai, tehát az a verzió nem létezik, ahol az ő véleményüket valaki nem veszi figyelembe. Ha mégis, akkor ott nagyon sok gödröt kell majd ásni. 

Több ország is sikeresen alkalmazta ezt a fajta kezelési módot, a legmarkánsabb példa Kína, ahol először kitört a járvány. (Igen, láttam, hogy már valamelyik országban X éve kimutatták a vírust, de nem ott lett belőle járvány, és biztos fogunk még olyan "tanulmányt" olvasni, hogy kiderült, hogy Jézus valamelyik követője is koronavírusos volt) Tudni kell azonban, hogy a teljes lezárást alkalmazó országok nem éppen demokratikus berendezkedésűek. Egyrészt, az emberek jobban hozzá vannak szokva, hogy fentről irányítják az életüket, másrészt ezen országok kormányai nem félnek - számunkra - szélsőséges módon érvényesíteni ezeket a szabályokat. Ennek a módszernek köszönhetően Kínában hamar visszaállt az élet, és ha bárhol felüti a fejét a vírus, azonnal zárnak, és karantén. A kínai gazdaság ennek következtében nem is fordult át recesszióba, ők már túl vannak a nehezén. 

De nem csak a felülről vezéreltség kellett ehhez. Kínának hatalmas belső piaca, és saját valutája van, ami szintén kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy ezt ilyen jól megúszták. Ma már nem sok köze van a kommunizmushoz Kínának (egyesek szerint sose volt), hiába van benne az állampárt nevében, de ami mégis a régiben maradt, az az állami tulajdon, ami ebben az esetben szintén segítségére volt az ottani kormánynak. A termelést bármikor, rövid idő alatt a válságkezelés szolgálatába tudják állítani, és segíteni tudja a kilábalást, legalább egy válságkezelésnyi időre önellátóvá tudják tenni magukat. A többi ország Kínába kiszervezett termelése, és annak kiesése miatt pedig, ha nagyon akarnák a kínaiak, szinte bármennyi segítséget kérhetnének ezektől az országoktól, hogy mihamarabb visszaállhasson az említett kiszervezett termelés. Tudtommal egyébként nem igazán kértek, szóval ezt a lapot ki se játszották. 

A másik, szerintem legerősebb érv az ilyen típusú járványkezelés mellett az a halálesetek számának minimalizálása. Mert egy vírushelyzetben mégiscsak emberi életekről van szó, bárki bármit mond. A kérdés az, hogy vajon empirikusan kijelenthető-e, hogy a teljes lezárás minden esetben a legkevesebb halálozással járó megoldás-e, minden országban?

Részleges, fokozatos lezárás

Vegyes sikerességgel alkalmazták, főleg az euróatlanti övezetre jellemző. A célját - amennyire én értem - úgy fogalmazza meg, hogy annyira tartsa kordában a járványt, hogy az adott ország egészségügyi rendszere ne omoljon össze a terhelés alatt, amit a vírusos megbetegedések okoznak, törekedve arra, hogy az emberek szabadságát valamilyen kidolgozott terv szerint szabályozza, de ne vegye el teljesen. A karanténnal, kijárási tilalommal ellentétben itt "kijárási korlátozások" vannak, például itthon is. Jobb helyeken a korlátozások kidolgozásába bevonnak szakértőket, akik megpróbálják kiszűrni azokat a típusú "találkozási pontokat", ahol a vírus nagyon könnyen belobbanhat, és sok ember fertőződhet meg. Néhány helyen ezeket a korlátozásokat a társadalom bevonásával hozzák meg, és valamilyen kompromisszum mentén, például betiltják az 5-10-20-50 főnél nagyobb eseményeket, mindenhol kötelezővé teszik a maszkviselést, külön figyelmet fordítanak az idősotthonokra, kórházakra, ahol mégnagyobb a kitettség, ilyenek.

Az egyik érv, ami emellett szól, és amiért pont ezek az országok alkalmazzák, az egyrészt a - hol többé, hol kevésbé - demokratikus berendezkedés: az ilyen típusú társadalmakban például fontos szempont a különböző törvények és szabályozások megalkotásánál az életszerűség. Ez egy olyan kompromisszum, ami úgy kezeli felnőttként a társadalom tagjait, és tartja tiszteletben a szabadságjogaikat, hogy közben ezek az egyének mégis számonkérhetőek maradnak (nem raknak ki pl. egy ötvenes táblát az autópályára, mert senki nem tartaná be, de a 130-as táblánál már lehet azt mondani, hogy nem véletlenül lett ez kitalálva). Mivel a világ ezen felén nem divat a rendőrállam, életszerűtlen szabályokat nincs is kapacitás betartatni, tehát egy idő után mindenki megszegné, mert látnák, hogy nincs következménye, és könnyen vonja le a társadalom azt a következtetést, hogy akkor másnak sincs, ez pedig egy nagyon rossz spirált indíthat el (helló, magyar adó-, és munkatörvények), vagy egyszerűen lázadás tör ki, ami járványkezelési szempontból bizony tömegrendezvénynek számít. Ez most nyilván nagyon le van egyszerűsítve, de nézzétek el nekem. A másik fontos érv a részleges lezárások mellett, hogy elvileg ezzel könnyebb elkerülni egy gazdasági katasztrófát, amit az okozna, ha teljesen megállna a termelés az egyes országokban. Mivel elég durva körbetartozás van a világon, és néhány ország még a központi bankjuk, valutájuk mentén is kötve van egymáshoz, nagyon hamar bekövetkezhet, hogy valamelyik állam inszolvenssé válik a hiteleivel, és akkor ő ránt magával mindenkit. Tehát, ha van is ország ebben a térségben, aki tudott volna kivitelezni valami kínaihoz hasonló teljes lezárást, azon még mindig ott van a többi, tőle gazdaságilag függő ország nyomása, hogy ne tegye.

Tehát ebben a kezelési útmutatóban sokkal erősebben helyet kapnak a társadalmi-, és gazdasági szempontok. Szerintem ezt leginkább kényszer hatására teszik, de talán nem baj az, hogy vannak olyan országok, ahol ez a kényszer már meg tudott születni. A szóban forgó országok úgy tették magukat gazdaságilag egymástól függővé, hogy közben nem tudnak összehangoltan működni. Az EU, mint hatékony működés antitézise, saját mércéje szerint, rekord gyorsasággal fogadott el egy mentőcsomagot, amiből pénzt, ha jól értelmezem a cikkeket, legkorábban 2021 közepén látunk. Jelzem, a válság 2020 elején kezdődött, ráadásul legalább 2 hónap felkészülési időnk volt rá, mert láttuk, mi történik Kínában. Oké, fontos lépés az európai integrációban, és máskor 5 év alatt se képesek elfogadni valamit, de azért mégis van egy kis hiányérzetem.

Azt azonban nehéz lenne elvitatni ettől az irányelvtől, hogy figyelembe vesz olyan dolgokat is, mint például a válság okozta megnövekedett munkanélküliség, ami sokszorosára növeli a depresszió, az öngyilkosság, függőség kialakulásának, törvénysértő magatartás kialakulásának kockázatát az egyéneknél, és egyik se túl jó dolog. És mivel itt senki nem tudta volna akkora hatékonysággal átállítani a termelését, mint mondjuk Kína, egy esetleges teljes lezárás is jóval komolyabb negatív hatásokkal járt volna. Mondom ezt úgy, hogy azért a kínai helyzetről nem olyan könnyű tiszta képet kapni, hogy az ottani emberek ezt tényleg hogyan viselték, viselik, úgyhogy ez mindössze feltételezés. Szóval így a svédek, úgy a svédek, tökmindegy, igazuk van-e, valójában az egyetlen tényleges opciót választották, és legalább kitartottak mellette, míg néhány ország megpróbált pár hétig Kínát játszani, hogy rájöjjön, az itt nem pálya.

A nagy hátulütője a részleges korlátozások alkalmazásának, hogy ez egy precíziós művelet, míg a másik egy amputáció. A lábunk számtalan módon megfájdulhat, amire az orvos javasolhatja az amputációt, mint tuti megoldást, mert akkor végülis biztos megszűnik a fájás, de ennyi falábú kalózzal nem bírna el ez a világ. Viszont, ha a szóban forgó lábfájást meg félrekezeljük, akkor úgy járunk, mint szegény Dr. House, és az életünk hátralevő része sántaságunk körül fog forogni. Lehetőséget ad továbbá arra is, hogy eltérő vélemények alakuljanak ki arról, még a kezelés folyamatában, hogy mit kéne csinálni, és polarizálhatja a társadalmat, ami kisebb-nagyobb csoportokat hajlamossá tehet a szabályok megszegésére. Ezt egyébként a korrekt és következetes tájékoztatással lehetséges az értelmes vita keretein belül tartani. És ezzel el is érkeztünk a következő pontunkhoz.

A feladat adott, már csak meg kéne oldani

Mint azt fentebb is írtam, elég vegyes ennek a modellnek a sikeressége, aminek oka a modell gyakorlatba ültetésének különbségei közt keresendő. Sajnos a legrosszabb eset ütötte fel a fejét, ami nagyon gyakori a 21. században, ugyanis szóban egyetértettünk a célokban, csak sajnos senki nem ugyanazt értette alatta. Nagyjából mint amikor azt mondjuk valakinek, hogy "mindjárt", és a fogadó fél ezt 5 percnek interpretálja, a küldő meg fél órának, és tök jogos lesz a sértődés a végén. (Vagy amikor azt mondod, hogy "mindjárt", és a másik úgy érti, hogy "vegyünk már egy vasutat")

Mi a cél? Esetszámok minimalizálása, hogy minél kevesebb ember haljon bele a járványba, és ne dőljön be az egészségügyi ellátórendszer. Negatív társadalmi-, és gazdasági hatások mérséklése, és a majdani kilábalás elősegítése, amit leginkább a munkahelyek megőrzésével, és az emberek elnincstelenedésének megakadályozásával lehet elérni. Úgy is mondhatjuk, hogy arra kell törekedni, hogy a gazdaság motorja a munka előtti ütemen legyen tartva, hogy amikor újraindulhat, akkor csak sebességbe kelljen rakni, és pörögjön tovább (nem értek a műszaki dolgokhoz, de valami ilyesmit magyaráztak a Mazda SkyActiveX motorjáról, hogy miért olyan smooth a váltója meg a start-stop rendszere). Valószínűleg ahányan elolvastátok, annyiféle konkrét gyakorlatra gondoltatok azok alapján, amit leírtam.

Amit 2008-ból (elvileg) megtanultunk, hogy a gazdasági válságot nem lehet sikeresen kezelni megszorításokkal, mert az válság folyamatával prociklikus (vele összhangban mozgó), tehát tovább mélyíti, és nehezebbé teszi a kilábalást. Az anticiklikus gazdaságpolitika szerintem egyébként tök szép szó. De mint mondtam, ez alatt elég sok dolgot lehet érteni, mint ahogy a jogállam, vagy akár a mindjárt alatt is. Ez alapvetően nem lenne feltétlen baj, mert az egyes országok is annyira különböznek, mind társadalmilag, mind gazdaságilag, hogy nem is lenne célszerű egy "Anticiklikus Gazdaságpolitika for Dummies" könyvet kiadni, ahol pontról pontra leírják, mit kell csinálni, de azért vannak alapelvek, amiket be kell tartani a sikerességéhez. Hagyni kell elszállni a hiányt, pénzt kell pumpálni a gazdaságba, és legfőképpen keresletet kell élénkíteni, tehát nem szabad hagyni, hogy az emberek lecsórósodjanak, és továbbra is költekezzenek, hogy életben maradjanak a vállalkozások.

A másik nagyon fontos faktor az idő. Nem elég jól meghatározni az intézkedéseket, azokat megfelelő időben is kell meghozni. Például Magyarországon időben vezették be az első hullám során a korlátozásokat, így a tömeges megbetegedéseket egy az egyben sikerült elkerülni, amit kevés ország mondhat el magáról. Nem így a gazdasági intézkedéseket, és nem így a második hullámnál. De ezt egy kicsit szálazzuk szét.

Ausztria a mi laboratóriumunk, de Németországnál van hozzá a kulcs

Mint azt mondottam volt, az idő nagyon fontos tényező. Ha ez az állítás igaz is lenne, akkor joggal merül fel a kérdés bennem, a hülye emberben, hogy ha minden intézkedéssel hetekig várunk, hogy megnézzük, ott bevált-e, akkor az az intézkedés még "up-to-date"-e, és célszerű-e itthon is bevezetni? Mert azért csak eltelt 2-3 hét.

Nem mehetünk el amellett sem, hogy Ausztria általában véve jobb gazdasági helyzetben van, mint mi, így lehet azt mondani, hogy neki tovább ér a takarója, akármit is csinál. Ez amúgy nem teljesen igaz, mert itt például fel kéne ismernünk a velük szembeni előnyünket (mert van ilyen), mégpedig az, hogy nálunk nincs euró, tehát a modern monetáris elmélet nyújtotta lehetőségeket könnyebben tudnánk kihasználni. Bevallom, nem vagyok gazdasági szaki, szóval csak abból tudok tájékozódni, amit magamtól elolvasok, és valahol megértem azokat a véleményeket is, akik ezt "ezoterikus baloldali" gazdaságelméletnek nevezik, az a kritika viszont inkább, ahogy elnéztem, az alapjövedelemre, és az alapjövedelem monetáris finanszírozásáról szól (és az a része szerintem tök jogos), nem a válságkezelésről. Ez egyébként az az elmélet, miszerint a Nemzeti Bank nyomtathat pénzt és finanszírozhatja a költségvetési hiányt ebből, amíg az ország saját valutával rendelkezik, mert addig nincs baj, amíg nem devizában adósodsz el (persze nem nyakló nélkül, mert egy ponton beüt az infláció, de nem rögtön, mert a válság alatt lecsökken a kapacitás kihasználtság, amit ilyen nyomtatott pénzzel, vissza lehet a normális szintre növelni, és csak akkor következik be infláció, ha ezt meghaladja, tehát amikor átfordulna abba, hogy több pénz kerget ugyanannyi kínálatot). Szokták még azt is mondani erre, hogy dehát az Európai Központi Bank tiltja. És akkor mi van? Lesz megint egy hetes cikkelyes eljárás X év múlva, ami pert ráadásul neg is nyerhet a magyar állam? Na és ha elveszíti? Aggodalommal, esetleg, urambocsá', komoly aggodalommal fognak nézni Magyarországra? Hagyjuk már. Vagy csak akkor tartunk be nekik, ha nincs valódi tétje? Ha ettől talpra állna a gazdaság, és egy rizikófaktorral kevesebb lenne így a kalapban az EUnak is, szerintem leszarnák. (Eddig is azt tették, csak volt hozzá homlokráncolás)

Amellett sem mennék el említés nélkül, hogy a szavak szintjén tényleg hasonlítanak az intézkedések az osztrákokéhoz, de egy-két apró részletet azért megváltoztattak. Például, csak hogy hazabeszéljek, a szállodák és éttermek támogatását az osztrákok a tavalyi számok alapján számolták ki, itthon meg az ideit vették alapul (erről részletesebben írtam már korábban), ami nyilván picsafüst, mert hónapok óta üresen kong minden, azt meg nem nehéz megtéríteni. Ehhez képest tavaly novemberben a magyar szállodák átlagfoglaltsága 60,3% volt, a mostani (még nem jött ki a novemberi KSH) 5% körülihez képest elég tetemes a különbség. Tudom, hogy mindig a turizmusvendéglátást hozom fel példának, de azt legalább ismerem valamennyire, és azért lehet elég jól következtetni a többire is belőle. Ugyanígy a "Kurzarbeit" bevezetésénél is voltak hasonló kozmetikázások, ami így végül nem jelentett segítséget a legtöbb embernek és cégnek. Például egy olyan cég, akinek a teljes bevételi forrása megszűnik, nem tud ezzel mit kezdeni, mint ahogy az adókedvezménnyel se, mert adózni csak abból lehet, ami van. A második fordulós Kugelschreiber Kurzarbeit pedig már szintén nem jelentett megoldást azoknak, akik már tavasszal elvesztették a munkájukat, és azoknak se, akiket idő közben levettek minimálbérre (a vendéglátásturizmusban nagyjából ez a két verzió van, esetleg még a fizetés nélküli szabi), de összességében egy fokkal jobban kivitelezték, azt is el kell ismerni. Itt is jó lett volna nézni a tavalyi számokat, de amúgy ha a szállodák megkapták volna a tavalyi év alapján számolt támogatást, akkor lehet még Geschwindigkeitsbegretsung Kurzarbeit se kellett volna.

Azért azt is lehet szegről-végről tudni, hogy a mi dolgaink inkább Németországhoz, és annak is leginkább az autóiparához vannak hozzáillesztve. Én speciel ennek nem örülök, konjunktúrában sem, viszont ez van. Szerintem ha felelősen akart volna eljárni a kormány, akkor ezt ő is megosztotta volna velünk. Válság van, ilyenkor a politikai kicsinyeskedést félre kéne tenni, és meg kell mondani a tutit, nem népszerűségi versenyt csinálni. A hülye emberben felmerülhet az a kérdés is, hogy az első hullámban, ahol számszakilag tizedennyire volt para a helyzet, miért volt ilyen szigorúság, és most ez miért maradt el nagyon sokáig? Vagy miért nem vonták le az első hullámból a megfelelő következtetéseket, hogy ez a "nagyonjobbos", tulajdonképpen hiányt elszállni hagyó, de közben mégis megszorító kezelés nem jön be, mert még a többi jobbos kormány se ezt csinálja. Számomra érthetetlen. De akkor ugrok is a következő pontra, mert egyelőre eleget ekéztem Pártunk és Kormányunkat.

A hiszterizálás

Van nekünk (van?) egy ellenzékünk. Litkai Gergely kiváló humorista fogalmazott úgy, szerintem az eddigi legtalálóbb módon, hogy olyanok, mint amikor a hurkából próbálunk meg disznót csinálni. Na most, képzeljük el, hogy ez valakinek összejött: milyen lehet az a szegény malac, és milyen lehet a viselkedése? Neki valószínűleg még Orbán Viktor se köszönne előre. Az én meglátásom szerint a jelenlegi ellenzék legnagyobb problémája, hogy nem ők ülnek a NER trónján, mindenki másnak meg az velük a problémája, hogy súlytalanok, és nem igazán tesznek ellene (egy-két kivételt leszámítva).

Kezdődött ott, hogy volt az első rendkívüli jogrend bevezetéséről szóló szavazás. Igen, a kormánytól szép gesztus lett volna, ha ennél a szavazásnál kivételesen nem rúg bele a lábhoz szoktatott ellenzékébe, de számítottunk másra? Egyetlen pozitívuma volt az egész vitának, hogy Tóth Bertalan (MSZP elnök, úgyse tudtad volna) vérnyomása életében először felment 90-re 55-ről, de ennyi. Az ellenzék ráfeszült, óbégattak, diktatúrát kiáltottak, a szokásos. Én 2012 óta azt hallgatom, hogy diktatúra. Egyrészt, szerintem Filippov Gábor hibrid-rendszer leírása illik erre a legjobban, másrészt ez már rohadt unalmas, harmadrészt egy diktatúra nem ilyen, vagy ha igen, akkor 2012-ben meg mi volt? Na mindegy. Egyébként akármilyen jogrendet szavaznak meg, ugyanúgy kétharmada van a kormánypártnak, valójában teljesen lényegtelen már, hogy lefutnak-e ilyen tiszteletköröket, hogy veszélyhelyzetet hirdessenek. Itt azért azt kiemelném, hogy néhány ellenzéki polgármester, és - meglepve tapasztaltam, de - Karácsony Gergely főpolgármester tényleg végeztek érdemi munkát a járványkezelésben (illetve Cseh Katalin momentumos és Rig Lajos jobbikos politikus, akik önkénteskedtek az egészségügyben), míg a többi szerencsétlen csak hisztizett (vagy elemzőket perelgetett, mint a kispesti polgi).

Miután a kormánypárt puszta formaságból szavazott magának egy rendkívüli jogrendet, az ellenzék ismét azonosulni tudott saját súlytalanságával, és elkezdte rontani a helyzetet. Tudatában annak, hogy bármit mondhatnak, mert a kormány úgyis mindent figyelmen kívül hagy, gondolták, hogy megragadják az alkalmat arra, hogy valahogy azért mégis egy kis politikai hasznot húzzanak ebből a helyzetből. Elkezdték a közvéleményt tüzelni a minél szigorúbb lezárások mellett, meg gyilkosozni, pánikot kelteni. A szigorú korlátozások mellett igenis szólnak érvek, ahogy azt fent is láthattuk, de nekik fontosabb volt kihangsúlyozni Dr. Miniszterelnökúr felelősségét. Folyamatosan jött az esetszám, halálozási szám, kórházi ágy, mennyi lélegeztetőgépet lehet venni abból a vasútvonalból, amit amúgy hitelből építünk, ilyenek. Érdekes módon, az elvileg baloldali pártokat is tartalmazó ellenzéki tömörülés kissé megfeledkezett a gazdasági hatásokról, amit egy szigorúbb lezárás jelent. Mint azt tudjuk, Pártunk és Kormányunk meglehetősen érzékeny a reputációjára, folyamatosan mérik a közvéleményt, és vagy ezért, vagy másért, de egyszer csak jól lezártak. Az ellenzék (nem a hisztériája miatt, amit levágott, hanem Karácsony Gergely intézkedései miatt) egy darabig átvette a kezdeményezést, és úgy tűnt, hogy a kormány másolja Budapestet. Szerintem valahol ezen a ponton ment át ez teljesen politikába, és tart azóta is, mert itt már a kormány összes kicsinyesség-triggerét megnyomták. Az ellenzék szigorúbb intézkedéseket szeretne? Oké, Budapesten tovább maradnak a szigorú intézkedések. Nem jut erre-arra-amarra pénz? Elvesszük a fővárostól. Meg legyen ingyen a parkolás, lófaszt lesz nektek itt zöld város. És el is kezdődött az adok-kapok, amiben kormánypárt és ellenzék vesznek részt, és a végén mi veszítünk.

Ha lehetett rontani a kormány egyébként is megúszásra játszó, és Fidesztől szokatlan módon rettentő pocsékul kommunikált válságkezelésén (Nyunyóka nénivel engem vallatni lehetne, de komolyan, és a többiek se jobbak), akkor ezeknek a nyomorultaknak sikerült (továbbra is tisztelet a kivételeknek). Mert egyébként erre a megúszásra kellett volna felhívni a figyelmet, nem pedig arra, hogy szerintük Orbán Viktor éppen hány embert ölt meg. Dr Miniszterelnökúrnak ami jó tulajdonsága van, még azt is rosszra használja, de gyilkosnak speciel nem gondolom. Azonban őt meg azt a retardált Káslert egész biztos bíróság elé állítanám a kórházkiürítések miatt, hogy ha ártatlannak is ítélik őket, legalább egy korrekt kivizsgálás történjen meg, mert ez tényleg egy olyan tragédia, ami mellett nem mehetünk el, amin azért MSZP, csak a miheztartás végett, megpróbálkozott egy kis hullarablással a kamu mentőssel.

A második hullámban is egyfolytában próbálják hiszterizálni a kormányt a szigorúbb intézkedésekért. És az a baj, hogy bizonyos javaslataik mögött egész biztosan fellelhetőek az ész érvek, de számomra már csak az süt ki belőle, hogy ha mondjuk teljesen bedöntjük a gazdaságot, és én éhen döglök, akkor anyám majd legalább lenyeli az undorát és berakja az ikszet a gyurcsányos listára 2022-ben.

Egy pillanatig próbáljuk a valóságot nézni

A kormány eddigi intézkedéseiből egyértelműen látszik, hogy olcsón kívánja megúszni a válságot, és érdemi segítségre megint csak a família számíthat. Az olcsóságra törekedés mögött biztos ezer és egymillió ok van, a legatyásodott cégek felvásárlásának könnyítésétől az egyébként sem annyira acélos költségvetésen át a "pénz csak munkáért jár" mantráig (én örülnék a legjobban, ha lenne megint rendes munkám, csak hát a válság az nem így működik...), de ez van, és kész. Ebből kell kiindulni. A kormány meg, ugyan nem vallja be, de eszerint cselekszik. És igen, ez a bizonyos valóság elég nagy részt az ő művűk, mert nem kellett volna stadionra költeni, nem kellett volna ennyiért lélegeztőgépeket venni, nem kellett volna a Budapest-Belgrád vasútvonal, meg kisvasút, meg erőmű, de ezek a dolgok megtörténtek, ezek a pénzek el lettek költve, pont. Most meg válság van. Én nem lettem tőle boldogabb, hogy megtudtam, hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni Mészáros Lőrinc amúgy is kitömött szállodaláncának a megsegítségéből, mert orvos úgyse lett volna, aki üzemeltesse őket. Jó, először mérgelődtem rajta, de aztán csak lett lélegeztetőgép is, ráadásul annyi, hogy a járvány végén a kórházak omladozó falaiba is bele lehet majd építeni néhányat.

Az amúgy is kevés megtakarítások egy tetemes részét felélték az emberek, a járvány által érintett ágazatok romokban, vegetatív állapotban, a szabadságok elfogytak (bár januárban újraindul, biztos mindenki erre akarta elhasználni), a cégek pedig olyan helyzetben vannak a szar Munka törvénykönyve által, hogy semmilyen okuk nincs rá, hogy könnyítsék a dolgozóik helyzetét. Ez jelenleg a magyar valóság. Ha erre rányomunk egy brutál szigorítást, télen, fűtésszezonban, teljes tudatában annak, hogy ha ez megtörténik, akkor nem kapnak az emberek segítséget, akkor én látatlanban is megmondom, hogy ez sokkal több életbe fog kerülni, mint ez a köcsög járvány. Jó, volt egy pár tévés hakni a 100ezer forintos alapjövedelemmel, ami egyrészt nem oldott volna meg semmit, másrészt egy magát jobboldalinak tartó kormány sosem fog ilyet bevezetni, ez megint csak arról szólt, hogy eggyel többször el lehessen mondani a tévében, hogy "alapjövedelem". A Rasierapparat Kurzarbeit szerintem jó lett volna, csak sokkal előbb kellett volna bevezetni, meg nem kellett volna mismásolni a százalékokkal. De értelmes párbeszéd mentén még mindig lehetne korrigálni. Csak ez nincs, és ez sajnos valamennyire rajtunk is múlik. A szállodaiparban pl. az "érdekképviseletet" egy olyan haszontalan gittegylet látja el, amitől még a legdurvább konjunktúrában se várhattunk semmit, és az ő kontraszelektáltságuk ellen pedig igenis tehettünk volna. Nem sokat, tény, mert a kétharmad csodákra képes, de azért attól érdemes lett volna valamelyest elrugaszkodni, hogy, Bödőcs szavait idézve, ha a gazda erőspaprikát eszik, akkor nekik csípjen. Beérte mindenki a látszatmunkával és a dörgölőzéssel, most pedig megisszuk a levét. Ez egy válogatott bagázsnak jön csak be. 

És igen, jó lenne találni valami módot arra, hogy a kormány engedje el ezeket a hülyeségeit, és kezdjen el valóban anticiklikusan válságot kezelni, mert ennek tényleg súlyos következményei lesznek. Ráadásul 2008-ban pont a lengyel cimbik voltak az egyedüliek, akik levágták, hogy a megszorítás nem menő. Minden esetre, lehetőleg ne úgy próbáljuk ráébreszteni őket, hogy elkezdünk mégtöbb hullát felhalmozni, aztán megpróbálni a médiában rájuk verni, és reménykedni, hogy egy ponton már ciki lesz. Szóval én kérném a jelenlegi ellenzéket, hogy próbáljon meg egy kicsit kreatívabb lenni. Vagy kapituláljon, kérje a gazda segítségét, olyan nagyon nem lepődnénk meg rajta, higgyétek el, biztos minden pártban ott van az az arc, aki közvetít szívesen. Vagy hátha bele lehet őket hiszterizálni valami érdemi gazdasági lépésbe is, mittudomén, ezért nem vagyok én politikus.

Lenne is hova nyúlni, bár ki vagyok én, hogy tippeket adjak. Érdekes módon a bankok egy fillért nem buktak eddig ezen a bulin, mert a moratóriumos felfüggesztett pénzt kamatostul be fogják húzni. 2008 a bankok válsága volt, ami az embereken csapódott, én el tudnék képzelni egy legalább valamilyen mértékben fordított helyzetet most. A multik pénzzel való kitömése sem szünetel, pedig maga Dr Miniszterelnökúr mondta, hogy ezek közben talicskázzák ki a pénzt az országból minden évben, főleg a németek! Hát ne hagyjuk. Most főleg ne! De ott vannak még a bevásárlóközpontok, akik kiemelkedő szolidaritásról tettek tanúbizonyságot, amikor is az első hullámban, amikor tilos volt bemenni a plázákba, ők akkor is kőkemény bérleti díjakat szedtek, arra hivatkozva, hogy ők amúgy szolgáltatnak, az már nem az ő bajuk, hogy az emberek nem jöhetnek be. Egyszer már hirdettek itt plázastoppot, szóval gondolom annyira nem szeretik őket, mehet a sarc. Na, látjátok? Direkt nem a Lőrincet meg a Tiborczot mondtam. Persze, a fővárostól is el lehet venni még pár fillért, hogy utána a szennyvíz meg a szemét öntsön el minket, és kapjunk el más betegségeket, elvégre magyar immunra magyar járványt, de én megpróbálnám más irányba terelni a dolgot.

Komplex

A járvány egy komplex probléma, ezért minden olyan intézkedés, aminek csak az egyik oldalát tesszük oda, tovább fog rontani a helyzeten, és ezzel nem törődni felelőtlenség. Mert lehetne egyébként szigorítani, szerintem nem lenne az feltétlen rossz, ha mondjuk ez érdemi, mérhető javulást tudna hozni, de nem mindegy, hogyan, és mennyi ideig. Kezdve azzal, hogy nem hagyni éhen halni az embereket, folytatva azzal, hogy megregulázni a cégeket, ahol hátrány éri a gyereket nevelő dolgozókat (elvégre családbarát kormány vagy mi a tosz), stb. Mert a valódi probléma elsősorban soha nem a lezárás volt, hanem annak a mikéntje. Illetve, ha a kivitelezésekor egyszer figyelembe vennék az embert is, és nem csak addig látnának, hogy "megszüntettük a kontaktokat", akkor el lehet kezdeni beszélni a bezártság rossz hatásairól, de eddig a pontig még nem jutottunk el sajnos, mert az jobban érdekelte az embereket, hogy miből fizetik ki a számlákat, lesz-e munkahelyük, ahova vissza tudnak menni, meg ilyen apróságok, mert elsődlegesen lettek bizonytalanságba taszítva, és csak másodsorban a 35 négyzetméteres panelbe. Közben a hanyatló nyugaton verették az online jógát, meg a főzőleckéket, vagy a zongoraórákat, nekünk meg jutott a kovászos kenyér tízezer helytelen elkészítési módjának feltalálása. És amikor utóbbiakra hivatkozva valaki nem szeretne még több korlátozást, arra előszeretettel sütik rá a vírustagadó, rémhírterjesztő, nagyigyilkos jelzőket. Jó lenne megérteni, hogy az nem egy nagy választási lehetőség, ha a két opció a vírusba belepusztulás, és az éhenhalás (egyébként akkor a koronát még mindig nagyobb eséllyel éled túl, csak mondom). Az egészen biztos, hogy olyan politikusra, aki a gazdasági megsegítés nélkül kezdi el ismét a szigorítás hisztit, arra én nem fogok szavazni. Mondjuk az én szavazatomért eddig se versenyeztek túl sokan. 

Én nagyon be vagyok szarva, hogy mi lesz velem, ha még sokáig marad ez a helyzet (és nem vagyok ezzel egyedül), örülnék neki, ha legalább néhány ember tényleg foglalkozna ezzel is. Nem kifejezetten velem, persze, az is jól esik, hanem úgy általában velünk, emberekkel. Tudom, hogy túl sokat várok, de jelenleg se attól nem leszek boldogabb, ha Gyurcsány Ferencnek több szavazója lesz (attól mondjuk máskor se), és attól se, ha Orbán Viktornak kevesebb. Csak egy kicsit tegyük ezt félre, légyszi, majd utána basztatjátok egymást, de most tényleg bele fogunk ebbe dögleni. Vagy az lesz, hogy egyszercsak megunjuk ezt a balfaszkodást, és lesz, ami lesz alapon mindenki dobja a maszkot, és vissza a régi kerékvágásba? Az olyan Ungarische módi lenne.

Na, ez megint jó hosszú lett. Bocs, hogy mindenféle kórházi adatokkal nem dobálóztam, ahhoz a részéhez én hozzá se fingok, csak a 9.999.999 járványügyi szakértő országa vagyunk miattam. :( Várom mindenki gondolatait a kommentekbe, de légyszi, legyetek konstruktívak, ha lehet ilyet kérni (bár eddig különösebb gond nem volt vele, amit ezúton is köszi).