Amikor éppen nem a saját szakmám (és egyben életem) ellehetetlenülésével foglalkozom, olyankor bele-belenézek a nagypolitika műsorába. Olyan dolgokra keresem a választ például, hogy van-e esélyem arra, hogy egyszer majd nem másodrendű állampolgárként kell élnem a saját hazámban. Egyesektől kaptam…

Fél szemmel néha ránézek, hogy áll ez a nagy ellenzéki összeborulás, és mindig eszembe jut egy újabb valami, amivel kapcsolatban hiányérzetem van. Nyilván, ezek közül a legnagyobb továbbra is az, hogy én nem igazán érzem magam megszólítva, de persze, ha egyszer kiszülnek magukból valami programhoz…

Történt a napokban, hogy az öreg Donáldnak volt egy uszító hangulatú szereplése, ami az ő részéről sikeresnek mondható, mert annak - és az évek óta zajló konteókampánynak - hatására egy rakás ember lerohanta az amerikai törvényhozás épületét. Az akció ízig-vérig amerikai volt, mert egyszerre voltak…

A hasonlat, hogy ez a lista olyan, mintha hurkából akarnánk disznót csinálni, Litkai Gergely kiváló humoristától származik, és ez a legkifejezőbb, amit eddig hallottam. Karöltve azzal a Bödőcs-jellemzéssel, hogy úgy néznek egymásra, mint akik egymás ejtőernyőjét hajtogatják. Na, de hónapok óta ment…

Régóta foglalkoztat a kérdés, így minden elérhető szakirodalom elolvasása és kiértékelése után bizton állíthatom, hogy az alábbiak a legszilárdabb tudományos talajon álló következtetések: Minden azzal a képpel kezdődik, ahogy Gyurcsány Ferenc épp elszámoltatja Orbán Viktort: - Te Viktor, hogy is…