Történt a napokban, hogy az öreg Donáldnak volt egy uszító hangulatú szereplése, ami az ő részéről sikeresnek mondható, mert annak - és az évek óta zajló konteókampánynak - hatására egy rakás ember lerohanta az amerikai törvényhozás épületét. Az akció ízig-vérig amerikai volt, mert egyszerre voltak sámánruhás bolondok, szelfizgető instahuszárok, és persze halálos áldozatokkal járó lövöldözés és balhé, talán csak pár propelleres sapkával és scooteren közlekedő kórosan elhízott emberekkel lehetett volna csak teljesebbé tenni a képet.
Korunk főcenzorainál, a közösségi oldalaknál pedig betelt a pohár, és Donáldot bannolták. Nem kell ezen meglepődni, sokkal kevesebbért is tiltottak már ki embereket. Inkább az a meglepő, hogy azzal a mennyiségű szarral, ami az elnök szájából kifolyt az elmúlt pár évben, ennyi ideig húzta. Nem tudok nem rosszindulatú lenni, és arra gondolni, hogy a Facebook véleménymonopólium-céggyűjtemény mostanáig tartott a politikai következményektől, a feldarabolástól, a szigorúbb szabályozásoktól, ezért jobbnak látták az "oldal irányelveit", ahogy ők fogalmazni szoktak, csak mérsékelten érvényesíteni. De most új világ jön, 9 nap múlva más szponzorok logói fognak díszelegni a Capitoliumban és a Fehér Házban, így célszerűnek látták, hogy gesztusokat tegyenek az új helyi basszájba felé.
Nem értek egyet Donald Trump elnémításával, és álságosnak tartom a közösségi oldalak uszítás elleni kiállását. Azonban nem értek egyet azzal sem, hogy egy tévképzetekben élő, valószínűleg súlyos szellemi problémákkal küzdő ember, csak azért, mert kurva sok pénze van, olyan sokáig tudta elkerülni a börtönt, a cselekvőképességét korlátozó pszichiátriai szakvéleményt, vagy egyéb felelősségrevonást, hogy végül nála landolt az atomtáska. Azt meg végképp álszentnek és elfogadhatatlannak tartom, hogy azok némítják el, akik ebben a folyamatban nem kis segítséget jelentettek számára. Vajon a közösségi média véleménybuborékba záró algoritmusai nélkül a QAnon, a pizzagate, vagy egyéb Trump által terjesztett hülyeségcunami képes lett-e volna annyi agyat leolvasztani, ráadásul ilyen mértékben, hogy utána ekkora tömeg rohanja meg a képviselőházat? Elismerem, nem tudom megítélni, hogy ha Trump ekkora közönségnek onthatta volna tovább magából a faszságait, nem eszkalálódott volna a polgárháborús hangulat. Lehet, hogy már tényleg annyira káros volt az alkotmányos rendre, hogy lakatot kellett tenni a szájára. Ilyen értelemben a leköszönő elnök meglehetősen jól járt, mert az egyszerű polgárokat az alkotmányos rend megdöntésére irányuló tevékenységekért (illetve odaát ezt terrorizmus kategóriába sorolják) börtön jár. A börihez képest a Twitter letiltás nem is olyan rossz.
Azt is megértem, miért okoz rengeteg ember számára elégtételt, hogy ez a minden tekintetben káros figura, ha nem is kussolt el teljesen, de legalább halkabb lett. A kérdés, hogy milyen precedenst teremtünk ezzel? Azért ez a királyi többes, mert ugyan közvetlenül nem vagyunk hatással az amerikai történésekre, és rém szánalmasnak is tartom az elnökválasztáskor hőzöngő, egymásnak feszülő tömgeket, az ottani dolgok seperc alatt leszivárognak hozzánk is.
Felépítettünk egy olyan társadalmat, ahol a jó kapcsolatokkal és sok pénzzel rendelkező embereknek szinte minden megengedett, azt a hamis illúziót dédelgetve, hogy egyszer talán közéjük tartozhatunk. Törzsi gondolkodásba menekülve, felelősséget nem vállalva elkummantottuk a fontos társadalmi vitáinkat, később már a hétköznapiakat is, pótcselekvések és valótlan törésvonalak mentén polarizálódtunk (szolgálva ezzel ennek a rétegnek az érdekeit), és ezáltal erőre kaptak a súlyosan ostoba konteók is. Létrehoztuk azt a világot, ahol már nem csak egymás véleményét tagadjuk el, de már tényeknek is mást fogadunk el, ennyire züllöttünk le. Mindebből nem azt szűrtük le, hogy ezen valahogy változtatnunk kéne, hanem, kis félrenézésekkel, nem szó szerint kimondva, megállapítottuk, hogy a baj igazából a szólásszabadsággal van.
Mivel ezt kimondani nem lenne polkorrekt, a szabályozása esetén pedig tömegek kiáltanának diktatúrát, kiszerveztük a cenzúra jogát a közösségi médiának és az iróniát sem értő algoritmusoknak, megúszva azt, hogy valamilyen konszenzusra kelljen jutnunk a témában. A korábbi, szólásszabadságot támogató konszenzus elvileg érvényben maradt, de közben azért cenzúra is van. Az ilyen ellentmondások egy idő után mindig szétvető erővel kerülnek a felszínre, és katasztrófához vezetnek. A probléma az ilyen kiszervezett dolgokkal az, hogy egy amorálisan működő entitás, profitorientált vállalat soha nem fogja tudni meghúzni a határt, és akármilyen jog vagy hatalom kerül a kezébe, azzal természetszerűen vissza fog élni. Vajon ha Joe Biden valami csoda folytán arra kényszerülne, hogy megindítsa a Facebook feldarabolását, meddig nem korlátoznák az elérését?
A társadalmi vitáink lefolytatásának sokszor lettek béna eredményei, ami miatt jónak tűnhet, ha egy kizsákmányoló vállalattóriásra hagyjuk a dolgaink felett való döntést, de a jogainkról szóló, legbénább eredményű társadalmi vita is ezerszer jobb, mint lemondani valamelyik jogunkról egy zsák beszélő pénz javára.
"A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája, leszámítva azokat, amiket már próbáltunk." mondja Churchill.
Hosszú és nyögvenyelős út lenne, de szerintem megérné azon dolgoznunk, hogy tolvajok, érdemtelenek, maffiózók, nekünk ártani akarók, vagy éppen korlátozottan cselekvőképes fogyatékosok ne juthassanak hatalomba (igen, Magyarországon se!), és akkor nem onnan kell várnunk a megváltást, ahova más esetben az emberek csak a reggelijüket meg a picsájukat rakják ki.
