Nem ez az első bejegyzés, de a többit letöröltem, mert szarok lettek, szóval látszatra mégis az. Menjünk is tovább.
Bér-, és munkaerőhelyzet a Nemzeti Tengeren
Ezer éve bennem ragadt egy ilyen vélemény, amire mostanáig nem bírtam rászánni magam, hogy valamilyen formába öntsem. Valószínűleg, mert senki nem kérdezte, és azért nem kérdezte senki, mert annyira nem is érdekes.
Mivel a turizmusban dolgozom (ezért van időm most írni), meg szoktam nézni az ezzel kapcsolatos tévéadásokat, újságcikkeket. Ez egy rendkívül marginalizált téma (legalábbis az érdemi része), ezért azt a havi 5-6 gyorshírt/közleményt, 3-4 cikket, és nagyjából 2x10 perc tévés blokkot nem nagy munka követni. Olyan, hogy szaksajtó, az úgy a külföldi portálokon van. Na, azt nagyobb meló követni, mert ráadásul még értelmes, vagy legalább annak tűnő dolgokról írnak (nyilván ezeket le is kell ellenőrizni, ha le lehet). Ami viszont egészen elképesztő, hogy a magyar anyagok ilyen minimális terjedelemmel is ennyi baromságot, valótlanságot, és egyben társadalmi uszítást is tartalmaznak, az teljesítmény.
Van nagyjából két darab turisztikai újságíró, aki a - fogalmazzunk úgy, hogy legtöbbször nem túl figyelmesen kitöltött - 1036-os KSH riportból ad termelési jelentést (mennyi vendégéjszaka, milyen országokból, ilyesmi), illetve ma már az adatvédelmi szempontból nem kicsit aggályos NTAK adatokat bogarásszák ugyanezen célból, vagy tesznek olyan mélyreható megállapításokat, hogy "Ha lesz második hullám, akkor a külföldi vendégek nagyon hiányozni fognak a turizmusból". Ha pedig ma esni fog az eső, akkor a napsütés sokaknak hiányozni fog. És amúgy ő ezért (feltehetően) pénzt kap. Ezen kívül a szállodaszövetség (posztkomcsi gittegylet) elnökét szokták behívni, hasonlóan magasröptű állításokért. Nem nehéz észrevenni, hogy ezek már szinte sportkommentátori magaslatok.
Ennél egy kicsit hitványabb az, amit anno, a magát ellenzékinek mondó, valójában egyre jobban kilógó lólábbal üzemelő ATV csinált ebben a talán tavalyi, talán kétéves reggeli műsorblokkban, ahol behívta a fent említett szerencsétlenkedő turisztikai újságírók egyikét. A téma az volt, ami minden nyári szezonban, hogy a Balatonon, ami már nemcsak magyar tenger, de lassan már "Nemzeti" is, nincs munkaerő, oszt mé'. A műsorvezető, akit egy ideje már nem láttam a képernyőn (kaptunk helyette Kárász Robit, szóval nem volt minőségi váltás) elkezdett hüledezni, hogy "Komolyan 400 ezer forintot keresnek itt havonta az emberek végzettség nélkül?!", arra reagálva, hogy az alacsony bérek volt az egyik ok a sok betöltetlen állásra.
Felhúztam magam ezen az uszításon, és talán mostanra érleltem annyit ezt a témát, hogy megpróbáljam több oldalról is bemutatni, hogy miért tartom ezt uszításnak, és azt is, hogy ettől még van-e alapja. Idén kicsit más a helyzet, de nem gondolom, hogy ez a jövőre nézve kihatással lesz, ezért érzem fontosnak beszélni erről. Nézzük meg, hátha tudom pontokba szedni:
1) Mennyi az annyi?
Több volt kollégámmal is beszélve, nem reprezentatív felmérés szintjén arra jutottam, hogy havi 250-500 ezer forint közt mozognak a fizetések, egy-két kiugró esetet kivéve. Sokat számít, hogy mennyire forgalmas helyre mész, a szállás költségei, a munkaórák mennyisége, meg persze a tulajdonos személye. Kifizetés szempontjából nagyjából annyi verzió létezik, amennyi hely van, nincs az az adócsalási szakértő, aki ezt katalogizálni tudná. Csak néhány példa (az alapbér legtöbbször 4 órás bejelntést takar, amit általában a kártyás TIPből és szervizdíjból fizet ki a munkáltató, melyek amúgy járnának a dolgozóknak, de ők ezt beszedik, és a bért fedezik belőle):
- alapbér + forgalomarányos, napvégén kasszából kivevős + jatt
- nap végén elosztott jatt
- napi bejelentés + boríték hetente, kéthetente + jatt
- központilag eloszott jatt, amiből levonják a bejelentéseddel járó bérterheket, vagy annak a felét
- alapbér + "bónusz" (tehát beszedett jatt és szervizdíj, és annak töredékének visszaosztása)
- forgalomarányos heti osztásban (a "többlet" egy része elosztásra kerül, ami a kasszába nem beütött, kedvező adózású bevételt jelenti)
És még vagy ezer ilyen verziót tudnék ide felsorolni, ez attól függ, hány cége a van a tulajdonosnak, és mennyire ügyes a könyvelője, mennyi ügyeskedést tudnak összehozni. Nem véletlen nem írtam olyat, hogy rendes, 8 órás bejelentés, mert az elég ritka. Illetve az is ugyanúgy egy hazugság, mert olyan, hogy túlóra, arról legfeljebb valami elvtársak által szerkesztett mesekönyvben olvastak még nagyon régen.
2) Mennyit kell ezért dolgozni?
Átlagosan heti 5-6 nap, de inkább 6, és minimum 12 órás műszakok, de az átlag inkább 14-16 óra. A legtöbb helyen nem egész nap kell beleszakadni, de azért megterhelő, na. Egy-két hely van, amit 4nap/3nap váltókkal meg lehet csípni, ahol még brigádrendszer van. Nagy átlagban ez 1100-1300 forintos órabért jelent, folytonos fel-alá rohangálással a rohadt melegben. Ha valakinek nem elég az árnyékban 35 fok, akkor képzeljük el a szakácsok helyzetét, akik többnyire levegőtlen, légkondicionálatlan helyiségben tölti a munkaidejét. Gyakran nyitás előtt érkeznek, hogy előkészítsék a konyhát, és zárás után még maradnak takarítani. Elvileg létezik olyan pozíció, hogy konyhai előkészítő, de évek óta az volt már a tendencia, hogy a tavalyi év előkészítői lettek a következő év szakácsai, aztán egyszer csak elfogyott az utánpótlás. Szállodai recepciókon hasonló a helyzet, ott általában az optimális működéshez elegendő személyzet fele dolgozik a recepción, akiket bedobnak a mélyvízbe, gyakran felelős műszakvezető nélkül, és intéztetik napi többszáz vendég számláját velük úgy, hogy előtte bankkártyaterminált nem láttak még.
3) Kinek éri ez meg?
A szomorú helyzet az, hogy egyébként a legtöbb esetben senkinek. Nagyon fontos figyelembe venni, hogy ez azért mégis csak idénymunka. Nem sok olyan munkahelyet ismerek, ahol ha bejelentem, hogy elmennék egy kicsit több fizetésért dolgozni 3 hónapra, aztán visszajönnék, akkor tárt karokkal várnának vissza. Szóval maradnak a pályakezdők, és az amúgy munkával nem rendelkezők, illetve néhányan, akik felmondanak az aktuális helyükön, aztán a szezon végén elhelyezkednek máshol. De vegyük akkor sorra. A vendéglátásban mostanáig elég nagy munkaerőhiány volt, tehát kevés volt azoknak a száma, akik valamilyen szerencsétlen helyzetből kifolyólag nem találtak munkát, inkább a képzettség hiánya, vagy a problémás előélet volt az ok. Erre majd visszatérek később, egy másik posztban. A pályakezdőnek leginkább arra jó egy ilyen tapasztalat, hogy eltántorítsák őket a szakmától, és soha többet ne akarjanak vendéglátásban dolgozni, a fent leírtak alapján szerintem nem kell magyaráznom, miért. Azok, akik mégis bevállalják ezt a spirált, hogy évente három hónapra leköltöznek, azoknak a karrieropcióik meglehetősen szűkülnek, mert nem maradnak elég ideig egy helyen sem, hogy mondjuk vezetői tapasztalatot is szerezzenek, illetve az önéletrajzaik alapján a leendő munkáltató is számít rá, hogy pár hónapon belül le fognak lépni, tehát nem terveznek velük hosszú távon. Nem szabad kihagyni a munkáltatókat sem, mert úgy tűnhet, hogy ők ezen hatalmasat nyerészkednek, és amellett, hogy tényleg vannak rohadék cégek, ahol szánt szándékkal spórolnak a személyzeten, és tervezetten zsákmányolják ki őket, sokaknál nem ez a helyzet, hanem ebben van egy nagyon erős kényszer.
4) Kikényszerített szarrágás (ami alkalomadtán kifogásként is kiválóan használható)
A vendéglátás-turizmus egy olyan iparág, ahol a megtermelt bevételhez képest baromi magas működési költségek vannak. Adott mennyiségű bevételt sokkal több alkalmazott tud csak kitermelni, mint egy bármilyen másik iparágban lévő, azonos méretű, azonos méretű telephelyen működő vállalkozásban. Erről most nem írok bővebben, szerintem aki járt már rendes szállodában, az el tudja képzelni. Tény, hogy csökkentek a bérterhek az elmúlt pár évben. Tény, hogy az elmúlt pár évben érzékelhetően növekedtek az átlagbérek. Tény, hogy az árak ennél jóval nagyobb mértékben növekedtek. Vélemény, hogy ez a "lecsökkentett" adó lószart se javított semmin, de nem lehet elmenni mellette. Egykulcsos adó ide vagy oda, annak a pénznek, amit átutalnak a bankszámládra, annak alapesetben a cég összesen az 1,82szeresét fizeti ki. Biztosan létezik az a neoliberális balfasz, aki ki tud találni valami tervezetet arra, hogy mondjuk már csak 1,78 legyen a szorzó, de ideje lenne belátni, hogy ez halottnak a beöntés, és ez mindenhogy kurva sok lesz. Kivéve, ha szülsz 600 gyereket, persze. Ez csak egy random adat a cégek működéséből, de ha megnézitek a többit, akkor se találtok barátságosabb számokat. Emellett rengeteg vállalkozásnak hitele van, amit törleszteni kell, egyéb működési költségei, mint a rezsi, amortizáció/felújítási költségek, egyéb 68féle adónem és hozzájárulás, amiket nem lehet egy az egyben a fogyasztóra hárítani, mert már így is a versenyképesség felső határát súrolják (vagy lépik át) az árak. A Nemzeti Tenger egyéb sajátossága, hogy amíg máshol 12 hónap áll rendelkezésre az éves bevétel megtermelésére, addig itt ez nagyjából az évnek a harmada, de a költségek csökkennek ilyen arányban. De nem lehet mindent 30 év elhibázott adópolitikájára kenni, mert a szomorú helyzet az, hogy amíg a jelenlegi kormány tényleg jelentősen csökkentette a bérterheket (az most mindegy, hogy ennek milyen hatásai vannak), a magyar munkáltatók ezt csak töredékében szivárogtatták le a munkavállalókhoz. Mert itt sajnos tényleg az a helyzet, hogy ha csökken valamelyik adóteher, akkor azt a munkáltató benyeli, és vagy az évek óta görgetett, valahogy eltüntetett adósságot próbálja belőle törleszteni, vagy vesz belőle egy új nyaralót, sportkocsit, esetleg spanyolországi házat.
5) Mi a megoldás?
Vannak átfogó ötleteim, hogyan lehetne akár mikrokörnyezetben is optimalizálni és kicsit igazságosabbá tenni ezt a rendszert, de az általam is megvalósítható részét most biztosan nem fogom tudni megosztani, mert először olyan formába kell hoznom, hogy az versenypiaci szempontból ne okozzon hátrányt az aktuális munkáltatómnak. Ahhoz meg, hogy én javaslatokat tegyek, kicsinek érzem magam, és nincs elég rálátásom, és amúgy se hiszem, hogy érdekel bárkit. Szerintem bármelyik korábban felsorolt irányból meg lehet közelíteni ezt a problémát, és elkezdeni faragni a dolgot, csak az a fontos, hogy végig kellene vinni. Ami biztosan nem tartozik a megoldási javaslataim közé, az a terület haveroknak való átjátszása, mert az tényleg nem vezet sehova.
