Kezdjük ott, hogy ez egy szar kérdés. Ha valaki hatásvadász, szemétkedő módon akar kérdezni, akkor azt például ilyen formulában teheti meg. Ez ugyanaz a kérdés, mint az általános iskolai "Anyád tudja, hogy buzi vagy?" élcelődés, mert állítást is tartalmaz. A kérdés előrevetíti, hogy kizárólag az érme egyik oldalát vizsgálja a kérdező, méghozzá azt, ami mellett már előzetesen elkötelezte magát.
Ami miatt mégis így tettem fel a kérdést, az az, hogy viszonylag könnyen summázni lehet a Doktor Miniszterelnökúr által bejelentett csomag mellett szóló érveket, már ha egyáltalán ezek azok. A legtöbb, amit ezekről az intézkedésekről el lehet mondani, az az itthon felettébb népszerű "legalább csinálnak valamit", vagy a "több, mint a semmi". Muszáj azonban feltenni a kérdést, hogy a válságkezelés vajon tényleg olyan műfaj-e, ahol a részvétel a fontos, nem a siker? Az én szememben ez az intézkedéscsomag nem több, mint értelmetlen pénzszórás. Jó, a szórás talán túlzás, mondjuk inkább, hogy csepegtetés.
Joggal kapnám meg a kérdést, hogy akkor ez se legyen-e, éhen akarok-e dögleni, stb. Ennél viszont egy fokkal bonyolultabban néznék rá erre a problémára, figyelembe véve a nagyképet is. Van egy költségvetésünk, ami meglehetősen rottyon van, mert ha volt is valamennyi pénz benne, hogy ellensúlyozzuk a válságot, azt elköltötték hülyeségekre, és nem vették komolyan az anticiklikus intézkedések bevezetését még az első korlátozások során. Többek közt ezért jöhetett létre az a szituáció, hogy a vendéglátás az utolsókat rúgja, egyelőre mérsékelt ütemben, de már csődölnek be a cégek, a szállodák pedig próbálják magukat iyen-olyan módon hibernálni, egyszerű, de radikális költségcsökkentéssel, mivel más nincs a kezükben. Akinek mázlija volt és időben be tudta adni a papírokat, az kapott valami minimális hitelt az első szigorítások alatt, amiből elvegetált a nyár végéig. Szóval vizsgáljuk meg, hogy milyen célt hivatott beteljesíteni a most bejelentett intézkedéscsomag.
A cél - ideális esetben - az lenne, hogy az ágazatban lévő cégek nagy része (válság esetén egy bizonyos mennyiségű csőd elkerülhetetlen) élje túl valahogy addig, amíg újraindulat a gazdaság, és képessé válnak a bevételszerzésre. Ahhoz, hogy ez teljesüljön, munkavállalókra van szükség, mert ha ugyan a céget meg is mentik a csődtől, de elveszíti minden alkalmazottját, akkor nem lesznek versenyképesek az újranyitáskor. Főleg, mivel a piaci versenytársnak számító országokban (főként Csehország, Auszria) tudható, hogy - ugyan szintén nem egetrengető módon - hoztak átfogó intézkedéseket, hogy megőrizzék a munkahelyeket, és ne menjenek csődbe a cégek. Ha a szakképzett, jó munkaerő elszivárog az ágazatból, akkor labdába se rúgunk majd, amikor újranyit a piac, és versenyeznünk kell azokkal az országokkal, akik ezt elkerülték. Mostani előrejelezések szerint a válság utóhatása egyébként is eredményez majd egy árcsökkenést, ami mellé ha a színvonalat is lerontjuk, azzal pedig tovább versenyezzük lefele a saját árainkat a konkurenciához képest, ami végső soron ugyanúgy kigazdálkodhatatlan működést fog jelenteni, hiába lesz már vége a válságnak. Ilyen értelemben a cégek a válsággal szembeni prociklikus működésre kényszerülnek, és negatív spirálba kerülnek, ahonnan csak új tőke bevonásával vagy egyéb külső segítséggel képesek kikeveredni, és minél tovább vannak ebben a spirálban, annál nagyobb segítség kell, tehát minél később húzzák ki őket a szarból, ez annál drágábbl lesz. Nyilván nem lenne muszáj ezeket a cégeket megmenteni, bevenni a leszarom tablettát, és rámondani, hogy "ilyen a kapitalizmus", azonban nem szabad elfelejteni, hogy ha ezek a cégek meg is semmisülnek, a költségnövelő negatív spirál megmarad utánuk. Szinte mindegyiken hitel van, amik a bankoknak nagyon hiányozni fognak, és ugyebár a mai világban olyan nem lehet, hogy az áldott bankok rosszul járjanak, szóval ezeket a bedőlt hiteleket valaki finanszírozni fogja, legvégső esetben az állam. Tehát mindenhogy fizetünk, a kérdés az, hogy miután tejeltünk, marad-e egy ágazat, ami képes lesz kitermelni ezt a ráfordítást (a GDP 10-11%át), vagy csak bedőlt cégek romjait kapjuk, és fizethetünk ki még egyszer ennyit azért, hogy újra munkahelyek jöhessenek létre majd egyszer. Az okozott társadalmi hatásokat, elszegényedést, elvándorlást, ilyeneket most inkább meg se említem.
Ami miatt a jelenlegi intézkedéseket mégis értelmetlennek tartom az az, hogy a fent leírt célok közül egyik megvalósítására sem alkalmas. Nagyon leegyszerűsítve: van egy problémám, aminek a megoldása kerül 1000 forintba, én adok 200-at. Maga a probléma nem oldódik meg ez által, mert az még mindig 1000 forintba kerül, tehát kizárólag annyit sikerült elérnem, hogy szegényebb lettem 200 forinttal. A megoldás ára nem csökken le 800ra, az ugyanúgy 1000 marad, esetleg még drágább is lesz idővel. Na, nagyjából ez a gondom. De megpróbálom részleteiben kibontani a dolgot, leginkább önmagam szórakoztatására.
November 8-ig beérkező foglalások értékének 80%-át megtéríti az állam a lezárást érintő 30 napra
Elsőre tök jól hangzik. A gond az, hogy ehhez foglalások kellenek. Szokták használni a szakmában a kifejezést, hogy "olvad a pick-up". Ez azért egy jó kifejezés, mert a szállodák foglaltsága ebben az esetben tényleg úgy működik, mint egy jéghegy. Az egyik legnagyobb törlési időszak mindig a tárgynaphoz legközelebbi időszak. Tehát minél közelebb vagy egy dátumhoz, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy törlések lesznek, és minél távolabbi az időpont, annál elszórtabbak a törlések (de a foglalások is). A kollégáim többnyire arról számolnak be, hogy a 2020as évre már mindenki menthetetlenül alacsonyra csúszott foglaltságban (ez Budapest, vidéken nem tudom, mi a helyzet), és a 21'es évet próbálják menteni, egyre kevesebb sikerrel, mert már ott is megkezdődtek a törlési hullámok. Vegyük még azt is számításba, hogy Magyarország az utolsók között volt, aki szigorított, tehát a főbb piacaink, ahonnan még remélhettünk bármilyen bevételt, rég lezártak, tehát pl. az angolok már legkésőbb 1-2 hete töröltek mindent. Szóval szép vállalás, jól is hangzik, de pontosan tudták, hogy filléres tétel lesz, mert nem maradt megtérítendő foglalás.
Fizetések 50%-ának megtérítése, amennyiben megmaradnak a munkahelyek
Ne legyenek illúzióink, a munkavállalók döntő többsége már a tavaszi lezárások alkalmával el lett bocsátva, vagy fizetés nélküli szabadságra lett küldve, a megmaradt személyzetnek pedig drasztikusan visszavettek a fizetéséből. Itt kiütközik az az egyébként évek óta fennálló ágazati probléma, hogy a vendéglátás-turizmusban egyébként is baromi alacsonyak a fizetések. A nem-vezető pozícióban dolgozó munkavállalók a fizetésük nagyjából felét szervizdíjakból, jattból, értékesítés után kapott jutalékból termelik ki, amihez elengedhetetlen a vendég jelenléte. Szállodákban a nem-vezető pozícióban dolgozó emberek, ha egyáltalán meg tudtak maradni a helyükön, jelenleg havi 70-100 ezer forintot keresnek. És igen, tök jó, hogy ennek a felét most megkapják az államtól, viszont ez továbbra is csak arra elég, hogy éhen haljanak belőle. Ebből kifolyólag nem oldottunk meg problémát, de közben legalább költöttünk is rá. A vezetőségek fizetését a legtöbb helyen harmadolták, így a legtöbben szintén 100-150ezer forint körüli havi fizetésre csúsztak vissza. Nem könnyít a helyzetükön az sem, hogy az albérletárak hiába estek (elvileg), gyakorlatilag a kiadók ugyanannyi pénzt kérnek, mivel az Airbnb-s lakások csak 3-6 hónapra kerültek be a "hosszútávú" piacra, ami sokaknak nem jelent valódi alternatívát, hacsak nem akarja negyedévente táskába rakni az életét, és vándorolni egyik helyről a másikra.
Járulékmentesség
Ha jól értem, ez a korábbi intézkedés meghosszabbítása. Szintén jól hangzik, de nézzük meg, hogy mit old ez meg? Egy anticiklikus intézkedésnek az lenne a célja, hogy ne álljon meg a gazdaság működése, és így ne forduljuk át recesszióba. Ez egy klasszikus neoliberális, "thatcherista" intézkedés, aminek nincs valódi anticiklikus hatása, mivel nem állít akadályt a leszakadás, lecsúszás útjába, legfeljebb lassítja azt, ráadásul a fent már részletezett, minimálisra vett alkalmazásban lévő emberek száma miatt egyébként sem egy nagy kedvezmény. De még visszább mennék egy lépéssel: járulékot a bevételemből fizetek. Na most, ha nincs bevétel, akkor ennek az intézkedésnek a "kedvezmény" funkciója egyébként sem valósul meg. A költségek ugyanúgy fennállnak, legfeljebb valamivel kisebb mértékben, de annyival nem csökkenti se ez, se a többi intézkedés, hogy megállítsa a csődhöz való közeledést.
Csak üzleti utazókat lehet fogadni, turistákat nem
Ez egy tök jogos, járványkezelési intézkedés amúgy. Más kérdés, hogy az üzleti utakat már tavasszal törölték, mivel az üzleti szféra alkalmazkodott a leghamarabb. Minden céget érintettek a költségcsökkentések, szóval az üzleti utak nagy része amúgy is átkerült a Zoom-ra vagy a Skype Meetingsre. Szóval úgy tűnhet, mintha kapnának a szállodák egy mentőövet, hogy a business utazókból be tud hozni valamennyi bevételt, de sajnos ez már hónapok óta nem volt opció. Egy-két vendéglátóhely reménykedett a karácsony előtti rendezvényekben, de a költségcsökkentések ezeket a kiadásokat érintették legelőször.
A probléma a marketingintézkedésekkel, hogy ugyanúgy kerülnek valamennyi pénzbe, amivel megágyaznak a jövőbeni mutogatásnak, hogy "bezzeg mi mindent megadtunk, csak ti vagytok ilyen telhetetlenek". Őszintén remélem, hogy a következő hetek-hónapok során átértékelődik ez az álláspont, és valódi segítséget kap az ágazat, mert a romokból újjáépíteni exponenciálisan drágább lesz, mintha most megmentenénk a még menthetőt. Ez egy 350-400ezer embernek munkát adó ágazat, ami az éves GDP egytizedét termeli ki, ráadásul az egy-két pénznyelő automatát kivéve (Mészáros és Tiborcz, ki hitte volna) ez még tényleg termel. Nem kap 9-10 milliót minden megteremtett munkahely után, mint az összeszerelő üzemek, vagy a lélekölő értelmetlen SSC multik, külföldi tőkét hoz be az országba, és persze, megvannak a maga negatívumai, de a történelem során ez az ágazat mindig képes volt a fejlődésre, alkalmazkodásra, nem most kéne beszántani.
