A témát több korábbi bejegyzésemben is érintettem már. Írtam arról, hogy szerintem mennyire nem jó ötlet abban reménykedni, hogy a 10%-os népszerűségű pártelnökökre fegyelmezetten le fog szavazni mindenki, csak mert egy előválasztáson valamelyik pont arra a napra felküzdi egy-két százalékkal a lájk-indexét. Továbbá arról is szót ejtettem már, hogy kifejezetten az új versenyzőt, Fegyőrt, saját közösségének előtérben lévő politikusai közül a leggyengébb kommunikátornak tartom.

Ettől függetlenül persze nem vagyok meglepve, hogy Fekete-Győr András lett a Momentum jelöltje az előválasztásra. Az én lényegtelen személyes véleményem az, hogy párton belülről Donáth Annának sokkal jobb esélyei lettek volna, vagy ha már pont most igazolták le Szél Bernadettet, akkor őt kellett volna indítani (de igazából bárki más is jobb lett volna a pártból), Fegyőrt meg valahol egyéniben, hogy ha már dolgozni sose fog életében, legalább képviselőként szerezzen tapasztalatot (és szavazatokat, önállóan). Teljesen jogosak szerintem azok a kritikák, hogy egy piaci tapasztalattal nem rendelkező, de még képviselőként egyéni legitimitással sem bíró jelölt esetén súlyos alkalmassági problémák merülhetnek fel, mely problémákat az esetlen nyilatkozataival, béna válaszaival és nagyotmondási kényszerével a különböző hírháttér-műsorokban kiválóan demózik már most. Akár csak az előválasztásig jut, akár ő lesz Orbán kihívója 2022-ben, akár megválasztják miniszterelnökké, mindhárom funkcióban halottnak lesz ő a beöntés, a kérdés csak az, hogy csak a saját pártja, esetleg a kiterjedtebb politikai közössége, vagy az egész ország nem megy majd vele semmire.

De vessünk egy pillantást az ígéretekre, pártja mostani ténykedéseire, mivel szeretné azt a plusz két szavazatot begyűjteni a (eddigi jelöltek, nevek alapján) döglött halak úszóversenyében:

Amiért számomra külön frusztráló, hogy szerintem alapból vesztes jelöltet állított ki a Momentum, mert mostanában voltak szimpatikus lépéseik, amik egy kicsit emlékeztettek arra az időszakra, mielőtt összegyurcsányozták volna magukat. Világnézetileg akkor se voltunk egy platformon sok kérdésben, de mivel én a legszigorúbb cezúrát pártolnám (mint sok velem egykorú), hogy szemétdombra (és indokolt esetben böribe) az elmúlt 30 év politikai elitjével, hogy utána legalább legyen lehetőségünk értelmesen megvitatni a társadalmunk kérdéseit, háttérben meghúzódó Gyurcsány vagy Orbán szálak nélkül, valamelyest megszólítva éreztem magam általuk. Nem volt az az érzésem velük kapcsolatban, hogy csak azért eltörölnének vagy másodrendű állampolgári státuszba kényszerítenének, mert mondjuk nem értenék velük egyet. Szomorú, hogy ez ma egyáltalán szempontként fel kell merüljön, de hát ez van, itt élünk. De akkor nézzük az ígéreteket:

4 napos munkahét feltételeinek megteremtése 2030-ra: Magával a négynapos munkahéttel, mint elgondolással amúgy nincs bajom, viszont a konkrét ígéret kicsit elnagyolt. Szerintem 8 év alatt ez legfeljebb akkor teljesíthető, ha nem organikus módon javítjuk a magyar gazdaság minőségét, és megmaradna az összeszerelő-üzemi státusz, és azért lenne pár, amúgy sok embert foglalkoztató multinál elérhető ez az opció, mert az adott cégek anyaországában már most, vagy a következő 1-2 évben ez már teljesül. Szóval a lemaradás megmarad, csak "megtörténik velünk", hogy 8-10 év csúszással itthon is kapunk néhány gazdasági szereplőtől olyan feltételeket, mint Európa nyugatibb részén. Az én meglátásom, hogy először meg kell teremtenünk azt a magas hozzáadott értéket termelő KKV szektort, amin keresztül ezért megdolgozhatunk. az meg még nagyon sok meló. Szóval elgondolásnak amúgy jó ez, de ha gazdaságilag ezt a neolib vonalon akarják megvalósítani, akkor nem kerültünk egymáshoz közelebb.

Magyarország-részvény, norvég mintára: Még egyszer régen kirendelt kísérő-intéző-izékéje voltam egy dán diákcsoportnak, akik szintén valami hasonlóról meséltek, hogy náluk pl. ezen keresztül tanulták meg a demokráciát, és ezt a 20. század első felében már elkezdték. Szerintem ez egy jó elképzelés, és ugyan a mai világban lehetnek gyorsabbak a tanulási folyamatok az oktatás (esetleges) és az információáramlás fejlettsége miatt, de szerintem itt a távlat, és az elképzelés is jól lett belőve. Azt nem tudom, hogy a jelenlegi, meglehetősen szétkúrt állami vállalatok (és alapítványok) rendszerére ez mennyire ültethető át sikeresen, de célnak egyáltalán nem rossz. Nem csak gazdaságilag vagyunk lemaradva, de demokráciában, közös felelősségvállalásban, vitakultúrában, tehát a közös társadalmi gondolkodásban is, melyek terén mesterségesen be is van rekesztve az organikus fejlődés a NER által, szóval elő kell állítani azokat az a helyzeteket, ahol ezt megtanulhatjuk.

Euró bevezetés: Igazuk van abban, hogy vállaltuk, hogy beveztjük az eurót, amit az amcsik csak "silly dollar"-nak hívnak, és általában véve nem rossz az, ha nem csinálunk segget a szánkból. Emiatt mondjuk, hogy ezzel együtt tudok élni. Viszont nem értek vele egyet, az indoklással sem. A pénzünk értékének romlása nem kizárólag a HUF/EUR árfolyamnak köszönhető, és monetáris politika mentén egyébként bármikor lejjebb faragható. Most azért ilyen kikúrt magas, mert az MNB-nek nincs árfolyamcélja, ezért nem is tesz olyan lépéseket, amikkel ezt javítaná. Viszont ez az árfolyam egyébként kedvez az exportnak, amire nagyon erősen épít jelenleg a magyar gazdaság, illetve az MNB árfolymspekulációból egy rakás pénzt keres, csak ezt nem fizeti be a költségvetésbe, ami amúgy nonszensz. Szóval önmagában a HUF/EUR árfolyam szerint nem kifogás semmire. Ha olcsóbban akarunk importálni, akkor lejjebb lehet nyomni az árfolyamot, de ha a bérek nem lennének mesterségesen alacsonyan tartva, akkor a vásárlóerő-probléma is mérséklődne, vagy a vadkapitalista módon működő cégeket (pl. Airbnb, vagy "profitot az országból kitalicskázó" multik) elkezdenék szabályozni. Ezzel szemben az eurózónára azt mondják a nálam okosabbak, hogy nem optimális valutaövezet. Ezt nálam sokan el tudják mondani sokkal jobban, szóval ennek nagyon zanzásított lényege annyi, hogy a valutát kibocsátó bank (ez esetben az EKB) nem fog tudni olyan intézkedést hozni (pl. alapkamat megállapítása), ami egyszerre jó lesz a németeknek is meg a magyaroknak is, mert eltérő gazdasági fejlettségi szinten állnak, és az egymással való kereskedelmi viszonyuk is kifejezetten olyan, hogy az nekik az előnyös, ha egymással ellentétes irányba mozog az alapkamat. A másik, hogy részben a mostani válság is rámutatott, hogy a saját valutával rendelkező, és abban eladósodni tudó országok egy központilag szabályozott valutához képest hatalmas előnyben vannak (pl. japánok), és ahogy egyre nagyobb teret kap a modern monetáris elmélet, szerintem kár lenne feladni ezt a pozíciónkat.

Rugalmas nyugdíj: Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó irány. Megint feljön az egyéni nyugdíjszámla, ami egyelőre nem is létezik, csak ígérve lett, amikor a NER kommunizálta a magánnyugdíj-vagyont. Én nem onnan közelíteném meg ezt, hogy az ember élje fel a saját jövőjét, ha olyanja van, hanem az újraelosztási alrendszereket erősíteném meg, illetve olyan Munka törvénykönyvét kéne alkotni, ami biztosítja, hogy ne menjenek tönkre az emberek, és ne egye meg a teljes életüket. Lehet, hogy van ennek értelme, de így önmagában nekem ez kevés. Mivel mindenki úgy van vele, hogy úgyse lesz nyugdíja, vagy úgyis éhen döglik belőle, ezért ha kell, ha nem, fel fogják venni, amíg még van miből, nekem legalábbis ez a tippem, vagy a munkáltatóknál teszik vele kedvezőbbé az alkalmazhatósági feltételeiket, hogy ennyivel kevesebb bért kell adni nekik, ilyenek. Végső soron szerintem a kizsákmányolást növelné, előbb legyenek az újraelosztási alrendszerek rendben, és utána meg lehet nézni, hogy erre pl. szükség van-e egyáltalán.

Családtámogatási rendszer újragondolása: Mivel itt nem hangzott el konkrétum, ezért én is csak annyit tudok mondani, hogy ennek arányosításával, illetve annak felülvizsgálatával, hogy itthon tényleg csak onnantól kell-e embernek számítani, ha gyereket nevelsz, amúgy egyetértek, vagy hogy feltétlen a tehetősebb családokat kell-e még jobban támogatni. 

Elszámoltatás, korrupcióellenes ügyészség, közvetlen köztársasági elnök választás, elektromos autók: Részemről ez pipa, legyen így. Csak az az elszámoltatás igenis legyen egységes, és legyen ebbe minden beleállásuk olyan határozott (és a kivitelezés is), mint ahogy az elmúlt napokban hallhattuk.

Oktatás, egészségügy: Itt majd konkrétumokat szeretnék látni, ez egyelőre a "minden jobb lesz" szintű megszólalás volt.

Egyéb: Nekem szimpatikus volt a kemény beleállás a zuglói elásós szoci képviselőbe. Zuglót valamiért sokan érzik ugródeszkának a politikusok közül, így arra tudok csak tippelni, hogy komoly korrupciós szálak futhatnak össze abban a kerületben. Szerintem itt mind a kiállás, mind Hadházy Ákos (és az általa hordozott korrupcióellenes-üzenet) indítása jó döntés volt, és abszolút tudom támogatni. Amúgy nem is olyan régen írtam az ellenzék közös "értéknyilatkozatáról", amiben azt fogalmazták meg, hogy nem támogatnak egyáltalán olyan jelöltet, aki korábban már vett részt korrupcióban. Emellett a pont mellett mostanáig csak a Momentum állt ki határozottan, és mivel az MSZP nem azt válaszolta, hogy "Ja, Tóth Csabát amúgy se indítanánk emiatt", úgy tűnik, ezt szeretnék elkummantani. Disappointed but not surprised, mondanák erre az angolszászok. A Facebook szabályozásával kapcsolatban is egy platformon vagyunk, mind gyakorlati szinten (közművesítés), mind olyan téren, hogy egységes, EU-s szabályozásra van szükség, és hatalmas hiba lenne bármilyen fideszes apparatcsik kezébe adni ezt. A járványhelyzetre vonatkozó észszerű nyitást is támogatnám, meg legalább felszólaltak a vendéglátósok mellett, ami jó, de azért örültem volna valami acélosabb beleállásnak.

Egy szó, mint száz, az ígéreteik megvalósítási terveibe csak betippelni (belelátni) tudom, hogy gazdasáilag nagyon a liberális vonalon akarnak elindulni, amit én már nem szívlelek, de ha mégse így lenne, akkor vannak olyan dolgaik, amiket tudok támogatni, de legalább tudnék vele együttélni.

Ha véletlenül elérnék azt, hogy az ellenzéki konglomerátum tartsa magát az értéknyilatkozathoz, és mondjuk emiatt szanálják a zuglói Tóth Csabát mind a kerületből, mind a listáról, akkor csinálják meg ugyanezt a Gyurcsánnyal is, és esküszöm, akkora ikszet rakok melléjük, hogy kilóg a szavazóhelyiségből (ez az ajánlatom majdnem mindenkinek áll). A feltételek adottak, én örülnék neki, ha a Momentum versenybe szállna az én szavazatomért is.